- Oxygen is not unlimited!
Felfedezőként, úttörőként járunk (lebegünk) ott, ahol még senki sem járt (lebegett) előttünk. Ez romantikus kalandnak, irigységre okot adó utazásnak is hangozhat, ám a valóság sokkal sokkal grandiózusabb! Űrkalandornak, félelmet nem ismerő polihisztornak is tűnhetnénk, de a szerénység azt mondatja, hogy mindezt egy szerény mosollyal intézzük el csupán. Készen állunk életünk kalandjára? Készen állunk arra, hogy zászlóvivőként vezessük az emberiséget az űr oxigéntől megfosztott, sötétséggel teli bugyrába? Ha igen, nincs más hátra, mint belevágni a Breathedge nevű nagyívű opuszba!
A remek marketingszöveget levetkőzve, a nagyzoló vagy épp grandiózus szavak mögötti valósággal szembesülve pedig vegyük tudomásul, hogy névtelen senkik vagyunk, akik nemrég jobblétre szenderült nagyapjukat kísérik egy hatalmas temetkezési űrhajón, végső nyugvóhelye felé. Ez az űrhajó pedig felrobban, darabjaira hullik, és máris megteremti nekünk azt a játszóteret, ahol életben kellene maradnunk.
Ez azonban nem csak élelemről (íztelen zöldes paszta) és vízről (nagy nehezen felolvasztott jégdarabok) szólnak. De nem ám! Kifinomult eszközökre lesz szükségünk, felszerelésünket és űrruhánkat fejlesztenünk kell és lépésenként élhetőbbé kell tennünk ezt a mélyűri rémálmot. Persze érkezik a segítség hamarosan, a központi számítógép, amint finommechanikai műszerekkel (háromszor istenesen rávágtunk az oldalára) életre keltve máris megadta a mentőhajók érkezésének várható idejét: kb. 4200 év – valami gubanc volt az egyik hajtóművel.
Szorgos népünk győzni fog!
Miután megértettük, hogy minden csak rajtunk múlik, elkezdünk azon gondolkodni, hogyan hajthatnánk saját malmunkra ezt a tömegszerencsétlenséget, amiben ugyan víz is van, de fémnek, ruhaanyagnak, szárazelemeknek, szigszalagnak, guminak (igen, olyannak is) sokkal nagyobb hasznát látjuk.
Elkezdődik a fabrikálás és zseniálisabbnál zseniálisabb műszerek hagyják el műhelyünket. Először is kelleni fog egy fémek és egyebek kinyerésére, valamint űrben lebegő dobozok, rádiók óvatos felnyitására alkalmas készség.
Ez egy marha nagy vasrúd lesz, amivel mindent addig ütünk, amíg darabjaira nem esik. Majd jöhet a szövet és gumi burkolást begyűjtő precíziós eszköz (egy olló valami botra erősítve), egy ásványokat feldolgozó és kinyerő kütyü (kezdetleges fúrógép, mintha egy 4 éves rakta volna össze legóból) és egy képalkotó folyamatokat, valamint elemzéseket végző kézieszköz, vagyis szkenner (mintha egy kezdetleges kézikamera lenne, amiben egy elem és pár égő van csak). Készen is állunk a túlélésre és a hódításra!
Rengeteg fontos eszközt létrehozhatunk még, oxigénpalackokat, lebegő oxigén töltő állomásokat, oxigéntartály kiegészítőket (igen, lélegezni jó dolog), zseblámpát, jobb sisakot, űrruhát, űrkoffert (nagyon hasznos! rengeteg cucc fér bele!) és ilyesmiket. Az egyik főküldetés feladat az lesz, hogy építsünk „valami fejlesztők által kitalált vackot” ami végül pontosan úgy fog kinézni, mint amennyit ér és miután a sarokba hajítjuk, örök emlékeztető lesz arra, hogy a készítők melyik ujjukat mutatták felénk ezzel a „küldetéssel – hát nem a hüvelykujjukat, az biztos.
Előre, előre, előre!
A hatalmas űrszerencsétlenség helyszíne lesz a játszóterünk, ahol kezdetben örülünk, ha az egyben maradt hajódarab (ami a szobánk, műhelyünk egyben) közvetlen közelében el tudjuk kezdeni összecsipegetni a hozzávalókat. Ahogy messzebbre merészkedünk recepteket találunk, fejlesztéseket, hullákat, vicces feliratokat és így tovább. Hatalmas előrelépés lesz az oxigén állomás, ugyanis fulladás helyett itt már „tankolhatunk” egyet és messzebb kalandozhatunk. Kis töltőbázisaink azonban véges mennyiségű oxigént tárolnak, tehát ezek karbantartása is új feladataink egyike lesz.
Hamarosan felfedezzük, hogy minden roncsdarab történettel bír: egy megcsalás, egy halott hörcsög, egy a szendvicséről épp lecsúszott meglehetősen testes utas, néhány (kb 50) darab fura bábú, egy „Fatality” nevű videójátékos szekció, még pár roncs és rom, fagyott vízkészlet és így tovább.
A lényeg, hogy minden egyes darabka vagy helyszín egyedi és számíthatunk rá, hogy a narráció is elmond róla valami vicceset.
A Breathedge amúgy a retro futurisztikus, szovjet tematikájú dolgokat preferálja és ez a kinézetéből is látszik. Folyamatosan viccet csinálnak mindenből, miközben mi vért izzadva igyekszünk életben maradni. Fel sem fogják mekkora erőfeszítés és micsoda kreativitás, akaraterő és hatékonyság szükséges mindehhez!
A játék egyik erőssége a humora és az, hogy folyamatos kis üzeneteket, kommentárokat kapunk, fotókat, érdekes tárgyakat, még érdekesebb hullákat találunk. Sőt! Nagyjából 15 perc játékidővel zsebre vághatunk 99999999 XP-t, eljuthatunk a 99-es (maximum) szintig, megkaphatjuk a Nagyszerű feltaláló titulust, valamint bdsm rajongó, agyrázkódás és hasonló achievementekkel erősíthetjük meg karakterünk amúgy sem lebecsülendő képességeit. Vagy az egónkat.
Azonban hiába a sok irónia és cinikus beszólás, valóban össze kell kapnunk magunkat és a helyszínek megjegyzése, az oxigénkészletünk felmérése az, ami sikerhez vezet majd. Na meg az, hogy kb. 5 percenként gyártjuk le kettesével a szétverős (Handy Scrapper) felszerelési tárgyunkat, ugyanis rengeteget fogunk grindelni. Ide-oda lebegni és ugyanazokat a nyersanyagokat farmolni vagy keresgélni. Persze idővel kibővülnek a lehetőségeink, de az alapok mindig ott maradnak.
Ebben úgy gondolom nem ártott volna egy kis rugalmasság a készítőktől, mert hiába a szépen kidolgozott, részletgazdag pálya és a sok humor, ha főként három dologra koncentrálunk az első órákban: legyen elég nyersanyag, ne fulladjunk (nagyon) meg és, hogy mindig legyen minden eszközből 1-1 nálunk, amitől persze alig marad hely a hátizsákunkban.
Később az űrkoffer nagyon sokat segít, ahogy a sokat emlegetett oxigén állomás is, de addig eljutni unalmas, monoton és macerás. Lehet csak a kezdet nehéz, ahogy a mondás tartja? Mégiscsak túlélő játékról van szó, nem kezdhetünk 5 csillagos hotelszobában? Igaz, de az egyensúly akkor is a frusztráló felé billen, nem a túlélés erőpróbái felé.
Összességében rengeteg jó ötlet van a Breathedge tarsolyában, a világ tényleg remekül ki van dolgozva és nehezen elmondható az érzés, amikor az első életveszélyből kiszabadulva szovjet népdal fogad minket a fedélzeti rádióból. A Breathedge nem veszi magát komolyan, ez már akkor nyilvánvaló kell, hogy legyen, amikor egy halhatatlan csirkével áramtalanítjuk a szikrázó, számunkra veszélyes helyeket. Felfedezésekkel, (gyakran kínos) röhögéssel teli világ vár minket és ha a kezdeti nehézségeken túllendülünk, akkor kb. 30 óra szórakoztató túlélés a jutalmunk. És a háttérben futó összeesküvés kibogozása! Elfelejtettem megemlíteni? Szóval az úgy volt…
