Hova vezetne ez?
„Szóval, kilátásaink az 1929-es évre nagyszerűek!” – zárul a Csengetett, Mylord? Lord Meldrumjának kedélyes-bizakodó monológja a sorozat fináléjában. Ugyan a szereplők későbbi sorsát örök homály fedi, minimum gyanítható, hogy a viktoriánus erkölcsök őrének szerepében tetszelgő, képmutató pojáca jóslata finoman fogalmazva sem vált be. Viszont ez az egyes körökben szállóigévé nemesedett sziporka manapság lényegesen kevesebb ember rekeszizmát dolgoztatja meg, mint tavaly. Elvégre a többségnek óhatatlanul is eszébe jut, hogy 2019 szilveszterén nem éppen ilyen folytatásra vágyva kortyolta a drága pezsgőt, falta a ropogós malacsültet és mulatott fékeveszettül filmszakadásig. A vuhani koronavírus alapjaiban írta át napjainkat, és bár okkal bízhatunk abban, pár hónapon belül egy hatékonyságát objektív laboratóriumi tesztekkel alátámasztó vakcinával védekezhetünk majd a ragály ellen, egy dolog biztos. Ha nem segít egy giccses-szirupos karácsonyi romantikus vígjátékba illő, hihetetlen csoda, könnyen meglehet, hogy az idei ünnep az távolságtartásról, és nem a családi összejövetelekről fog szólni. Ráadásul az is valószínűnek tűnik, hogy a bélyegét már most is rengeteg szektorra rányomó, globális gazdasági visszaesés is sokak békéjét borítja majd fel. Legújabb cikkünkben így a megszokott ötven-hatvan eurós ár félét, harmadát vagy egyenesen a tizedét kóstáló, pénztárcakímélő alkotásokból válogattunk.
Egyedül nem megy?!
Ha a magányos kikapcsolódást részesítjük előnyben, jobbnál jobb opciókból mazsolázhatunk. Egy bosszútörténet jellemzően tobzódik az indulat hevétől fűtött pergő-adrenalinpumpáló leszámolásokban. De a felültetett, és imádott császárnője, Jessamine Kaldwin meggyilkolásának vádjával tömlöcbe zárt Corvo Attano vendettáját elmesélő Dishonored-ben kifejezetten ellenjavallott a fegyverforgatás. Mivel a hullahegyek egyrészt tovább hizlalják a lakosságot rettegésben tartó, gyógyíthatatlan nyavalyát terjesztő patkányokat, másrészt, a közbiztonság fokozására késztetik az alávaló összeesküvők fejét, Hiram Burrows-t. Ergo az egy titokzatos entitás oltalmát élvező, és ezért természetfeletti képességekkel bíró férfiú nevének tisztára mosása közben ildomos ügyelnünk arra, hogy ne zülljünk le ellenlábasaink erkölcsi szintjére. Még a leghitványabbak földi pályafutását sem ajánlott rövidre zárunk egy gyors kardcsapással, vagy hű pisztolyunk ravaszának meghúzásával: ehelyett rafináltabbnál rafináltabb módszereket takaríthatjuk el őket az útból. Ám ez nem szentírás: ha ahhoz van kedvünk, kéjelegve mészárolhatunk, de kontrollálhatatlan agressziónk előbb-utóbb visszaüt.
Az Into the Breach-ben ellenben nincs helye pacifista moralizálgatásnak. Mecha-osztagunkkal vissza kell vernünk az idegenek invázióját, és mert a rovarokra hajazó gigászok egyetlen csapásukkal is irtóztató károkat okozhatnak, totojázni nincs idő. Ha nem vagyunk elég gyorsak és ravaszak, megpecsételjük fajunk sorsát – ám egy speciális szerkezettel visszautazhatunk az időben, hogy hibáinkból tanulva újra nekifussunk szent küldetésünknek. A fapados grafika dacára átütő, reménytelen-posztapokaliptikus hangulat, a bevetéseket megfűszerező véletlenszerű mellékkörülmények, és bő kéttucatnyi, más-más stratégiát támogató gépezet: ha nekikezdünk, 2018 egyik legjobbja nem ereszt.
A Fallout utóbbi pár esztendejét bajosan nevezhetjük hamisítatlan sikersztorinak, mivel negyedik rész a fősodor fekete bárányaként került viták kereszttüzébe, és az MMO-spinoff körül is gyakoriak a botrányok. De abban jóformán teljes a konszenzus, hogy a remek karakterekkel, stílusos helyszínekkel és cselekményre kiható döntések százaival lenyűgöző Obsidian tehetségét dicsérő New Vegas kiemelkedő fénypont.
Amikor egy animált virág aláz meg
Megéri hát egy próbát tennünk az összes DLC-t tartalmazó Ultimate Edition-nel – pláne, mert ha a GOG-on ruházunk be egy példányba, a The Elder Scrolls sorozat első két felvonását bezsákolhatjuk.
A frappáns-ötletes kuriózumra éhezők sem maradnak hoppon: igényeiket a Cultist Simulator igyekszik kielégíteni. Ez a lovecrafti weird fiction és a kőkemény rideg-hideg erőforrás-matek sajátos keveréke. Feladatunk az, hogy szektavezérként feltörjük egyes mágikus fóliánsok talányait, és okkult hatalmunkkal diadalt arassunk a halál felett. Csakhogy nem tehetjük meg, hogy éjjel-nappal szenvedélyünknek hódoljunk, vagy álombeli régiókban kutatjuk a tudást. A betevő előteremtésének nyűgjét, testi-lelki egészségünk szavatolását, a szimatoló kopók tévútra vezetését és a pozíciónkból adódó adminisztratív teendőket sem hanyagolhatjuk el. Arról nem is beszélve, hogy néha egészen abszurd problémák keserítik meg a szánk ízét. Mivel minimum kínos, ha alárendeltjeinkről kiderül, hogy hasznavehetetlen, köldöknézegető fantaszták, vagy, hogy hiába lopunk el egy hőn áhított feljegyzést, az szanszkrit szótár nélkül hajítófát sem ér.
Vis unita fortior
Abban az esetben sincs gond, ha a multiplayer mókát preferáljuk. Az egyedül is bátran nyüstölhető, ám igazi zamatát hús-vér játékosokkal együtt kiadó Deep Rock Galactic-ban bányásztörpéket irányítva termelhetjük ki az ezernyi veszélyt rejtő Hoxxes IV egy vagyont érő ásványkincseit. Kihívásból nincs hiány: alacsony oxigénszint, falkában özönlő idegenek, elhanyagolható gravitáció és millió egyéb komplikáció akadályoz kvótánk teljesítése során a procedurálisan generált zónákban. Viszont ha sikerrel abszolválunk egy missziót, jöhet a munkás hétköznapokat bearanyozó pihenés a lakhelyünkül szolgáló űrhajó kantinjában. Hordórugdosó-versennyel, zenehallgatással és az egy átlagos halandót füstölgő fehérjetócsává oldó lőrék bőséges benyakalásával ereszthetjük ki a gőzt.
A hideglelős Dead by Daylight is okkal ejtett rabul sokakat, hiszen a Behaviour Interactive slasher-ek ihlette programja az aszimmetrikus multiplayer tankönyvbe illő példája. Az ötfős csapat egyik tagja egy elpusztíthatatlan rémalakot vagy egy elkárhozott aberráltat irányít, míg a többiek potenciális hullajelöltekként csöppennek bele a rémálomba. A könyörtelen mészáros arra törekszik, hogy levadássza, félholttá verje, aztán rituális kampókra akasztva feláldozza a nyomorultakat. Az űzött vadak pedig értelemszerűen a túlélésre, és lezárt kapukat kinyitó generátorok megbütykölésével elérhetővé váló menekülésre fókuszálnak.
Múló szeszély volna?
Ez az egyszerű, de nagyszerű recept önmagában is garantálná a sikert, ám ha rászánunk egy kevés pénzt, a fejlesztők által kiötölt figurák mellett horror-franchise-ok közönségkedvencekkel is feldobhatjuk a kínálatot. Vagyis ha mindig is érdekelt, hogy Ash Williams a bolondját járatná-e Freddy Kruegerrel, esetleg az piszkálja fantáziánk, hogy Michael Myers elkapná-é a zöldsapkás Bill Overbeck-et, ne is keresgéljünk tovább.
A bugyuta kis semmiségnek tűnő, ám valójában ügyességünk és logikánk is csúcsra pörgető Ultimate Chicken Horse is méltó a figyelmünkre. Alapvetése pofonegyszerű: ha eljutunk a célig nyertünk, de ha nem, rút bukás a jussunk. Úgy kell hát lepakolnunk csapdáinkat, hogy mi ne faragjunk rá, ám riválisaink feltétlen a mélybe zuhanjanak, vagy másféle módon múljanak ki ebből a világból. Azonban ezt könnyebb mondai mint csinálni, mert ha elszabadulnak az indulatok, megeshet, hogy valaki pusztán a hecc kedvéért egy kicselezhetetlen fortéllyal áll bosszút. Aranyos állatkák, nyílpuska, motoros körfűrész: több sem kell a lazításhoz.
Záróakkordként, a fillérekért árult Talisman: Digital Edition-nek hála a társasjátékokra esküvők is megtalálhatják a számításukat. A Games Workshop klasszikusának digitális változatában fantasy-környezetben küzdhetünk az Uralom Koronájának nevezett relikviáért. Ez persze nem ígérkezik fáklyásmenetnek, mivel a kincset a rettegett Belső Régió rejti, és a hírhedt Tűz Völgyén kizárólag azok kelhetnek át, akiket egy bűvös talizmán óv a lángoktól. Azaz létszükséglet, hogy szereznünk egyet a varázslatos készségekből, és az sem árt, ha felkészülünk a ránk váró fenyegetésekre. A megannyi, eltérő képességű, mázlifaktorú és erkölcsű bajnoknak köszönhetően nincs két egyforma hajsza. Ráadásul külön öröm, hogy az élvezeti értéket nagyban megdobó kiegészítők sem drágák. A Nagy Kaszás, sárkányok vagy ifritek is színesíthetik a pazar kalandot, és egy misztikus erdőhöz, vagy egy elátkozott kazamatarendszerhez hasonló régiókkal is bővíthetjük a palettát. Fontos, hogy ha online játszunk, akkor az egy virtuális asztalnál ülők osztozhatnak a DLC-ken, így ezt az opciót választva jó partnerekkel vásárlás előtt kipróbálhatjuk az összes extrát.
Ezzel cikkünk végére értünk. Következő válogatásunkban ingyenes alkotásoké, régi idők nagyjaié és a hazai termés legjaváé lesz a főszerep.
