- Te melyik utat választod?
A mutánsok említése - életkortól függően - egy mai felnőttnek kétféle emléket hívhat elő. Ott vannak a Tini Nindzsa Teknőcök (eredeti nevükön Teenage Mutant Ninja Turtles) és az X-Menek, akik a Marvel univerzum mutáns szuperhőseinek legnagyobb csoportját jelentik. Aztán persze ott van a Warhammer hozzáállása a dologhoz, de a Biomutanthoz (kis túlzással) hasonló világot és lényeket láthattunk a Mutant Year Zero: Road to Eden-ben is.
Poszt apokaliptikus világban járunk itt is, amit az emberek kapzsisága és a természet kizsigerelése okozott. Ezt az intro el is mondja nekünk, ami a jelenlegi ökológiai problémák mellett egyfajta kiállásnak is nevezhető.
A Biomutant azonban nem akar morális iránytű lenni, annál sokkal kedvesebb és játékosabb irányba viszi a világát. Persze a harc, a túlélés, a küzdelem így is jelen van, de a végkimenetelbe, a mutáns lények sorsába komoly beleszólást és ezzel együtt felelősséget is kapunk. Lássuk mi maradt és mi született a világunkból azután, hogy minden összeomlott.
Mutánsok között
A karakterkészítés meglehetősen mókásra sikerült, de ez a játék egészére igaz. A kinézetünk kiválasztásával máris elkezdjük kevergetni a DNS üstöt és attól függően, hogy melyik állatka leszármazottjai vagyunk, külalakunk, bundánk színe is változni fog. Ezután a képességeink között oszthatunk el pontokat egy csúszka segítségével, érdemes már itt elgondolkodni azon, hogy a közelharcot, a távolsági harcot vagy a pszi képességeket preferáljuk és primer/szekunder harci stílusunkat is jó kiválasztani.
Ezután jöhet a kasztunk kiválasztása, ami megint csak a sokféleséget erősíti, de az biztos, hogy alálunk kedvünkre valót. Nekem a psi-freak tetszett meg, ugyanis ez tűnik a „varázshasználó” főkasztnak és remekül kiegészíti a távolsági harcra kihegyezett terveimet.
Bütykölj, bonts, építs
A játék lelkének egyik központi része a craftolás. Ezen belül több módon is fejleszthetjük a felszerelésünket. Először is az anyagát (material) és a minőségét (quality) is húzhatjuk, tehát ha találunk egy kedvenc kinézetű vagy jó statokkal rendelkező darabot, akkor elég sokáig megtarthatjuk. Emellett modokkal fejleszthetjük is ezeket, ami megint csak a craftolás mélységes bugyraiba vet minket. A modokból ugyanis kismillió fajta létezik, ami a jellemzőit és a kinézetét is jelenti. Páncéldarabkák, kiegészítő bigyók, markolatok és így tovább mind ott vannak a választékban és lehet eléggé megvilágítja a dolgot, ha azt mondom, a játék tutorial részében, a saját fegyver craftolásnál majdnem 20 féle markolatból választhattam. Emellett el is adhatjuk és le is bonthatjuk megunt vagy felesleges tárgyainkat, de itt is egyensúlyoznunk kell.
Új komponenseket, ruhákat pénzből vehetünk csak, a fejlesztéshez viszont craft alapanyag kell ami szétbontásból jön. És emellett a már említett fejlesztéseket is belel kell számolnunk. Vagyis a lehetőségek tárháza szinte végtelen, de ezt amellett, hogy színesíti a játékot a hibájaként is felrovom. Túl nagyívű és bonyolult és ember (vagy mosómedve mutáns) legyen a talpán, aki örömmel végig nyálazza újra és újra az összes vackot amit összeszedett.
A fejlődés rögös útja
Hasonló a helyzet a karakterünk fejlesztésénél. Egyfelől le a kalappal a részletes és rengeteg mindenre kiterjedő rendszer megalkotói előtt. Az egy dolog, hogy alap statokat (erő, szerencse, életerő, intelligencia stb.) növelni kell. De emellett mutáció pontokat is szerezhetünk, amikkel kis mutánsunknak vehetünk speciális és kaszt képességeket vagy épp bizonyos elemi hatások (tűz, jég, méreg és így tovább) elleni százalékos védettséget. Emellett upgrade pontokat is kapunk, amiket passzív/aktív képességekre (perks) és wung-fu képességekre költhetünk. Ez utóbbi a harci stílusunk, a bevethető speciális mozdulataink és hasonlók gyűjteménye. Ide csatlakoznak a kaszt képességek is, de azokat psi pontból finanszírozzuk.
Akinek pedig esetleg ez sem lenne elég, az még az aura pontokat is beleszámolhatja, bár szerencsére ez elég egyszerű. Párbeszédek és bizonyos döntések reakciók ugyanis arra reflektálnak, hogy miként viszonyulunk a minket körbevevő világra. Ha kedves, törődő, empatikus lények vagyunk, akkor a világos oldalt követjük, ha pedig önző, agresszív teremtmények, akkor a sötét oldalt – erre sokszor azok is reflektálnak, akikkel utunk során találkozunk. Ezt már láttuk anno a KotOR-ban is és ahhoz hasonlóan itt is lesznek exkluzív világos és sötét oldal képességek amiket csak az adott út követői kapnak meg majd. Érdemes tehát kiválasztani merre indulunk, ugyanis a szerepjáték élmény mellett a bevethető képességek terén is jobban járunk, ha nem maradunk „szürke jedik”.
Lő, ugrik, üt
A harc egyszerre kaotikus és élvezetes a Biomutantban. Egyfelől a harci stílusunk alapvető részeit képezik majd a manőverek és a speciális mozdulatok, emellett psi képességekkel is fűszerezhetjük arzenálunkat. Az egész harcteret figyelnünk kell és a kitérések, ugrások nem dísznek vannak benn a játékban. Még egy erős közelharci karaktert is hamar legyalulnak az ellenségek, tehát nem igazán leszünk egyhamar tankok, akik nekimennek bárminek.
A gombok terén az irányok és az egér mellett a középső egérgomb, az alt és a shift is az alap mozgáspaletta részei, vagyis azért nem fogjuk magunkat Mortal Kombat gombkombinációkkal fárasztani, de az biztos előnyt jelent, ha felmenőink között polipok is voltak és ujjainkkal 8-9 gomb között is kényelmesen eltáncolunk. Az ellenségek változatosságára nem lehet panasz, hatalmas szörnyeket, sima katonákat, frakció harcosokat, bázis foglalásokat, a helyi fauna furcsa manifesztációit mind felsorakoztatja a játék és ezek mindegyike több féle felszereltséggel/movesettel bír, vagyis kiismerésük után sem lesz feltétlenük könnyű dolgunk.
Az biztos, hogy idővel ráérzünk majd, hogy mely fegyverek és képességek állna legközelebb hozzánk, nekem egy pisztoly (36-os tárral), az újra töltés meggyorsítása (perk), egy tűzfalat húzó és energialövedékeket szóró pszi-képesség és egy rakétaként funkcionáló ökölfegyver volt a kedvenc „csapatom”. Kellőképp dinamikus és gyors voltam velük, több féle forrásból is meríthettem (távol, psi és közelharc) és változatos is volt. Ez persze más kaszttal és fegyverekkel nagyon más lesz, de ez is a játékot dicséri a változatosság tekintetében.
A nagyvilág
Hatalmas és gyönyörűen kidolgozott felfedezendő területet kapunk, ahol az érdekességek, a küldetések és a quick travel pontok egész garmadáját fedezzük majd fel. Élő, lélegző világ ez, ahol mindig történik valami, de tényleg hatalmasak a távolságok, még akkor is, amikor már hátassal (igen, olyanunk is lesz) közlekedünk. Rengeteg NPC van, akikkel néha-néha megéri beszélgetni, mert amúgy csak unalmas 1 sorosokkal szórakoztatnak minket, bár időnként a civilekkel beszélgetve tulajdonságpróbát tehetünk, hogy eláruljanak egy titkot ahol lootot találhatunk – ha viszont nem sikerül, veszítünk egy pontot.
A történet és a főküldetés szerint mi vagyunk a világ megmentői, aki egyesítheti a háborúzó törzseket (Tribe Wars) akik érdekes mód ugyancsak a világos/sötét oldal megtestesítői. Azonban át is állhatunk, ha úgy döntenénk, rossz szövetségest választottunk és ha jól értetem minden törzset leigázhatunk, ha úgy tartja kedvet. Ez azért nem rossz hír az újrajátszhatóság tekintetében. Emellett a történet a múlt és a jelen között is mozog – a gyerekkori emlékek és a jelen történései összefonódnak és bizonyos ingame mechanikáknál (pl. Mirage) is találkozunk velük.
És akkor még említést érdemelnek a Worldeaterek is, akik a Világfát rágcsáló főellenségek, elméletben az ő elpusztításuk lenne a végcél. A játékra jellemző szabad döntés azonban azt is megengedi, hogy beáldozzuk a Világfát tehát elvileg sokféle kimenetele lehet annak, hogy milyen döntéseket hozunk a kaland során.
Puzzle kirakósokat, logikai játékokat is találhatunk – persze ezek is a régi világ maradványai, amik vicces nevet kaptak, pl. Flush-stool (Wc), Bleep-bleep cupboard (régi játéktermi videojáték), Cloth-soaker (mosógép). A lényeg, hogy megadott mozgással az adott gombokat, tekerőket, fogaskerekeket a megfelelő helyre és színhez forgassuk. Ez nem túl bonyolult, pláne a játék elején, de később komolyabb feladványokkal is találkozhatunk ebben a minijátékban és nem véletlenül ad pluszt a megoldásukhoz az intelligenciánk mértéke.
Rengeteg kommentárt, segítő mesét kapunk, azonban ez is át tud csapni túlzott és felesleges fecsegésbe. Épp ezért a narrátorral meglehetősen ambivalens a viszonyom. Egyfelől remek történeteket mesél, a világról, ellenségekről, frakciókról, apró történésekről és a gyermekkori visszatekintések alkalmával is…de, és igen, most jön a de.
A harcban a kritikus sebzést, a HP csökkenését, a harcok kezdetét, végét, a napszakok változását és még tudom is én hány dolgot kommentál, ami segítőkész bizonyos szempontból, de nagyon, nagyon hamar átmegy az irritáló kategóriába és egy nem is olyan régi emléket hív elő egy beszélő pisztolyról…
Összességében a játékon látszik és érződik, hogy abszolút szerelem-projekt. Hihetetlen mennyiségű párbeszédet, részletet és apróságot raktak bele a készítők, hogy önálló, egységes világként funkcionáljon. bár az NPC-k túl gyakran érezhető, hogy helykitöltésre jók csak. Mindenhol láthatjuk a letűnt civilizáció nyomait, vicces és néhol szarkasztikus neveket kapnak a maradványok, a mutáns-civilizáció pedig kíváncsisággal vegyes elborzadással beszél a régmúltról. Főszereplőnk rengeteg tennivalót, küldetést és felfedezni valót kap, így az biztos, hogy nem rövid játék a Biomutant.
A hatalmas terek a változatosságuk mellett azonban néha üresek is és a felszerelés menedzselése külön játék is lehetne, mert sajnos túl bonyolultra sikerült. A harcrendszer igényel némi gyakorlást de változatos és nagyon komolyan személyre szabható. A Biomutant nem éri el egy AAA játék minőségét, de a magját egyedi ötletek és kreatív megvalósítás adja és a grafikát, főként a területeket illetően is dicséret illeti. És, hogy kinek fog tetszeni? Aki a felfedezést és a néhol kicsit belassuló történetet helyezi előtérbe, de a harcot sem veti meg és szívesen elbogarászik a karaktere fejlesztésével, kinézetével. Ha pedig szereti a cuki mutáns állatkákat, akkor pláne jól jár!
