A WISE J022057.56-383311.4 katalógusjelű rendszert (röviden J0220) egy nagy tömegű galaxishalmaz gravitációs lencsézése miatt látjuk gyűrű formájúnak. Az aranyló, olvadtnak tűnő sáv valójában több példányban tartalmazza a háttérbeli galaxis kivetüléseit, amelyeket a közbeeső halmaz irányít a Föld felé. Ahogy már említettük, a galaxis rendkívül erős infravörös sugárzást bocsát ki, ami azt jelzi, hogy rengeteg csillag formálódik benne.
A galaxist először a WISE nevű infravörös távcsővel detektálták, majd közelebbről is megvizsgálták egy olyan kutatás keretében, amely régi, kifejezetten aktív csillagbölcsőket keresett. Ilyenekből különösen sok létezett a világegyetem 2–4 milliárd éves korában, ezért elsősorban a 10–12 milliárd fényévnyire levő rendszerek között vizsgálódtak a szakértők. A J0220 megfelelt ennek a képnek, így az APEX nevű távcsővel is megvizsgálták, illetve az archív adatok közt is felkutatták.
A vizsgálatok szerint a rendszer több mint 9 milliárd fényévnyire van. A Hubble 2015-ben készített képeket róla: ezen a felvételen (lásd fent) az aranyló gyűrű hamis színezés eredménye, a kéknek látszó részek zöld szűrővel készültek, a zöld a zöld és vörös tartományokat mutatja, míg a vörös az infravörös részeket.
Ahogy már szintén volt róla szó, az íves forma gravitációs lencsézés eredménye, egy közbeeső, mintegy 4 milliárd fényévre található galaxishalmaz fókuszálja a Föld irányába a galaxis fényét. A lencséző galaxishalmaz hatalmas, több mint 100 billió naptömegnyi anyag van benne, ami óriási gravitációt jelent. A lencsézés eredményeként négyszer látjuk a háttérbeli galaxis képét, ezek a kivetülések kapcsolódnak össze az ívben.
És ez még nem minden: a vizsgálatok szerint a lencsézés nagyjából 18-szorosan erősíti fel a távoli galaxis fényét, ami sokat segít abban, hogy a torz képek ellenére vizsgálni lehessen az ősi csillagrendszert. Az enélkül is látszik, hogy egy spirálgalaxisról van szó, amelynek kék karjaiban rengeteg nagy tömegű, rövid életű csillag formálódott.
A megfigyelési adatok összesítéséből pedig az is felmérhető, hogy a rendszer nagyjából a Naphoz képest billiószoros erősségben sugároz infravörösben. Ez a sugárzás a meleg por eredménye, amely szinte minden más sugárzást elnyel, és cserébe infravörösben izzik. A számítások szerint a galaxisban évente átlagosan 70–170 naptömegnyi új csillag keletkezik. Összevetésképpen a Tejútrendszerben ugyanez a szám jelenleg 2.
Ez tehát tényleg nagyon intenzív csillagkeletkezést jelent. Amiben persze nincs semmi meglepő, hiszen a kurrens kozmológiai modellek szerint ez az időszak volt a csillagkeletkezés legintenzívebb időszaka az univerzum történetében. Az elsőként formálódó galaxisokban eleinte lassan indult be a csillagok képződése, majd 2–4 milliárd évvel későbbre csúcsra járatódott a folyamat, amely azóta folyamatosan mérséklődik. A J0220 vizsgálatával pedig pontosan ebbe a rendkívül mozgalmas időszakba nyerhetünk bepillantást.
