1. oldal
Bár az év legnagyobb játékmegjelenése kétségkívül a Grand Theft Auto ötödik része volt, bizonyára nem kevesen vannak azok sem, akiknek a Battlefield sorozat következő felvonása az év legjobban várt játéka. Az évtizedes múltra visszatekintő széria a katonai FPS-ek ékkövének számít évek óta, mely kiválóan egyensúlyoz az ArmA által képviselt hardcore „baka-szimulátorok” és az arcade lövöldék között, nem csoda, hogy milliók veszik meg minden egyes változatát. A legutóbbi, 2011-ben megjelent rész magasra tette a lécet mind játékmenet, mind látvány szempontjából, így a folytatásban valami egészen különlegesre számítottunk. Éppen ezért kissé vegyesek voltak az érzéseink az első videók megjelenését követően, ugyanis első ránézésre a Battlefield 4 az előd kissé felturbózott, de ahhoz nagyon hasonló változatának tűnt (levolution ide vagy oda). A két éves fejlesztési időt sem tartottuk elég hosszúnak ahhoz, hogy egy megújított játékmenettel ellátott epizódot kapjunk, így inkább egy BF 3.5-re számítottunk a DICE-tól. A csapat legújabb FPS-e szinte minden létező platformra megjelent, így PC-n, Xbox 360-as és PS3-as gépeken is kipróbálhatjuk, illetve az év végén érkező következő generációs konzolokon is tiszteletét teszi.
Bár a Battlefield széria tagjait a játékosok túlnyomó többsége a multis élmény miatt veszi meg, a fejlesztők minden alkalommal igyekeznek egy korrekt sztorimódot is készíteni az egyes részekhez. Sajnos e próbálkozás eredménye általában megreked a középszerű szinten, hiszen általában a karakterek és a cselekmény esetében sem tud újat mutatni a DICE. Ez alól talán csak a Bad Company mellékág képez kivételt, köszönhetően az abban szereplő karakterek között zajló humoros dialógusoknak. A fejlesztők a BF4 esetében sem tudtak túllépni a saját árnyékukon, ugyanis egy klisékkel teli, meglehetősen súlytalan történetet tártak elénk. Ezúttal Kínába látogatunk el, ahol egy puccs következtében hatalomra kerülő tábornok az oroszok támogatásával próbálja megragadni a hatalmat a régióban, szembeszállva az amerikai csapatokkal. Mi egy Recker nevű tengerészgyalogost irányítunk, aki társaival próbál helytállni az egyre inkább elfajuló konfliktusban. Amint említettük, kiemelkedő sztorira ne számítsunk, a karakterek is felejthetőek, az amerikai katonák hősiességéről és keménységéről szóló, unalomig ismert dialógusokat pedig már ezerszer hallhattuk a különféle Call of Duty és Battlefield játékokban.
Ettől függetlenül a téma iránt rajongó játékosok tehetnek egy próbát az egyjátékos móddal, ugyanis az elmondottak mellett azért megvannak a maga pillanatai. Az előre beállított, scriptelt jelenetek jól festenek, a süllyedő repülőgéphordozó hajón, vagy épp a hóval borított hegyek között vívott harcok pedig nagyon izgalmasak. Nagy szabadságra persze ne számítsunk, a pályákon nem igazán van lehetőségünk barangolni, hiszen a fejlesztők folyamatosan az általuk kívánt irányba terelnek bennünket. Pozitívum viszont, hogy az egyes helyszínek változatosak, szinten minden pálya teljesen új stílusú. Két repülőgéphordozó hajón, a hegyekben, egy régi börtönben, egy katonai bázison, és a zavargásokkal sújtott Sanghaiban is helyt kell állnunk. A játékmenet nagyrészt hasonlít az előző részben látotthoz, van viszont két apró újdonság, amiről érdemes beszélni. Egyrészt a pályák adott pontjain most már lehetőségünk van testreszabni felszerelésünket, másrészt attól függően, hogy miként teljesítünk a harcban, megnyithatunk extra fegyvereket, amiket használhatunk a sztorimódban és a multiban is. Ami a játékidőt illeti, közepes nehézségi szinten nyolc órába tellett, amire a történet végére értünk, erre tehát nem lehet panaszunk. A rutinosabb játékosok számára azonban azt ajánljuk, hogy a magas nehézségi fokozaton játszanak, az alatt ugyanis nem nyújt túl nagy kihívást a program.
2. oldal
Sokakat persze nem a történet és a karakterek érdekelnek, hanem a multi, ami ezúttal is a Battlefield leghangsúlyosabb része. Elöljáróban annyit érdemes elmondani, hogy beigazolódott a megérzésünk, és inkább a BF3-ban látott játékmenet bővítésével, illetve javításával foglalkoztak a fejlesztők, mintsem annak megújításával. A játékmódok esetében kevés változás történt, visszatért a conquest, rush és a team deathmatch lehetőség, megjelent viszont a domination (a conquest járművek nélküli változata), a defuse, valamint az Obliteration. Utóbbi keretében a pályán található bombát kell eljuttatni az ellenség bázisaira, és felrobbantani azokat, míg a defuse-ben úgy kell elpusztítani a másik csapat célpontját, hogy közben egy körben csak egy életünk van, nem lehet újraéledni. A legizgalmasabbnak továbbra is a rush-t találtuk, hiszen abban zajlanak a legnagyobb, akár 64 fő részvételével zajló összecsapások. Ahogy a támadó csapat nyomul előre, újabb és újabb részei nyílnak meg a csatatérnek, így a végén már egy hatalmas pályán fogunk harcolni. Azt viszont sajnáltuk, hogy azok a játékmódok, amelyek a BF3 kiegészítőiben helyet kaptak (például Air Superiority), ezúttal kimaradtak. Ugyanakkor dicséret illeti a fejlesztőket azért, hogy nem kevés, összesen tíz térképet készítettek el a multihoz, amelyek nagyobbak, összetettebbek lettek, mint a Battlefield 3-ban szereplők. A Shangai pályán például a felhőkarcolókba is beléphetünk, felmehetünk a tetőre és onnan oszthatjuk az áldást. És akkor még nem beszéltünk a bután hangzó, de érdekes Levolution funkcióról, ami azt jelenti, hogy minden pályán van valamilyen tényező, ami átalakítja a csatateret. Az egyiken például lecsap ránk egy tájfun, ami megváltoztatja a látási viszonyokat, míg egy másikon a gátat lerombolva eláraszthatjuk vízzel a pályát, ami mindenkit a háztetőkre kényszerít, megváltoztatva a harctér jellegét.
Felfedezhető némi változás a harci járművek esetében is, aminek köszönhetőn hasznosabbá váltak a gépek. A legfontosabb talán az, hogy a bombák és rakéták sosem fogynak ki, ugyanis lassan újratermelődik az elhasznált mennyiség, persze elég lassan, így azért nem tudunk folyamatosan tüzelni velük. A repülőgépek és helikopterek pedig alapból rendelkeznek infracsalival, aminek köszönhetően többé már nem vagyunk védtelenek a támadások ellen. Ez utóbbi talán apróságnak tűnhet, de aki játszott a BF3-mal, tudja, hogy mennyire nehéz volt a vadászpilóták sorsa, amíg meg nem szerezték ezeket a fejlesztéseket. Mindezek a változások meghozták a várt eredményt, ugyanis érezhetően nagyobb szerepet kapnak a harci járművek a csaták során, és sokkal többen is használják őket, mint korábban. Ami az irányíthatóságukat illeti, ez sokat nem változott a BF3 óta. Természetesen nem realisztikus a gépek fizikája, de nem is teljesen arcade. A vadászgépek esetében viszont elég nehézkes az egérrel történő vezetés, ezekhez ajánlott valamilyen gamepad, vagy joystick használata.
Nem maradt érintetlen a fejlődési rendszer sem. A hangsúly érezhetően azon volt, hogy az osztagokon belül javuljon az összjáték, aminek köszönhetően több pontot érnek az osztagon belül végrehajtott feladatok (gyógyítás, feltámasztás stb). Nőtt a tagok létszáma is, a korábbi négy helyett ezúttal már öten tartozhatnak egy szakaszba. De a legérdekesebb újítás az úgynevezett Field Upgrade bevezetése, ami értékes bónuszokat nyújthat a taktikusan játszó katonáknak. Ez annyit jelent, hogy ha csapatjátékosok vagyunk, tehát segítjük társainkat, feltámasztjuk őket, teljesítjük a szakaszvezető parancsait, akkor egyre feljebb kúszhatunk a Field Upgrade rangsorban. Jutalmul nagyobb védelmet, gyorsabb regenerációt, futási sebességet és hasonló képességeket kaphatunk. Azt viszont szem előtt kell tartani, hogy mindezek csak addig aktívak, amíg valaki életben van a szakaszban. Ha egyszerre mindenki halott, akkor a bónuszok nagy része elveszik, és kezdhetjük elölről a gyűjtögetést. Mindezek ellenére sajnos azt tapasztaltuk, hogy egyáltalán nem nőtt a csapatjáték a multiban. Amennyiben nem ismerősökkel játszunk, mindenki arra megy, amerre lát, hiába vagyunk egy osztagban. Ritkán támasztanak fel a csapattársak, például a multiban töltött első három óra során mindössze egyszer fordult elő, hogy valaki előkapta volna a defibrillátort haldokló testünk felett. Bízunk benne, hogy az idő múlásával javul a közösség ilyen szempontból.
3. oldal
Mivel a csapatjáték szempontjából fontos szerepe van, érdemes pár szót szólni a Commander módról is, amit a Battlefield 2142 után most a BF4-ben is üdvözölhetünk. Ez azt jelenti, hogy ha elértük a tízedik szintet, akkor bármelyik játszmában jelentkezhetünk parancsnoki szerepkörbe. Ilyenkor nem lövöldözünk, hanem stratégiai nézetből látjuk a csatateret, és innen irányítjuk a szakaszokat. Ha a játékosok teljesítik az általunk kitűzött feladatokat, a jutalmul kapott pontokból harci járműveket rakhatunk le nekik, illetve különféle taktikai eszközöket szabadíthatunk a rosszfiúkra. UAV drónokból rakétacsapást mérhetünk az ellenfélre, felfedhetjük a katonák pozícióit, sőt, akár egy AC-130-as repülő erődöt is „megidézhetünk”, ami alaposan megritkítja az ellenség sorait. A parancsnoknak olyannyira nagy szerepe van, hogy ha nekünk nincs ilyenünk, vagy nem dolgozunk össze vele, viszont az ellenfél kihasználja az ebben rejlő lehetőségeket, akkor nagyon nehéz megnyerni az adott játszmát. Érdekesség, hogy akinek van valamilyen tablete, akkor azon el lehet indítani egy alkalmazást, amivel használható a Commander mód. Így parancsnokként bárhonnan beugorhatunk egy BF4 partiba.
Ami a karakterfejlesztést további részeit illeti, ezúttal is több tucatnyi fegyvert és kiegészítőt nyithatunk meg, ahogy egyre több pontot gyűjtünk a harcok során, illetve különféle feladatokat (assignments) hajtunk végre. Külön fejlődnek a harci járműveink, a fegyvereink, a kasztunk, szerezhetünk új dögcédulákat, emblémákat, ezen a téren tehát rengeteg lehetőségünk van. Új elem a játékban, hogy ha elegendő pontot gyűjtünk össze, jutalmul kapunk egy battlepack-et, amit ha kinyitunk, három-négy véletlenszerűen kiválasztott tárgy hullik az ölünkbe. Ez lehet valamilyen kozmetikai dolog (például mintázat a ruhánkra), de akadnak használható eszközök is (irányzék és egyéb kiegészítők). A szépséghibája a dolognak, hogy mivel teljesen véletlenszerű a dolog, az esetek nagy részében olyan felszerelést kapunk, amit még nem tudunk használni, mert például nem nyitottuk meg azt a fegyvert, amihez tartozik.
Ezzel el is érkeztünk a Battlefield 4 leghálásabb részéhez, a látvány és a hangzás bemutatójához. A széria legújabb darabja a Frostbite 3 motort használja, ami gyönyörű képet varázsol a monitorokra. Talán nem túlzás azt állítani, hogy a PC-s verzió a piacon lévő egyik legrealisztikusabban festő videójáték. Különösen a fények és a részecske effektek esetében produkálja magát az új engine, de a kiváló minőségű textúrák és modellek is dicséretet érdemelnek. A BF3-ban látott, igencsak túlzásba vitt bloom effektet szerencsére ezúttal visszafogták a fejlesztők, ami jót tett a látványvilágnak, és a retinánkat sem égeti ki a vakító fehér és kék fény. A szinte mindenre kiterjedő rombolhatóság már csak hab a tortán. A legtöbb épület, fedezék és tereptárgy porrá zúzható, de ez nem merül ki abban, hogy lyukakat lövünk a falba, hanem akár össze is dönthetjük a házakat. Bár a nagy felhőkarcolók esetében ezt nem tehetjük meg, ettől függetlenül nagyon impresszív dolgokra képes a Battlefield 4. A hangzás esetében is a maximális pontszámmal jutalmazzuk a játékot, a fegyverek és robbanások nagyszerűen hangzanak, mint ahogy a többi effekt is. Hogy mindezt megfelelően futtatni is tudjuk, elegendő egy felső-középkategóriás gép, ami jelzi, hogy igen sokat javítottak az optimalizáción a bétához képest. A tesztgépünkön (AMD X4 Phenom II, 8 GB RAM, ATI HD6870) 1680x1050-es felbontás mellett bár az élsimítást ki kellett kapcsolnunk, minden mást magas és ultra szintre húzhattunk, és néhány esetet kivéve sikerült 40-50 fps szinten tartanunk a program sebességét. Mindez természetesen szép és jó, de a teljes képhez azért hozzátartozik, hogy akadnak még programhibák bőven a játékban, főleg a többjátékos módot illetően. A multiban például időnként kimarad a hang, és átlagosan minden harmadik-negyedik játszma során kifagyott a BF4. Ami a további bugokat illeti, tapasztaltunk padlón áteső tárgyakat és embereket, egyszer pedig egy létrán felfelé haladva kilőttünk az ég felé, ami igencsak érdekes látvány volt. Kaptunk híreket komolyan laggoló pályákról is, de nálunk ez csak egy esetben, egy 64 fős Rush meccsnél fordult elő. Kár lenne tagadni, hogy bizony ráfér még pár patch a játékra, ugyanakkor az is igaz, hogy amikor működik a DICE alkotása, akkor nagyszerű élményben van részünk.
4. oldal
Mindezek fényében adódik a kérdés, hogy tekinthető-e teljes értékű résznek az új Battlefield, megéri-e a pénzét? Erre nem tudunk egyértelmű választ adni, ugyanis bár a játék inkább csak az előd játékmenetét finomítja, tartalmaz annyi újdonságot, hogy ne csak egy újabb rókabőrnek tekintsük. Az új pályák nagyon jól sikerültek, sokkal jobban, mint a BF3 eredeti térképei. A fejlődési rendszer újításai is érdekesek (a battlepack rendszert leszámítva), az osztagok és a járművek pedig hangsúlyosabb szerepet kaptak, mint az elődben. Sajnos a bugok miatt nem tudunk ennél magasabb értékelést adni rá, ám ha ezeket kijavítják a fejlesztők, akkor nyugodtan hozzá lehet adni 3-4 pontot az alább látható értékhez. Azt viszont érdemes tudni, hogy akinek már a könyökén jön ki az előző rész játékmenete, az valószínűleg nem fog lelkesedni a folytatásért sem, ugyanis hiányoznak belőle az átütő erejű újítások. A Battlefield 5 esetében ennél jóval többre lesz szükség.
Platformok: PlayStation 3, Xbox 360, PC, Xbox One, PlayStation 4
Tesztelt platform: PC
