Honnan tudhatják az amerikai szavazók, hogy megbízhatóak-e az elektronikus szavazógépek? Hinniük kell a magántesztelőknek, akik a gépeket tesztelik. De vajon honnan tudhatják, hogy maguk tesztelők megbízhatóak-e? itt jön a képbe a Nemzeti Szabványügyi és Technológiai Hivatal (National Institute of Standards and Technology (NIST)) a képbe. A 2002-es Segítsünk Amerikának Szavazási Akció (Help America Vote Act) keretében az NIST-t azzal vádolták, hogy technikai útmutatást nyújtott a Választást Segítő Bizottságnak (Election Assistance Commission (EAC)), amely a szavazatok tesztelőinek hitelesítését végzi. Tegnap az NIST azt javasolta, hogy a SysTest Labs és az iBeta Quality Assurance kapjon először teljes akkreditációt az EAC-től.
Összesen hat labor igényelt akkreditációt: a SysTest, az iBeta, az InfoGuard, a BKP Security, a Wyle és a Ciber. Tavaly nyáron az EAC időközi akkreditációt adott Wyle-nak és a Systest-nek, ugyanakkor talált néhány problémát a Ciber-nél, és megtagadta tőle az engedélyt. Most, hogy az NIST-folyamat már működik, az időközi akkreditációt teljes akkreditációs folyamat váltja majd fel, amely 9, de akár 18 hónapig is eltart majd.
A NIST programja az ISO/IEC 17025-n alapul, amely a tesztelő és mérő laboratóriumok kompetenciájának követelményeit tartalmazza. Egyelőre nem állnak rendelkezésre standard tesztek a szavazógépek kiértékeléséhez, ezért minden labor saját tesztelési módszert dolgozott ki.
