A Nemzetközi Űrállomásról (ISS) azt hihetnénk, hogy a Holdhoz hasonlóan kering a Föld körül, de valójában nem így van: rendszeresen meg kell emelni a pályáját, hogy ne zuhanjon vissza a felszínre. Ez a Föld légköri ellenállásának eredménye.

„Ha belegondolunk, a légkör, amelyben itt a Földön élünk és lélegzünk, nem a fejünk felett végződik. Nem áll meg az Everest tetején sem, és ott sincs vége, ahol a repülőgépek repülnek. Minél magasabbra jutunk, annál inkább ritkul, de nagyon nagy magasságban is jelen van” – magyarázza Doug Rowland, a NASA napfizikus szakértője. Az űrállomás pályáján, pár száz kilométerre a felszín felett, még mindig elég levegő van ahhoz, hogy lassítsa az űrállomást. És ha nem emelnék meg a pályáját rendszeresen, akkor a légellenállás miatt visszatérne a Földre.

A pályamódosítás általában az űrállomás saját – nem túl erős – hajtóműveivel történik, vagy a hozzá dokkolt űrhajók tolóerejének kihasználásával. Most, hogy a tervek szerint az ISS-t 2030-ban nyugdíjazzák, a NASA egy új módszert tervez kipróbálni az űrállomás megemelésére. A NASA 33. SpaceX kereskedelmi utánpótlási missziója, amely augusztus 24-én indult, egy új meghajtórendszert is magával vitt a tudományos berendezésekkel és űrhajósok ellátmányával együtt.

„A küldetés során a Dragon az állomás jelenlegi magasságának fenntartása érdekében meghajtási demonstrációt is végrehajt” – magyarázzák a NASA szakértői. „A Dragon csomagterébe bekerült egy, az űrhajótól független hajtóműrendszer, amely a meglévő hardvert és hajtóműrendszert is felhasználva két Draco-hajtóművet lát el üzemanyaggal. A hajtóművek 2025 őszén egy sor tervezett beindítással segítenek fenntartani a keringő laboratórium megfelelő magasságát szeptembertől kezdve.”

A Dragon űrhajó decemberig marad az ISS-hez dokkolva, majd visszatér a Földre. Az új rendszer valójában az ISS Földre való visszahozásának részét képezi, amelynek keretében a SpaceX megbízást kapott egy olyan jármű létrehozására, amely visszahúzza az űrállomást a légkörbe. Az ISS első elemeit 1998-ban indították útjukra, és mire 2030-ban befejezik a működésüket, két évvel tovább lesznek az űrben, mint a tervezett élettartamuk. Az űrállomás alapszerkezetét alkotó ezen részek miatt van az, hogy az ISS 2030 után nem folytathatja működését.

„Az űrállomás nagy része javítható vagy cserélhető a pályán, míg más részek visszahozhatók a Földre javításra és újbóli feljuttatásra. Ezen részek közé tartoznak a napelemek, a kommunikációs berendezések, az életfenntartó berendezések és a tudományos hardverek” – magyarázzák a szakértők. „Az űrállomás elsődleges szerkezetei, mint például a legénységi modulok és a rácsos struktúrák, azonban a gyakorlatban nem javíthatók vagy cserélhetők.” Valójában azt is hagyhatnák, hogy az ISS természetes módon térjen le a pályáról, de ez sokkal kiszámíthatatlanabb lenne, mint szándékosan lejuttatni egy emberi jelenléttől távol eső helyre.