Egy stgartup meglehetősen ambiciózus terveket szövöget: szeretnének nagy mennyiségben adatközpontokat telepíteni a Holdra, a munka első fázisát pedig a tervek szerint már jövőre elkezdenék, és ebben már partnereket is találtak. A misszió nem lesz veszélytelen, már ami az infrastruktúra elhelyezését illeti, valamint a hosszabb távú üzemeltetéssel kapcsolatban is vannak még leküzdendő kihívások, viszont a Lonestar Data Holdings csapata meglehetősen elszántnak tűnik, így ezek nagy részét így vagy úgy leküzdhetik.
Hogy mégis miért van szükség efféle extrém projektre? Az adatközpontok szegmensében eléggé nagy problémát okoz, hogy rengeteget fogyasztanak, az általuk termelt hővel valamit kezdeni kell – néhol ezt akár a környező lakások fűtésére is felhasználják –, valamint a természeti katasztrófák is komoly veszélyt jelentenek rájuk, hogy a katonai konfliktusokról már ne is beszéljünk. A következő generációs adatközpontok esetében a fogyasztás és a hőtermelés újabb kihívások elé állíthatja az iparágat és az üzemeltetőket, talán pont ezért is gondolták úgy a Lonestar Data Holdings szakemberei, érdemes új ötletekkel előrukkolni.
Az aktuális beszámolók alapján a startup már szerződést kötött az Intuitive Machines névre keresztelt vállalkozással, amely segíthet az első adatközpont-alkatrészek Holdra juttatásában, igazából két utat le is foglalt a Lonestar Data Holdings, azaz komolyan gondolják a projektet. A szerverek, amelyek első körben felkerülnek, RISC-V alapú processzorokat tartalmaznak majd, magukat a kész konfigurációkat pedig a Skycorp készíti el.
A Lonestar vezetője szerint az adatok rendkívül fontosak az emberiség számára, lényegében minden területen függünk tőlük, a Föld egyre törékenyebb bioszférája szerinte erre a célra egyre kevésbé alkalmas. Szerinte az ideális helyszín a Hold lenne, ott ugyanis biztonságban lehetnének a jövőnk szempontjából is fontos adatok. Noha Chris Scott okfejtése elgondolkodtató, az adatközpontok létesítése nem egy egyszerű és főleg nem egy olcsó feladat, plusz azt is meg kell oldani, hogy az internetre kapcsolódjanak, márpedig ezt a jelenlegi rádiós technológiák használata mellett nagyjából 2,7 másodperces késleltetéssel lehet biztosítani – ennyi idő kell, hogy a Hold felszínére érjenek a rádióhullámok és onnan vissza induljon az újabb adatcsomag. És valamilyen formában a Holdon lévő szerverek közötti kommunikációt is biztosítani kell hosszabb távon, igaz, ezen már dolgoznak a Lonestar szakemberei.
Első körben csak a projekt életképességét demonstráló szett kerül fel, amit igazából napelemek segítségével is lehet táplálni, viszont hosszabb távon kisebb nukleáris reaktorra lehet szükség. A tervek szerint Hélium-3 alapú reaktorokat vetnének be erre a célra hosszabb távon, ugyanis rengeteg ilyen anyag található a Holdon, azt legalább már nem kéne odaszállítani.
Ha a fentieket sikerül megoldani, akkor is marad még egy eléggé nagy kihívás a Hold felszínét napi szinten 1,4 tonnányi meteor éri el, ezek pedig mind be is csapódnak az égitestbe, ugyanis nincs atmoszféra, ami lelassíthatná és elégethetné őket. Az egyelőre nem világos, hogy a meteorok ellen hogyan védenék az adatközpontokat, az viszont biztos, hogy amíg erre nem sikerül választ találni, elég kockázatos lesz a szerverpark üzemeltetése – kiemelten fontos adatok tárolásában talán nem is érdemes gondolkodni, legalábbis szükség lesz a földi biztonsági másolatokra is.
