Nemrégiben napvilágot láttak a Western Digital és a Seagate második negyedéves pénzügyi eredményei, amelyek rendkívül jól alakultak. Ezzel egy időben az említett vállalatok részvényeinek árfolyama is szárnyalt, hála a cégek kreatív üzleti gyakorlatának, amelynek köszönhetően mesterségesen magasan tartva az árakat magas profitra tettek szert.
Az előzmény
A merevlemezpiacon az elmúlt évek folyamán az egyes vállalatok között komoly árverseny bontakozott ki, ami megnehezítette a piaci szereplők dolgát. A helyzetet bonyolította, hogy idővel a túltermelés okozta kellemetlenségekkel is meg kellett küzdeniük a vállalatoknak: esetenként egy-egy legyártott merevlemez akár egy évig is állt a raktárban, mielőtt kiszállították volna az adott megrendelőnek, annyira felhalmozódtak a raktárkészletek.
A probléma megoldása
A versenyhelyzet valamelyest javult, amikor a Maxtor felvásárolta a Quantumot, az újonnan létrejött vállalatot pedig bekebelezte a Seagate. A későbbiekben a Seagate a Samsung merevlemez üzletágára is rátette a kezét, így rendkívül komoly szereplővé nőtte ki magát. Ezzel egy időben a Western Digital is felvásárlásba kezdett: a cég felvásárolta a Hitachit, igaz, ez nem ment zökkenőmentesen, ugyanis a felvásárlással egy időben a Toshibával is megállapodást kellett kötnie, hogy a piaci versenyképesség ne szenvedjen csorbát. A felsorolt felvásárlások hatására a piac háromszereplőssé vált: a Seagate és a Western Digital együttesen nagyjából 90%-os részesedésre tettek szert, a fennmaradó „morzsák” pedig a Toshibáé lettek.
Jött a thaiföldi áradás
A thaiföldi áradások, amelyek tavaly októberben nehezítették meg a gyártók dolgát, alaposan felforgatták a piacot, ám ez a felfordulás főként mesterséges okok miatt jött létre. A romokban heverő gyárak, a víz alatt lévő felszerelés, valamint a kaotikus állapotok láttán mindenki azt hitte, hogy hónapokra merevlemezek nélkül marad a piac. A vállalatok és az elemzők nyilatkozatai alapján a feltételezésnek alapjai is voltak, ám a háttérben a bennfentesek és a képben lévő befektetők tudták, hogy valójában mi a helyzet a vállalatokkal.
A raktárkészletek könnyedén lehetővé tették volna a piac fél éven keresztül történő zökkenőmentes kiszolgálását, ám hatalmas pánik lett úrrá a szegmensen, így az OEM-ek, illetve egyéb partnerek azonnali merevlemez-felvásárlásba kezdtek, hogy biztosítani tudják a számukra szükséges HDD mennyiséget. A merevlemezárak nagyon rövid időn belül nagyon meredeken emelkedni kezdtek. Nem volt ritka, hogy egy-egy modell nemhogy kétszeres, de akár háromszoros áron is gazdára talált.
Az árak emelkedésének mértéke nem volt feltétlenül indokolt, itt inkább arról volt szó, hogy a gyártók szerették volna meglovagolni a hullámokat és minél több profitot bezsebelni az áradás okozta pánik jóvoltából. A pánik miatt hatalmas mennyiségben fogytak a Seagate és a Western Digital merevlemezei – sikerült rekord eladásokat elkönyvelni, így a kezdetben katasztrofálisnak tűnő áradásokból végül jól jöttek ki a vállalatok.
Az eredmény a tőzsdére is kiterjedt
A kreatív üzleti gyakorlat részeként a két vállalat a részvénypiacon is akcióba lépett. A részvények árfolyamának emelkedéséből szép profitra tettek szert a felek, akik saját részvényeik felvásárlásába kezdtek. A Western Digital esetében a részvények árfolyama a thaiföldi áradást megelőző 24 dolláros szintről 44 dollárra nőtt, a Seagete esetében pedig 9 dollárról 32 dollárra katapultált az árfolyam.
