A szakértők szerint a detektált fény abból a hidorgénfalból eredhet, amely a Nap befolyási övezetének határán található, vagyis a fény forrása rendszerünk külső peremét jelzi. A New Horizons már a Pluto elérése előtt is vizsgálta ultraibolya távcsövével az eget, hogy az említett hidrogénfal után kutasson.
Ahogy a Nap kering a Tejútrendszer közepe körül, körülötte a napszél – vagyis a belőle kiáramló részecskék és mágneses mezők – egy buborékot hoz létre. Az úgynevezett helioszféra határán a csillagközi tért hidrogénatomjai beleütköznek a napszél részecskéibe, és felgyűlnek, így egy hidrogénfal alakul ki a Naprendszer szélén. Ez a fal pedig, amelynek létezését a szakértők régóta feltételezik, sajátosan szórja az ultraibolya fényt.
Már a két Voyager-szonda is nyomára akadt a jellegzetes fénynek 30 évvel ezelőtt, és a New Horizons az első űreszköz, amely megerősítheti ezeket az észleléseket. A Pluto-szonda 2007–2017 között hétszer fényképezte végig az ultraibolya tartományban az eget. És ahogy közeledett a Naprendszer pereméhez, a szakértők azt látták, hogy az ultraibolya fény a hidrogénfallal kapcsolatos teóriáknak és a Voyagerek megfigyeléseinek megfelelően változik.
A három űrszonda észlelési adataira jelenleg a hidrogénfal tűnik a legvalószínűbb magyarázatnak, ugyanakkor a kutatók szerint egyelőre annak a lehetősége sem zárható ki, hogy a fény távolabbról, egy Naprendszeren kívüli ismeretlen forrásból származik. A New Horizons mindenesetre tovább fogja vizsgálni a feltételezett falat, annak reményében, hogy így újdonságokat deríthet ki a rendszerünk és a csillagközi tér közötti határról.
A szonda 2019. január 1-jén repül el következő célpontja, az Ultima Thule nevű égitest mellett, de küldetése ezt követően is folytatódik majd. Az irányítók azt remélik, hogy a New Horizons még 10–15 évig működni fog, és kapcsolatban marad a Földdel. Ez idő alatt évente kétszer fogja újra letapogatni az ultraibolya tartományban az eget. Ha menet közben a fény intenzitása lecsökken, az azt jelentené, hogy a szonda áthaladt a hidrogénfalon. Ha viszont a fény egyre csak erősödik az azt valószínűsítené, hogy a fényforrás távolabb található, és nincs köze a Naprendszer határához, mondják a szakértők.
