A DNS-re és az agyra hat a legtartósabban az űrutazás

Közzétették a NASA ikerűrhajósokkal kapcsolatos kutatásának részletes eredményeit.

A DNS-re és az agyra hat a legtartósabban az űrutazás

Scott Kelly a kísérlet ideje alatt 340 napot töltött egyhuzamban a Nemzetközi Űrállomáson, többet mint bármelyik másik amerikai űrhajós eddig. Az ez alatt bekövetkezett változások némelyikére számítottak a kutatók, hiszen az űrbéli lét nem könnyű: több sugárzás éri a testet, mint a Földön, a súlytalanság hat az izmokra és a csontokra, az étrend szigorúan szabályozott, az alvásciklusok eltérnek a földitől és a bezártsággal sem könnyű megbirkózni. Kelly esetében egyedi lehetőség adódott arra, hogy a felsorolt tényezők nyomán bekövetkezett változásokat aprólékosan összevessék egy földi kontrollal, Scott szintén űrhajós, de a kérdéses évet a Földön töltő ikertestvérének, Mark Kellynek az adataival.

Az ikreken Scott Kelly kiküldetése előtt, közben és után ugyanazokat a vizsgálatokat végezték el a vizsgálat 25 hónapja alatt. A vizsgálatok előzetes eredményeit már 2017-ben közzétették, és ezeket nagyrészt a mostani, részletesebb adatok is alátámasztják. A kutatás összességében megnyugtatóan zárult, mondja Christopher Mason, a Cornell kutatója. Bár az űrrepülés kétségkívül drámai hatással van az emberi testre, a szervezet a Földre visszatérve nagyon hamar képes helyreállni a repülés előtti állapotba, ami arról tanúskodik, hogy az ember elképesztően plasztikusan tud adaptálódni a körülményekhez.

Galéria megnyitása

Bár a kutatásból az alanyok kis száma, és az eltelt rövid idő miatt nem lehet messzemenő következtetéseket levonni, az eredményekből kirajzolódik néhány dolog, amire érdemes lesz ügyelni a következő űrutazásokra való készülődés során. Scott az űrben töltött idő alatt fogyott, míg Mark hízott a Földön, ezen felül Scott kevesebbet pisilt, mégis a kiszáradás jeleit mutatta. Mikrobiomjának, vagyis a benne élő baktériumoknak az összetétele átalakult, de ez a visszatérést követően hamar visszaállt a korábbi állapotba. Bár immunrendszere jelentős ingadozásokon ment át az űrben töltött idő alatt, az influenza elleni védőoltás kiválóan bevált nála, ami azt mutatja, hogy szervezete védekező rendszere el tudta látni feladatát.

Akadtak azonban aggasztóbb és tartósabbnak mutatkozó változások is. A szeme hátsó részét ellátó erek megdagadtak, és retinájának egy része megvastagodott, ami a jövőben látásproblémákat okozhat. Nyaki ütőere szintén megvastagodott, ami érrendszeri problémákat jelezhet előre.

Ezen felül összességében négy olyan terület volt, ahol tartósan fennálló változások jelentkeztek Scottnál:

1. Az egyik ilyen, hogy az űrhajós génaktivitása jelentősen megváltozott odafent. Amikor Scott megérkezett az ISS-re, összesen mintegy 1400 génje kezdett másként viselkedni, mint előtte. A fenntartózkodás második felében pedig újabb nagy átrendeződések történtek a génaktivitási mintázatban, amelyeket valószínűleg az immunválasz átalakításának és a DNS-károsodások javításának szükségessége hívott életre. Ez pedig fontos lehet a hosszabb űrutazások szempontjából, mivel úgy tűnik, hogy minél több időt tölt az űrben valaki, annál többet változik  génjeinek működése.

A génkifejeződés megváltozása ráadásul a landolást követően sem állt le, Scottnál röviddel a leszállást követően egy komoly gyulladásos folyamat indult be. Hat hónap elteltével ugyanakkor az észlelt változások 91 százaléka megszűnt, és a génaktivitás visszaállt az indulás előttire. Azoknál a – többek közt az immunrendszert érintő – géneknél, amelyeknél ez nem következett be, a kutatók egyelőre nem tudják, hogy csak hosszabb időbe telik a visszaállás, vagy állandósulnak a változások.

Galéria megnyitása

2. A kísérlet egyik legmeglepőbb eredménye az volt, hogy Scott Kelly esetében a kromoszómák végén található, azok érdemi tartalmát az osztódáskor védő régiók, a telomerek hosszabbá váltak az űrben töltött idő alatt. A telomerek a kor előrehaladtával és a stressz hatására általában rövidülnek, Scott esetében azonban az űrben ennek ellenkezője történt. A landolás után ugyanakkor ezek a szakaszok gyorsan rövidülni kezdtek, és 9 hónap elteltével Scott több jelentősen lerövidült telomerrel rendelkezett, mint az utazás előtt.

3. Scott testét az ISS-en töltött idő alatt 146 mSv ionizáló sugárzás érte, ami 10–15 hasi CT-vizsgálatnak megfelelő terhelést jelent. Ennek nyomán a DNS-ében megfigyelt károsodások az űrben gyorsabb ütemben gyarapodtak, mint földi testvérénél. A fokozott károsodási folyamat ráadásul a Földre visszatérve sem lassult le a korábbi szintre, ami jelentősen növeli az űrhajósnál a rák kialakulásának kockázatát.

4. A negyedik fontos változás, amely a leszállás után is fennállt, Scott kognitív teljesítményét érintette. A landolást követő 6 hónapban az űrhajós memóriája, figyelme, érzelmi intelligenciája és kockázatkezelő képessége is rosszabb volt, mint az indulás előtt, vagy az űrben töltött idő alatt. A kutatók hangsúlyozzák, hogy jelentős kognitív romlásról nem volt szó, vagyis Scott teljesen funkcionális maradt mentálisan, de a változás szignifikánsnak mutatkozott, és egyelőre senki sem tudja, hogy miért következett be.

Neked ajánljuk

Kiemelt
-{{ product.discountDiff|formatPriceWithCode }}
{{ discountPercent(product) }}
Új
Teszteltük
{{ product.commentCount }}
{{ voucherAdditionalProduct.originalPrice|formatPrice }} Ft
Ajándékutalvány
0% THM
{{ product.displayName }}
nem elérhető
{{ product.originalPrice|formatPriceWithCode }}
{{ product.grossPrice|formatPriceWithCode }}
{{ product.grossPrice|formatPriceWithCode }}
{{ product.displayName }}

Tesztek

{{ i }}
{{ totalTranslation }}
Sorrend

Szólj hozzá!

A komment írásához előbb jelentkezz be!
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mondd el, mit gondolsz a cikkről.

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward