Bár az achievementeknek és trófeáknak hála, a kihívást keresők igen ritkán unatkoznak, akadnak olyanok, akik saját maguk által kitalált szabályokkal vagy trükkökkel teszik közel lehetetlenné a dolgukat. Lássuk hát őket!

A Dark Souls híres arról, hogy az edzettebb veteránokat is könnyedén ki tudja borítani. A kötélidegekkel bíró, „bearzly”-ként ismert Benjamin Gwin viszont egy időben valósággal sportot űzött abból, hogy a lehető legbizarrabb, első pillantásra egy akció-rpg-hez teljesen alkalmatlan kontrollerekkel győzze le a legkeményebb főellenségeket. Szintetizátor, táncszőnyeg, dob, gitár, mikrofon, vagy éppen bongó: a kiváló játékos mindegyikről bebizonyította, hogy kellő kitartással akármelyikkel komoly eredményeket lehet elérni.

Hozzá hasonlóan a Twerking Yoshi álnevet használó youtuber munkássága is elismerésre méltó, elvégre ő a DJ Hero keverőpultját, egy versenyjátékokhoz való kormánykereket, vagy éppen, bármelyik boltban megvásárolható banánokat használva diadalmaskodik a sötétség teremtményei felett.

Vannak, akik a régi idők nagyjainak extrém módon való teljesítésével próbálnak szert tenni némi hírnévre. Az pedig a Sonic franchise-zal felületesen foglalkozók számára is köztudott, hogy a játékokban fontos szerep jut a kék sündisznót a bajoktól megóvó gyűrűknek. Ennek tükrében némileg meglepő, hogy többen is úgy vittek végig pár pályát, hogy egyetlenegyet sem vettek fel a hasznos készségekből. Ez elsőre nem hangzik nagy kunsztnak, ám a lentebb megtekinthető felvételt elnézve világos, hogy mennyi munka ennek a kivitelezése.

A The Legend of Zelda rajongói körében is egy sajátos őrület, jelesül a kard nélküli végigjátszás hódít. Ennek lényegét nem nehéz kitalálni: Link alapfegyverének használata nélkül kell eljutni az ördögi Gannonig, akinek a legyőzéséhez már ha akarjuk, ha nem, de szükségünk van hűséges pengénkre.

Azokról is illik megemlékezni, akik ilyen vagy olyan megfontolásból nem extravagáns módszerekkel igyekeztek leszámolni virtuális ellenfeleikkel, hanem azt a célt tűzték ki maguk elé, hogy békésen éljenek egy olyan világban, ahol a problémamegoldás leggyakoribb módszere a másik hidegvérrel való meggyilkolása. Jeremy Mattheis neve aligha hangzik bárkinek is ismerősen, holott 2014-ben a figyelem középpontjába került. Az egy buddhista szerzetes önuralmával bíró férfi ugyanis nem kisebb célt tűzött ki maga elé, mint, hogy pacifistaként érvényesül a finoman fogalmazva sem a békés egymás mellett élésről szóló GTA Online-ban és kerülni fogja a vérontást. A gondok azonban szó szerint a bevezető küldetésnél elkezdődtek, mert ebben mindenképpen meg kell ölni egy drogkereskedőt ahhoz, hogy elvehessünk tőle egy csomagot. A GoldVision nicken futó videókészítő becsületére legyen mondva, hosszasan próbálkozott azzal, hogy ne kelljen végeznie a gengszterrel, ám mivel egyetlen trükkje sem jött be, ebben az egy esetben a továbbjutás érdekében kivételt kellett tennie. A későbbiekben viszont tartotta magát a krédójához.

Végezetül, listánk bajosan lenne teljes Christopher C. Livingston nélkül, aki nem csak, hogy úgy döntött, hogy kipróbálja, milyen is NPC-nek lenni az Oblivionban, de élményeit egy blogban is megörökítette. A szabályok egyszerűek voltak: ha karakter meghal, akkor ténylegesen véget ér az élete, ergo, értelemszerűen óvatosnak kell lennie. A Living in Obliviontolvasva ezért ne számítsunk nagy dolgokra.

A szerző által irányított bamba arcú Nondrick egy, a kalandokat a saját, jól felfogott érdekében messziről elkerülő alkimista, aki nem kazamaták, romvárak és bandita-búvóhelyek ármányos lakóival méri össze az erejét, vagy különféle missziókat teljesít, hanem beéri azzal, hogy békében tengeti eseménytelen mindennapjait a Császárvárosban. Sajnos távoli utódja, a Skyrim megannyi tragédiát és kataklizmát átélt földjén ténykedő Nordrick történetetragikus hirtelenséggel véget ért, mert a Whiterun közelében lévő Valtheim tornyok irgalmat nem ismerő haramiái felkoncolták.

Ezzel cikkünk végére értünk. Ha ismertek hasonló eseteket, feltétlenül osszátok meg őket velünk a kommentszekcióban.