Az Apple sokakat lenyűgözött az iPhone Air okostelefonnal, ami az idei év legvékonyabb felsőkategóriás eszköze lett. Korábban megnéztük már, hogy néz ki a Samsung és az Apple párharca ezen a területen, mit mutat a Galaxy S25 Edge az iPhone Air egymáshoz képest. Most pedig egy időutazásra indulunk, egy újabb érdekes összehasonlítás erejéig.

2014-2016 táján volt már egy nagy „vékonyítási láz” az okostelefonok piacán, és annak idején a Motorola készített pengevékony csúcsmodellt kecses köntösben, ez volt a Moto Z. A Motorolánál ez a korszak volt, mikor a cég mobiltelefonos részlege már a Lenovo alatt működött, de még olyan fejlesztések jöttek, amik a Google égisze alatt indultak.

A Moto Z 2016 júniusában lépett színre, tehát valamivel több mint 9 év telt el azóta, de ahogy azt látni fogjuk, sokkal közelebb áll az iPhone Air-hez, mint azt gondolnánk, és a fejlesztés talán legfontosabb szempontjából még előnyösebb is a régi konstrukció.

A felületüket tekintve meglepően közel állnak egymáshoz a készülékek. A régi mobilnak még sokkal kisebb volt a képernyője, anno még nem tudtak hajszálvékony kávával tetszőlegesre formált AMOLED paneleket gyártani. A Moto Z 153,3 milliméter magas és 75,7 mm széles volt, miközben az iPhone Air 156,2 milliméter magasra tornyosul, de csak 74,7 mm a szélessége. Érdekesség, hogy majdnem 20%-kal könnyebb volt a Moto Z, csak 136 grammot nyomott az iPhone Air 165 grammjához képest.

Annak idején a Motorola Gorilla Glass 4 üveget használt, akkor az volt a legújabb fejlesztése a Corningnak, a vázszerkezet és a ház pedig teljes mértékben alumíniumból volt kialakítva. Az Apple az iPhone Airt titán keretbe foglalta, és az akkut is fém tokba pakolták, így értek el nagy merevséget. A képernyő és a hátlap mindkét esetben sík, a keret a Motónál ívesebb. Egy kicsi kamerapúp a Moto Z hátát is tarkítja, de itt a tervezők nem csaltak úgy, mint az Apple-nél.

No, de mennyire bírják egymáshoz képest a gyűrődést? Zack Nelson nem tudta kézzel meghajlítani az iPhone Air-t, de a Moto Z összetörése sem sikerült neki. A youtuber annak idején már a Motorolát is megpróbálta puszta kézzel kettéhajtani, de hiába volt még vékonyabb, az is túlélte az extrém tesztet. Jobban meghajlott, azt hozzá kell tenni, tehát 9 év elteltével, vastagabb dizájn mellett, az Apple konstrukciója már azért erősebb.

Az iPhone Air képernyője lenyűgöző látványt nyújt 6,55 colos méretben, míg a Moto Z ebből a szempontból csak egy 5,5 hüvelykes egységgel szerénykedik. Mindkét esetben OLED a kijelző, és már annak idején is volt HDR támogatás, de a fényerőben azért a régi mobil nem képes vetekedni az újdonsággal. A felbontás viszont érdekes módon jobb volt 2016-ban, hiszen a kis felületen QHD minőséget kaptak a vásárlók, ami 535 PPI-s pixelsűrűséget eredményezett, szemben az iPhone által produkált 460 PPI-vel.

Kamerák tekintetében a darabszámban nincs különbség, persze minőségben nem kérdés, hogy melyik a jobb. 13 megapixel áll szemben 48 MPixellel, és jóval nagyobb is az új szenzor. Viszont a Motorola már 2016-ban optikai stabilizátoros volt, és lézeres AF támogatást is alkalmazott, valamint a 4K videózást is támogatta, szóval nincs miért szégyenkeznie. Szelfiket csak 5 MPixelben tudott rögzíteni, míg az iPhone Airnek már 18 megapixeles képalkotója van elől, viszont a Moto Z-nek volt elől LED-es villanója.

A kornak megfelelő csúcstempót nyújtotta a Moto Z is, mint ahogy az iPhone Air. A Snapdragon 820 volt akkor a legerősebb rendszerchip az androidos eszközök számára, az Apple pedig az A19 Prót használja most. A melegedés pedig mind a kettő masina esetén probléma volt, erre a gondra a Motorolának sem volt nagy megfejtése. A Moto Z még microSD-t is fogad és fizikai SIM fiókja is van. Az új mobilnál már sokkal komplexebb antennarendszer van a burkolat alatt, hiszen idő közben képbe került az 5G is, de NFC például a Moto Z-nél is van, és még FM rádiót is felvonultatott.

Az Apple által támogatott Face ID-ra a 2016-os Moto Z válasza az előlapi ujjlenyomat-olvasó. A sztereó hangszórónak egyik készülékben sem jutott hely, de a Moto Z-nél volt erre egy érdekes megoldás, ám erre később térünk ki. Az iPhone Air már IP68 tanúsítvánnyal rendelkezik, kiválóan bírja a vizet, ami a Moto Z-ről nem mondható el semmilyen szinten. Akkoriban ez még nem volt általános. Az extravékony Motorolából már akkor kimaradt a 3,5 mm-es Jack, ahogy erről az iPhone-nál is le kell mondani, mindketten csak USB-C csatlakozót kaptak.

Az üzemidő egyik eszköznek sem az erőssége, a Motorola még rosszabb volt, mint ma az iPhone Air. A Moto Z csak egy 2600 mAh-s akkuval került forgalomba, míg a modern „konkurense” 3149 mAh-s telepnek ad otthont. Persze az Apple vásárlóinak ott van a MagSafe technológiás power bank, de a Motorolánál is volt erre egy opció, ráadásul az sokkal érdekesebb volt.

A Moto Z hátán pogo pin csatlakozási felület volt, és ezáltal moduláris kiegészítők is készültek hozzá Moto Mods néven. Lehetett rá kapni olyan power bankot, ami teljesen pontosan illeszkedett az egész telefonra. Alapból nem tudott vezeték nélküli töltést a Moto Z, míg az iPhone Air erről már gondoskodik. De volt olyan Moto Mods, amivel utólag lehetett akkun túl vezeték nélküli töltést is elérni, sőt mi több, ennél lényegesen meredekebb Moto Mods eszközök is forgalomba kerültek anno. A Moto Z-hez közvetlenül csatlakoztatható volt QWERTY gombsor, Game Pad, sztereó hangszóró – akár a JBL-től –, de akadt még mini projektor, 360 fokos kamera és instant fotónyomtató is egyebek mellett.

Mi a konklúzió? Érdekes volt visszatekinteni arra, hogy mit tudtak elérni a mérnökök már 2016-ban. 9 év alatt persze nagyon sokat fejlődött a mobilipar, de az óriási megfejtéseket nem igazán látjuk az iPhone Airben. Nem lett vékonyabb, mint a Moto Z, és pontosan ugyanazok a gyengéi, mint a szellemi elődjének. Kíváncsian várjuk, hogy ezúttal vajon megindul-e egy olyan verseny, amiben érdekesebb konstrukciók is jönnek majd más gyártóktól, vagy nem lesz ennek nagyobb divatja.