120 ezer évvel ezelőtt néhány ember gyalogolt egy ősi tó partján, a mai Nefúd-sivatag területén. Valószínűleg inni vagy pihenni álltak meg a tóparton, amivel nem voltak egyedül, a partszakaszt ugyanis elefántok, vadszamarak és tevék is meglátogatták nem sokkal az emberek előtt. A parti sárban megmaradt nyomok néhány órán belül kiszáradtak, majd idővel megkövesedtek. Ezek az ősi lábnyomok napjainkban a legkorábbi ismert bizonyítékai annak, hogy az Arab-félszigeten már ennyire korán megjelent az ember, mondja Michael Petraglia, a Max Planck Intézet régésze, a lábnyomok feltárását végző csapat vezetője.
Azt régóta sejtik a szakértők, hogy elődeink az Arab-félszigeten át hagyhatták el Afrikát, hogy a Közel-Keletet, majd Eurázsiát is benépesítsék. Erről néhány tárgyi lelet, elsősorban kőeszközök is tanúskodtak, azt sugallva, hogy az emberiség korai képviselői többször megfordultak a régióban abban az időszakban, amikor annak éghajlat még sokkal nedvesebb volt, és a sivatagok helyén dús legelők és tavak voltak. Csontleletből azonban a legkorábbi egyetlen, 88 ezer évesre datált ujjperc volt, amely igazolta, hogy valóban a modern ember és nem valamelyik másik eszközhasználó emberfaj vándorolt erre.
Petraglia és nemzetközi kutatócsoportja egy évtizedes munkával, műholdfelvételekre és terepvizsgálatokra támaszkodva több tízezer ősi tómedret azonosított, emberi nyomok után kutatva. Ezek egyike volt az Alathar nevű tómeder, amelynek neve arabul nyomot jelent. Az elnevezés nem véletlen: ahogy a legfelső, utólag lerakódott rétegek lassan elkoptak a tófenékről és a tó partjáról, az egykori tó területéről lábnyomok százai kerültek elő.
A nyomok közt majdnem 400 állati nyomot azonosítottak a szakértők, amelyeket vadszamarak, elefántok, bölények és tevék hagytak hátra. Hét lábnyom pedig a vizsgálatok alapján emberekhez tartozott, ráadásul a másutt hátrahagyott neandervölgyi és modern emberi nyomok összevetése alapján közvetlen felmenőinkhez. A nyomokat hosszabb lábú, magasabb, ugyanakkor alacsonyabb tömegű emberek hagyták hátra, ami azt jelzi, hogy inkább a modern emberek korai képviselői lehettek, mint a neandervölgyiek.
A vizsgálatok alapján a lábnyomok alatti és fölötti rétegek 121 ezer, illetve 112 ezer évesek, így a nyomok kora ezek közé esik. Ez szintén alátámasztja, hogy elődeink hagyhatták hátra ezeket, mivel neandervölgyi jelenlétről egyáltalán nem tudunk ebben az időszakban a régióban, mondják a kutatók.
A lelőhely különösen érdekes, hiszen ritka bepillantást nyújt abba is, milyen lehetett egy nap az egykori tóparton. A múltból egy-egy helyen feltárt emberi és állati maradványok kora közt ugyanis olykor több ezer év is lehet, de jelen esetben egyetlen nap eseményeit rögzítik a lábnyomok, így a területen élő emberek tényleges környezetéről is felvilágosítást nyújtanak.
