Az eSport, azaz a versenyszerűen, nem ritkán csapatban űzött számítógépes játék apránként kezd beszivárogni a köztudatba. Míg pár évvel korábban a fősodorba tartozó sajtó legfeljebb megmosolyogni való érdekességként mutatta be a szcénát, és bajnokait, mostanra a jég ha lassan is, de megtörni látszik.
Ezt jelzi az is, hogy a chicagói Robert Morris Egyetemre már nem csak atléták, rögbijátékosok, és a kosárlabda virtuózai juthatnak be sportösztöndíjjal, hanem a Leauge of Legends legjobbjai is ingyen tanulhatnak, ha vállalják az intézmény képviseletét a világversenyeken.
Ráadásul, az ESPN 3-as számú adója annak ellenére közvetítette a LoL világbajnokságot, hogy korábban a csatorna elnöke, John Skipper többször is azt nyilatkozta, hogy a számítógépes sportokat nem lehet egy lapon említeni az egérrel való klikkelésnél, és a billentyűzet nyomkodásánál több erőt, vagy ügyességet igénylőekkel. Így, figyelembe véve az eddig elért eredményeket, nincs kizárva, hogy a közeljövőben beigazolódik Brandon Becknek, a Riot Games alapítójának és vezérigazgatójának azon jóslata, miszerint, az eSport egyes ágai még az ő életében olimpiai számmá nemesedhetnek.
Az ágazat fokozatos térhódítása közben érdemes visszagondolnunk, hogy miközben ma már egy életet megváltoztató diploma kedvezményes megszerzésének lehetősége, vagy éppen kényelmes megélhetést biztosító pénznyeremény jár a leginkább rátermetteknek, az első feljegyzett verseny még lényegesen szerényebb keretek közt zajlott le 1972. október 19-én a Stanford Egyetem diákjai között. A hallgatók az 1962-ben elkészült Spacewar! c. játékban mérték össze tudásukat. A programban két űrhajó vív halálos párharcot, de nem csak az általuk kilőtt lövedékek vethetnek véget a harcnak, hanem a pálya közepén elhelyezkedő, gyilkos csillag gravitációs vonzóereje is, ami ha beszívja őket, akkor megsemmisülnek.
Az „Intergalaktikus Spacewar! Olimpiának” nevezett rendezvényről az esemény szponzora és védnöke, a jó hangulatról ingyen fogyasztható sörrel, és a bajnokoknak járó egy éves előfizetéssel gondoskodó Rolling Stone magazin számolt be.
A „mindenki mindenki ellen” meccset Bruce Baumgart nyerte, a csapatviadalnál viszont csak Robert E. Maas nevét ismerjük pontosan. Ugyanis, bár Maas társát, egyben az egy-egy elleni játékok győztesét több helyen is „Slim Tovar”-ként tűntetik fel, az eredeti cikket olvasva kiderül, hogy a „slim” szócska kisbetűvel van írva, így az jelző, nem pedig keresztnév. Tehát, ironikus módon az 1972. december 7-én megjelent, élvezetes stílusban megírt, nagyszerű kordokumentumnak számító helyszíni tudósításából egyetlen, apró és lényegtelen dolog nem derül ki mindössze, mégpedig, a bajnokság legeredményesebb játékosának személye.
A cikk, amit az ismert környezetvédelmi aktivista, valamint az ellenkultúra egyik legnagyobb hatású csoportjának, a Ken Kesey író körül szerveződő „Merry Pranksters”-nek a tagjai közé tartozó Stewart Brand jegyez, ide kattintvaolvasható el teljes terjedelmében.
