A fejlődő országok egyik legsúlyosabb problémáját még napjainkban is a tiszta ivóvízhez való hozzáférés nehézsége jelenti, és a helyzet várhatóan a jövőben csak súlyosbodni fog. Ramakrishna Mallampati, a Szingapúri Egyetem doktorandusza egyike azoknak, akik olyan víztisztító eljárásokat igyekeznek kidolgozni, amelyekkel olcsón, egyszerűen és lehetőség szerint helyben beszerezhető alapanyagok felhasználásával oldható meg a probléma. Legújabb ötlete pedig minden említett feltételnek megfelel: alma- és paradicsomhéjat használ a szennyeződések vízből való eltávolítására. A projekten dolgozó kutatók azt remélik, hogy módszerük használható megoldást jelenthet az olyan régiókban, ahol elektromosság hiányában nehézségeket okoz az ivóvíz szűrése.
A paradicsom a világ második legnagyobb mennyiségben fogyasztott zöldsége, és ennek a mennyiségnek nagyjából 30 százalékát feldolgozott formában fogyasztjuk. A különféle paradicsomból készült élelmiszeripari cikkek gyártásakor a termés héja és rostos összetevőinek jelentős része eltávolításra kerül. Ezt aztán egyszerűen kidobják, mivel nem használható fel semmi hasznos célra.
Mallampati viszont más véleményen van: kísérletei során a legkülönbözőbb szennyeződésekkel szemben vizsgálta a paradicsom héjának adszorpciós képességét, illetve azt is, hogy ez milyen körülmények közt a működik a leghatékonyabban. Kiderült, hogy a paradicsom héja hatásosan képes eltávolítani a vízből számos szerves és szervetlen szennyeződést, illetve a festékeket és rovarirtó anyagokat is. Ami pedig még jobb hír: nagy víztömegek esetében is működőképes az eljárás.
A kutató egy másik anyagot, az almahéjat is hasonló teszteknek vetett alá, hiszen ez szintén könnyen hozzáférhető, biológiailag lebomló, és az élelmiszeripar rengeteget termel ki belőle hulladék formájában. Kiderült, hogy ez utóbbi is rendkívül hatásos a víz ihatóvá tételében. Mallampati a negatív töltést hordozó szennyeződések hatékonyabb kiszűrése érdekében cirkónium-dioxiddal kezelte a héjakat, amely ezt követően kiválóan eltávolította a vízből a foszfát-, arzenát-, arzenit és kromát-ionokat is.
A kutató elmondása szerint a módszer rendkívül egyszerűen működik. A héjakat magas koncentrációjú alkoholfürdőbe helyezik, majd kiszárítják. Amikor szükség van rájuk, egyszerűen beledobják a fogyasztásra váró vízbe, és az pár óra alatt összegyűjti belőle a nehézfém-ionok, festékanyagok, egyéb mérgek és fém nanorészecskék túlnyomó részét. A héjdarabok eltávolítását követően a víz máris iható, és bár a patogénektől nem szabadítja meg a vizet, ezekkel egy forralással el lehet bánni.
Mallampati azt is elmondta, hogy ők maguk semmiféle terméket nem kívánnak piacra dobni a módszer elterjesztése érdekében, hiszen pontosan az a lényeg, hogy a metódust bárki használhatja a rendelkezésére álló anyagok felhasználása révén. A kutatók jelenleg egy, a használatot közérthetően elmagyarázó útmutató összeállításán dolgoznak, valamint országokra és régiókra lebontva igyekeznek meghatározni azt, hogy hol milyen mennyiségű paradicsom- és/vagy almahéjra van szükség adott mennyiségű víz fogyaszthatóvá tételéhez. Ezen túl azt is vizsgálják, hogy milyen más növényi termések héja lehet alkalmas még a víz szűrésére.





































