Korábban több alkalommal is volt szerencsém DJI termékekkel foglalkozni, az esetek többségében pedig azon a pályán játszottunk, ami a gyártónak a legjobban fekszik, hiszen a DJI gimbal technológiája világszerte méltán elismert. Ezt a házi technológiát kombinálták a kamerák és a drónok világával, ahol a rezzenéstelen és tiszta felvételek mellett hasonlóan igényes repülő szerkezeteket prezentálnak, mindezt átgondolt szoftveres támogatással, melyekkel olykor még a kezdők is profinak érezhetik magukat. Úgy tűnik azonban, hogy a reptethető kamerák és az igényes videofelvételek mellett van még egy kiszemelt terület, mely tökéletesen illeszkedik is az impozáns sormintába.

Ez pedig nem más, mint a hangrögzítés, abból is a vezeték nélküli fajta, mely esetünkben elsősorban a beszédhang kényelmes továbbítását, illetve felvételét jelenti. Ez azért is érdekes, mert a piaci versenytársak között olyan neveket találni az élvonalban, mint pl. a szakmai veteránnak számító RØDE, mely tavaly már bizonyította a Wireless Go II-vel, hogy minimális kompromisszumokkal képes hasonlóan színvonalas eredményekre, mint a stúdióba vagy színpadra szánt termékeivel. A piacon számos hasonló eszköz kapható, egészen a belépő kategóriától a prémiumig, ahol már-már elmosódik az egyszerű konzumer vonal a professzionálistól.

Nyilvánvaló, hogy ezek az aprócska, zsebbe csúsztatható eszközök hangminőségben nem vetekedhetnek a masszívabb stúdiófelszerelésekkel vagy puskamikrofonokkal, ugyanakkor nem is ez az elvárás. Az elsődleges szempont itt a praktikum, mely az utazó tartalomgyártóknak, esetleg podcastben utazóknak kiemelt szempont, hiszen külső áramforrás nélkül, mindössze pár mozdulattal és ami a legfontosabb, vezetékek nélkül rögzíthetünk beszédhangot. A gyártó 2022-ben adta ki a DI Mic-et, durván két évvel később pedig már itt is a továbbfejlesztett változat zajszűréssel, 32-bites float rögzítéssel, szóval akkor lássuk, hogy mit kap a pénzéért az a vásárló, aki bizalmat szavaz a DJI kompakt rögzítőszettjének.

Ha nem tudnám mi ez, még akkor is szeretnék egyet

A csomagolás a megszokott fehér doboz, rajta egy igényes, jól kivehető termékfotóval, míg a hátoldalon termékinformációk és a csomag részletes tartalma olvasható. Ahogy az több DJI termék esetében is jellemző, a Mic 2 is kétféle kiszerelésben került forgalomba. Az alapcsomag egy vevőt (receiver) és egy adót (transmitter) tartalmaz egy szélvédő pamaccsal, továbbá jár hozzá egy rövid jack hangkábel a kamerákhoz való csatlakozáshoz, egy USB-A/USB-C töltő- és adatkábel, egy rögzítőmágnes, egy-egy adapter Lightning és Type-C csatlakozókkal, végül pedig nem maradhat el a hordtáska sem. Ehhez képest nálam a fullosabb csomag járt, mely ugyan nem kapott külön fantázianevet, viszont nem merül ki annyiban, hogy hozzádobtak még egy transmittert, szóval több szempontból is ajánlott lehet inkább ezt választani.

A nagyobb csomaghoz természetesen hozzádobtak még egy transmittert, ugyanakkor a bővebb kiadás különlegességét egyértelműen a masszív töltőtok adja meg, mely praktikus és egyben nélkülözhetetlen kiegészítő. A bölcső tömör fémből van és önmagában is komoly a súlya, köszönhetően a beépített akkumulátoroknak. A belső burkolat lágy szilikonbélést kapott, a három eszköznek pedig tökéletesen kivágott helye van, mágneses csatlakozókkal. A készlet minden darabja tökéletesen kapaszkodik, esélyünk sincs kirázni őket a helyükről, a töltésük pedig azonnal megkezdődik, amint bepattintottuk őket. Sőt, még a receiver-hez mellékelt adapterfejeknek is van saját helyük, szóval, ha a mobilunkra is szükség van, mindent megtalálunk egy helyen.

Bár a tok fedele is mágnesesen záródik, a biztonság kedvéért ezúttal egy kis billenőzár is gondoskodik róla, hogy a ládikó véletlenül se nyílhasson ki egy váratlan pillanatban. A stabilitásáról két lapos szilikontalp gondoskodik mely leginkább sima, horizontális felületre ajánlott, ott viszont a helyén tartja és garantáltan megóvja majd a karcolásoktól. Egészen meggyőző ez az igényesség, hiába találkoztam már több DJI termékkel, újra és újra meg tudnak lepni a hozzáállásukkal. Ipari szintű minőség, ám olyan finom elegancia kíséri, ami kellemesebb jelenséggé teszi egy nyers munkaeszköznél. A töltöttség állapotát a frontoldalba ágyazott négy LED jelzi vissza, az energiát pedig a hátoldali Type-C-n keresztül veszi fel.

Ami nem fért el a töltőtokban, azt az enyhén recés, igényes műbőrszerű matériával borított, cipzárral zárható bélelt hordtáskában találjuk. Például az USB kábelt, a 3.5 mm-es audio vezetéket és a két szélfogót, utóbbiakat saját, külön kis zsebekben. A táska ráadásul kifejezetten a töltőtokhoz lett tervezve, így eltér az alapcsomaghoz mellékelt kistáskától, ezek tehát nem felcserélhetők, ha a töltőházat is el szeretnénk pakolni. És lényegében ennyi, minden, amire szükség lehet, azt egy igényes és kompakt csomagban és nagyszerű kivitelezésben prezentálták.

Ami az esztétikát illeti, a gyártóra jellemző letisztult, de stílusos minimalizmus uralkodik itt is, ám a Mic 2 talán a legpofásabb elemeket tartalmazza, amivel eddig szerencsém volt találkozni. Az adók szemből nézve áttetsző burkolatot kaptak, ami látványpékség gyanánt rálátást enged a belső elektronika egy részére. Szokatlan, de tagadhatatlanul látványos megoldás. Felül pedig olyan rácsozatot szereltek rá, mely szintén leginkább optikai szempontokat szolgálhat, de azt ügyesen teszi, mert a stílusos bármikrofonokat juttatja eszembe. Talán apróság, de ez adókon a gyakran használt matt felület helyett itt fényes műanyagot használtak, így nem kizárt, hogy megcsillanhat rajtuk egy lámpa, vagy akár a nap fénye. 

Ezzel együtt mindenhol igényes műanyagot tapinthatunk, kivéve a hátoldalon, ott ugyanis a rögzítőcsipeszek fémből vannak, illetve találunk rajtuk egy-egy eltávolítható mágneslapocskát is, melyekkel az adókat fém felületekre is rátapaszthatjuk. Egyszerű, nem feltűnő, de hasznos apróságok ezek, melyek olyan szorosan rögzülnek a hátoldalra, hogy egykönnyen nem fogjuk elveszíteni őket. A széleken bekapcsológomb, párosító és felvevőgombok és mindkét oldalon villog egy-egy visszajelző LED is. A felvételindító és a LED közé került a Type-C, mely a belső tárhelyre rögzített adatokhoz biztosít hozzáférést.

Az apró vevőegység egy lapos és széles készülék, ám ezúttal az előlapot nem csak a színes OLED érintőkijelző uralja, mert helyet szorítottak egy görgethető tárcsás fizikai gombnak is, mellyel egyszerűbb, de legalábbis sokrétűbb lett a navigáció. A koncepció ezt leszámítva megegyezik a DJI akciókameráival, tehát a UI-t a szűk fizikai kerethez szabták, a felbontása viszont arányaiban jó és a fényereje is bőséges, hogy nappal se kelljen találgatni, mi történik éppen. Érintéssel és a gombbal is használhatjuk, de, ha mondjuk visszalépnénk egy menüpontból, akkor mindenképpen ujjmozdulatokra lesz szükség. Amilyen aprócska, annyira éles a képe és olyan jól kivehető rajta minden lényeges információ, szóval erre ezúttal is odafigyeltek, nagyobb ujjakkal azonban nehézkes lehet a használata. 

Változások 

Aki most nézelődik a kínálatban és esetleg az első kiadásban gondolkodott, nem árt, ha tisztában van a legfontosabb különbségekkel. Az új Mic 2 egyik egyértelmű erőssége a 32-bites floating rögzítés lehetősége, mely az adókba integrálva tesz jó szolgálatot, hiszen a transmitterek a hanganyag továbbításán túl képesek közvetlenül a belső memóriájukba is rögzíteni. Kifejezetten népszerű és vágyott funkcióról van szó, hiszen így szélsőségesen magas hangok hirtelen előfordulása esetén sem kell aggódnunk a végeredmény kiegyensúlyozottsága miatt, ahogy egy váratlan és durva robaj sem teszi könnyen tönkre a munkánkat. A hangminőséget alapvetően nem befolyásolja, de minimalizálja a hibákat, ráadásul 24 helyett 32-es bitmélységgel, melyet számos felhasználó évek óta kért a gyártótól.

Az elődmodellhez képest érdekes változás, hogy az oldalsó LED-ek már nem lógnak bele annyira a képbe, mint korábban. Az első kiadáson részben az előlapon villogtak a fények, így ezek sokkal jobban látszódtak a videókon, ami egyes felhasználók számára – érthető módon – zavaró lehetett. Az újragondolt dizájn már tesz róla, hogy a LED-ek kevesebb feltűnést okozzanak, mivel az eszköz széleire kerültek. Persze így is előfordulhat olyan kameraszög, ahol továbbra is látható lesz a fényük, de a jelenség így már jóval diszkrétebb. Ha pedig egyáltalán nem toleráljuk az ilyen figyelemelterelést, a LED-ek a receiver menüjében teljes mértékben kikapcsolhatók, ilyenkor a felvételekről kizárólag a kijelzőn kaphatunk vizuális visszacsatolást.

Egy ilyen 32-bites felvétel a belső memória használatakor legfeljebb 23 perces lehet, ami annyit jelent a gyakorlatban, hogy ha ennél hosszabbra tervezzük a felvételt, az eszköz ezt 23 perces darabokban tárolja majd. Szerencsére ez nem azt jelenti, hogy hiányos lesz a felvétel, mindössze annyit, hogy az utómunka során össze kell illeszteni őket. Hagyománys 24-bites felvétel esetén a limitáció 30 percre módosul. A teljes belső memória tekintetében ez mintegy 14 órányi 24-bites felvételt tesz lehetővé, 32-bit esetében pedig legfeljebb 11-et. A konkurens RØDE esetében a Wireless Pro-t lehet érdemes megemlíteni, mely akár 32 órányi felvétel tárolására képes.

Újdonság a már említett tekerőkerék is, mely némileg megkönnyíti a menüben való barangolást azok számára, akik körülményesnek találják az érintőpaneles beállításokat. Sajnálatos, hogy nem váltható vele ki teljesen, de a jelenléte még így is örömteli, a fizikai visszacsatolás mindig kellemes, a gomb kialakítása és működése pedig kifejezetten erősíti a minőségérzetet. A beépített opciók között több érdekesség is vár ránk, a munka megkönnyítéséhez pedig már előre beállított profilokat is használhatunk, melyeket a különböző kameragyártókhoz igazítottak. Sony kameránk van, esetleg Canont használunk? Nagyban megkönnyítheti a dolgunkat és lerövidítheti az aprólékos finomhangolási folyamatot, ha egyszerűen csak kiválasztjuk a menüből a gyártó nevét és kipróbáljuk az automata beállításokat.

Plug & Play 

Mire van szükség ahhoz, hogy működésre bírjuk. Csak kapcsoljuk be az egységeket, a csatlakozás és párosítás máris végbemegy, a kapcsolat azonnal létrejön és betonstabil. Ezt el is várom egy 2.4 GHz-en kommunikáló eszköztől, de azért jó benyomást keltett, hogy lényegében semmi dolgom nem volt azon kívül, hogy használatba vegyem őket. Ami a távolságot illeti, hivatalosan nagyjából 250 méter a határ, de a gyakorlatban nálam, városi környezetben olyan 130-140 méter között maradt stabil a vétel, ami azért szintén nem rossz eredmény.

A DJI termékeknél mindig kiemelt figyelem esett a szoftveres támogatásra, akár kameráról, akár drónokról volt szó. Nos, a Mic 2 kifejezetten az egyszerű és problémamentes használat miatt olyan hasznos eszköz, amilyen, ezt pedig úgy éri el, hogy a használatához semmilyen alkalmazás telepítésére nem lesz szükség. Végre egy termék, ahol nem kell helyadatokat megadni, sem szolgáltatásokba regisztrálni és bejelentkezni, egyszerűen csak bekapcsoljuk és máris használatra kész.

Ez akkor is igaz, ha a telefonunk belső mikrofonját szeretnénk kiváltani vele, a mobil a csatlakoztatás után azonnal átvált a Mic 2-re és azon keresztül rögzíti a hangot videóra, hangjegyzetre vagy akár egy telefonbeszélgetés alatt. Kamera esetén csak csúsztassuk rá a vakunak kialakított sarura, kössük be az analóg jack kábelt és meg is vagyunk. Ritkaán, de bizonyos esetekben gondot okozhat, hogy XLR csatlakozásra nem készítették fel, ahhoz mindenképpen alternatív kialakítású vezetéket kell beszerezni. Jópofa, opcionális képesség, hogy 3.5 mm-es jack használata esetén az RX egység is bekapcsol a kamerával együtt, illetve kikapcsol, ha lekapcsoltuk a kamerát.

Bár szoftverhez nem kell társítanunk, ez nem jelenti azt, hogy az eszközökön dolgozó firmware-eket ne lehetne frissíteni. Ez önmagában még egyszerű, de a megszokottnál kevésbé felhasználóbarát folyamat. Mindenesetre a gyártó honlapján megtaláljuk a letölthető frissítéseket, szóval csak ellenőrizzük a menüben a verziószámokat és készítsünk elő egy USB-kábelt a folyamat elvégzéséhez.

Kezelés és képességek 

Fontos, hogy ez egy háromszereplős rendszer, tehát van az RX, avagy a vevőegység és van a legfeljebb két TX, avagy az adók. Nagycsoportos beszélgetésekre, tömegrendezvényekre és hasonló helyzetekre a Mic 2 sajnos nem használható, ugyanis hiába vennénk még egy pár TX-et, kettőnél többet nem tudunk a rendszerhez társítani. A kijelzőn is csak két forrást láthatunk és kezelhetünk, ez tehát nem volt véletlen, hiába a külön is kapható kiegészítők, azok csak pótlásra vagy az alapcsomag bővítésére alkalmasak. Már ha nem említjük az önálló rögzítést és azt az lehetőséget, ami a kompatibilis DJI akciókamerákhoz csatlakozva megengedi a Bluetooth-os együttműködést. Utóbbi amúgy telefonnal is elérhető, szóval elméletileg egyetlen TX adóegységgel is megelégedhetünk, ám ilyenkor lényegében semmilyen beállítási lehetőségünk nincs, a receiver nélkül tehát csak félgőzzel használhatnánk.

A menürendszer, amennyire az aprócska OLED panel engedi, tökéletesen átlátható, köszönhetően a méret miatt szükséges egyszerűsítésnek. A főmenüt a mobilokhoz hasonló mozdulattal, ujjunkat fentről lefelé csúsztatva hívhatjuk elő, míg visszalépni lentről felfelé mozdulva tudunk. Itt ezután elmerülhetünk a beállításokban, melyek segítenek elérni a megfelelő hangminőséget, illetve az eszköztől elvárt viselkedést. Van opciónk arra is, hogy a vevőegységet a helyéről kiemelve azonnal megkezdje a hangrögzítést és még azt is beállíthatjuk, hogy a fizikai gomb ne reagáljon a nyomogatásra, így felvétel félrenyúlás esetén is zavartalanul folyhat tovább. A kikapcsológomb mindenképp aktív marad, de azt amúgy is hosszan kell nyomva tartani, hogy a készülék aludni térjen.

Először hiányosságnak tartottam, hogy a külső mikrofon vagy a 3.5 mm-es vezeték nem kapott félfordulatos zárómechanizmust, ami meggátolná, hogy a vezetéket véletlenül kirántsuk a helyéről, ezzel belerondítva a felvételbe. A DJI ötlete az volt, hogy a csíptetős lav mikrofon kábelét a TX rögzítőcsipesze mögött kialakított mélyedés fogja a helyén tartani és ez így is van, a megoldás működik. Kevésbé elegáns, viszont egyszerű és ellátja a feladatát.

Zajszűrés 

Az újdonságok egyike az aktív zajszűrés, mely sok helyzetben és a legkülönfélébb környezetekben tehet jó szolgálatot, főleg ott, ahol a zajfogó pamacsok már kevésnek bizonyulnak. A profi vagy nagyon lelkiismeretes felhasználó valószínűleg utólag, szoftveresen végzi el a zajmentesítést, hogy az a lehető legtökéletesebb legyen, de sok esetben erre nem feltétlenül jut idő vagy adódik lehetőség. Hiányozhat a megfelelő szoftveres tapasztalat, nem beszélve a streamekről, élőben közvetített felvételekről, amikor a manuális és utólagos finomhangolás nem opció.

A beépített funkció nem tudja lekörözni az ipari nagyágyúkat, inkább csak némileg lefojtja a háttérzajokat, hogy azok kevésbé legyenek zavarók. Ez viszont továbbra is rendkívül hasznos lehetőség, amatőrök számára kifejezetten, de a gyakorlottabbak is számos esetben értékelni fogják a forgalom vagy a szobában zúgó készülékek elcsendesítését, én mindenképpen értékeltem. Ha mindezt a megfelelő érzékenység bekalibrálásával társítjuk, a felvételek többnyire simák, tiszták és harsány zajoktól mentesek lesznek.

Üzemidő 

Hordozható eszközöknél kritikus jelentőséggel bír az üzemidő, hiszen ilyenkor nem hagyatkozhatunk közvetlen vezetékes áramforrásra. A töltőtok láthatóan hízott egy keveset az elődjéhez képest, ám ez még csak annyit jelent, hogy valószínűleg több tartalékkal bír, magáról készlet aktív használatáról még nem árul el semmit. A helyzet nem rossz, de nem is lenyűgöző, ugyanis egyetlen lendülettel és jó esetben 5-6 órát hozhatunk ki belőlük külön-külön, attól függően, hogy mennyit veszünk igénybe a szolgáltatásokból, pl. 32-bites rögzítés esetén az időnk tovább csökken. Ez persze nem rossz, de a Wireless Go II például 7 órán át bírja hasonló feltételek mellett, így sajnálatos, hogy a DJI ezen a téren nem tudta tartani a lépést, ahogy az is, hogy az első generációs DJI Mic-hez képest sem történt előrelépés.

A helyzetet némileg javítja, hogy a meghízott töltőtök 10 helyett immár 18 órányi tartalék energiát hordozhat, ha teljesen feltöltjük. A transmitter és a receiver is 70 perc alatt tölthető fel teljesen, ami nem lenne rossz, ha ez nem szakítaná meg a felvételt több, mint egy órára. Magának a toknak a feltöltése 2 órát és még 40 percet vesz igénybe, ám ha eközben a lemerült rögzítőegységeket is töltenie kell, ez az idő is hosszabbra nyúlhat. Szóval a felvételi idő egészen meggyőző, hiszen ritka, hogy egyszerre 5-6 órán át megállás nélkül rögzítsünk, ám az eszközök töltésére nagyon oda kell figyelnünk, ha egész napos munkát tervezünk. 

Jól szóltál! 

A hangminőség szerencsére hasonlóan jó, mint amit a konkirencia produkált és az én elvárásaimnak is megfelelt, legalábbis ami a tiszta beszédhangot és a környzeti zajok tompítását illeti. Fontos, hogy a gyártói alapbeállítás szerint a transmittereken aktív a "Low cut" filter, ami a zajszint csökkentése mellett hatással lehet a végeredmény általános megítélésére is, így ezt mindenkinek érdemes kikapcsolni, vagy legalább tesztelni, hogy a jelentős felvételek már biztosan a megfelelő beállítások mellett kerüljenek rögzítésre.

És ha már hangminőség és 32-bites, szélesebb dinamikatartományú rögzítés, hasznos lehetőség a Mono üzemmód, mely amolyan vészfunkciónak is tekinthető. Ha aktív, akkor -6 dB-es erősítéssel rögzít nekünk egy tartalék hangsávot, hogy ha mégis utómunkával kellene megmenteni az anyagot, akkor ezáltal lesz hozzá egy biztonsági hangsáv. Ez nagyon hasznos, különösen, ha alapból zajos vagy kiszámíthatatlan környezetben kell dolgozni. 

Kell ez nekem? 

A DJI meglepően igényes rögzítőkészlete levett a lábamról. Egyfelől egy kifejezetten igényes termék, stílusos és prémiumérzetet keltő dizájnnal, másfelől egy jól kitalált, könnyen kezelhető, mégis alaposan átgondolt hangrögzítő, mely csak lépésekre van a professzionális kategóriától. Dizájn szempontból nem csak jobb minőségűnek és masszívabbnak érződik a RØDE Wireless Go II-nél, de a vevőegységek visszafogottabb mérete és áramvonalasabb, kompaktabb kialakítása is kifejezetten az ínyemre való volt. A töltőtok telitalálat a fém páncélzatával, az alaposan zárható fedelével és a mágneses töltőállásokkal, nem beszélve a bőséges tartalék energiáról, amit a beépített akkumulátorok nyújtanak számunkra.

Bár az 5-6 órás felvételi idő nem ver oda a konkurenciának, a belső memóriás felvétel, a biztonsági lehetőségek és a közönség által áhított 32-bites rögzítés kifejezetten javítják az ár-érték arányt, ami már a RØDE esetében sem volt rossz. Az a helyzet, hogy aki képes elnézni a gyártónak, hogy mindent felkapcsolva talán csak néhány órája van a teljes lemerülésig és több, mint egy órát kell várnia a készlet feltöltésére, az egy egészen kiváló terméket tudhat magáénak, amennyiben a DJI újdonságát választja. A firmware-ek frissítése kissé körülményes, cserébe egyáltalán nem szorulunk rá adathalász szoftverek használatára, legyenek azok bármilyen jól konstruált és hasznos platformok. Szimpatikus, bár nem egyedi opció, hogy kisebb kiszerelésben is kapható, így akinek nem lesz szüksége még egy vevőegységre, az olcsóbban juthat jó minőséghez.

A DJI kifejezetten komolyan veszi azt, amit csinál, a stabilizátorok, akciókamerák és a drónok mellett pedig immár kiváló hangrögzítő megoldásokkal is szolgál. Az a helyzet, hogy a piacot alaposan ellepték a hasonló termékek, de a többség közel sem képvisel hasonló minőséget, főleg ilyen kompakt és minőségi kiszerelésben. Aki már beruházott hasonlóra, annak talán nem kell ekkora költségekbe vernie magát, aki viszont most vásárolna és hosszútávú társat keres, a DJI ajánlata megfontolandó lehet számára, főleg most, hogy már van 32-bites floating felvétel is. A dizájnért járó díj kiosztásán sokat gondolkodtam, hiszen a üzemidő vagy a kábelrögzítés nem tökéletesek, ám a kialakítás, a tálalás és a minőség összességében meggyőztek arról, hogy még egy ilyen igényes szettet nehezen találni a piacon.