Úriemberek – Csak az szép zöld gyep

Ravaszabb csak akkor leszel, ha ravaszabb ellenféllel játszol.

Úriemberek – Csak az szép zöld gyep

70 %
{{ average }} %
  • Szűz Mária repedt sarkára mondom: ki az ördögnek szolgál, az bizony kínnal fizet.
Szerzői értékelés
Szerző
70
%
Olvasói értékelés
Olvasó
Olvasói értékelés
{{ average }}
%
{{ average }}
%

Meleg helyzet volt. És ha helyzet van, akkor lépni kell. Ha olyan a helyzet.

A filmipar 1998-ban is zajos sikersztoriktól és felfoghatatlan-értelmezhetetlen bukásoktól volt hangos. A Blues Brothers 2000 megkésett, halovány koppintásként keserítette el az eredeti rajongóit, az A 3 nindzsa nem hátrál pedig szabályszerűen kivégezte a gyengélkedő franchise-t. Az egy a hatvanas években vetített angol tévésorozat ihlette, kétségbeejtően hitvány Bosszúállók is csúfosan elhasalt, és Paul W. S. Anderson A katonája sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Viszont eközben Michael Bay az effektorgiával megspékelt Armageddonnal nyűgözte le az érdeklődőket, és a Ryan közlegény megmentése is  megkezdte a diadalútját. Spielberghez hasonlóan a Cohen testvérek örülhettek: az egy vallásnak is megágyazó, piedesztálra emelt A nagy Lebowski örökre beírta magát a szakma történelmébe, és Guy Ritchie nevét is felkapta a sajtó.

Ezt azzal érdemelte ki, hogy a nyolcszázezer fontot kóstáló gyártási költsége többszörösét bekasszírozó krimivígjátéka, az A ravasz, az agy és két füstölgő puskacső jött, látott és győzött. Magától értetődik, hogy a kedvező fogadtatástól és a bőséges bevételtől fellelkesült, szárnyait bontogató direktor hűségesen kitartott az őt egy csapásra az élvonalba repítő műfaj mellett. Kisebb-nagyobb kirándulásoktól eltekintve ez maradt számára a fő irány, és a zsáner szakavatott nagymestereként futott be karriert. Csakhogy a 2008-as Spíler után sokak nagy bánatára új területek felé kalandozott, és tisztelőinek egészen 2019-ig kellett várniuk arra, hogy visszatérjen a gyökereihez.

Lássuk hát, hogy hogyan muzsikál a kis késéssel Magyarországra is megérkező Úriemberek!

Sült hal, Tom Jones, délutáni tea, rossz kaja, még rosszabb idő, kibaszott Mary Poppins, London!

Az Amerikából az Egyesült Királyságba átköltöző Mickey Pearson (Matthew McConaughey) joggal büszke magára. Elvégre bár anno lakókocsiparkból szalajtott, machetelóbáló, kivagyi nepperként csencselt, a felső tízezer egy kis lazításra vágyó képviselőivel ápolt kapcsolatainak, karizmájának és agresszivitásának hála, apránként London kikupálódott kannabiszcsászárává avanzsált. Első számú aduásza, hogy tökéletesen álcázza a misztikum ködébe burkolt bűnszervezetét, és vasmarokkal védi a magánéletét. Egy megfoghatatlan és érinthetetlen fantom, akiről pletykálnak ezt-azt, de bizonyíték sincs. Ám ennek ellenére megunta a hivatásával járó stresszt, és eldöntötte, hogy eladja birodalmát, majd nyugdíjba vonul, hogy imádott felesége (Michelle Dockery) oldalán számolgathassa a millióit.

A tét hatalmas. Éppen ezért mikor jobbkezénél, Ray-nél (Charlie Hunnam) feltűnik Anglia legsimlisebb botrányfotósa, Fletcher (Hugh Grant), és csillagászati summát kér azért, hogy ne köpjön bele patrónusa levesébe, nincs apelláta. Az egy alternatív rockbanda dobosára hajazó, de kőkemény verőlegény kénytelen belemenni az arrogáns sajtóhiéna játékba. A felállás roppant egyszerű: a hipsterkülsejű problémamegoldónak ki kell derítenie, hogy az egy piaci légy pofátlanságával és egy hittérítő szerzetes elszántságával bíró zsaroló pontosan mit is tud. Egy sajátos, grillezéssel-iszogatással tarkított, látszólag már-már baráti, ám valójában vérre menő elmepárbajba pillanthatunk bele - és lassan megelevenedik előttünk egy elátkozott-elbaltázott alvilági ügylet krónikája.

Lecsúszott, heroinfüggő junkie-k, sértett sajtócézárok, kínai maffiózók, a közösség média bűvkörében élő haramiák, és a státuszuk biztosította oltalmat kiaknázó, koldusszegény arisztokraták: egytől-egyig szerephez jutnak az eszelős, kesze-kusza históriában. Hidegvérű gyilkosságok, abszurd balesetek, bizarr véletlenek, és éjsötét ármányok: folyamatos a kavarás. Ergo a bizalom botor luxus, és sosem tudni, hogy a következő lépés a hőn áhított célhoz, egy sekély sírhanthoz, vagy a halálnál is fertelmesebb sorshoz vezet. Fordulat fordulatot ér, és ismét beigazolódik, hogy a pokolba vezető út jó szándékkal, meghökkentő egybeesésekkel, illetve groteszk félreértésekkel van kikövezve.

A szépség hálátlan szerető.

A bérükért maximálisan megdolgozó világsztárokat, és kevésbé ismert, de képességeik legjavát nyújtó kollégáikat felvonultató Úriemberek tehát bőven hozza az előzmények tükrében borítékolható kötelezőt. Sőt, szigorúan technikai és dramaturgiai értelemben esélyesen Ritchie eddigi munkásságának csúcsa. Egy kiforrott, kényelmes tempójú, ám egyetlen kurta percig sem unalmas, kellemesen ellazító, és a végletekig felcsigázó, fineszes zsiványmese.

Azonban lehetetlen nem észrevenni, hogy az előző évezred végén a semmiből feltűnő fenegyerek egykori, zabolázatlan-őselemi vadsága a múlté. Hiszen az utóbbi pár esztendőben nem a maga feje után ment, hanem az álomgyár kötött formulákra esküvő szuperprodukciói körül bábáskodott, és ettől egy kissé eltompult. Emiatt az a paradox helyzet áll elő, hogy azzal együtt, hogy messze ez a legegyenletesebb nívójú, suta töltelékjelenetek nélküli műve, teljesen hiányoznak az ösztönös zsenialitás ihlette fénypontok. Azaz míg a szellemes dialógusok hibátlanok, a színészek apait-anyait beleadnak, és az akcióra sem panaszkodhatunk, nyoma sincs a jót a klasszikustól megkülönböztető, nehezen megfogható extrának.

Így összességében a nyugdíj felé kacsingató fűkirály kálváriájának élénk és körmönfont története „csupán” egy kategóriája élvonalába tartozó, igényes ínyencfalat. Nem pedig évtizedek múltán is bátran elővehető, idézhető poénokkal és feleleveníthető jelenetekkel teli etalon. Vagyis ha nem óhajtunk többet némi felhőtlen lazításnál, irány a legközelebbi mozi. De ha ennél szebben-jobban reménykedünk, száz százalék, hogy csalódásként fogjuk elkönyvelni a kártyával befürdő amatőrök vesszőfutásához fel nem érő alkotást.

Összefoglalás

Úriemberek – Csak az szép zöld gyep

Úriemberek – Csak az szép zöld gyep

Úriemberek – Csak az szép zöld gyep
Szerzői értékelés
70
%
Guy Ritchie legújabb, a gyökerekhez visszatérő filmje.
Bőven hozza a rendezőtől elvárható kötelezőt.
Egyszerűen hiányzik belőle a korai munkáira jellemző zabolátlanság és kreativitás.
{{ totalLabel }}
%
{{ userRateLabel }}

Neked ajánljuk

Kiemelt
{{ voucherAdditionalProduct.originalPrice|formatPrice }} Ft
Ajándékutalvány
-{{ product.discountDiff|formatPriceWithCode }}
{{ discountPercent(product) }}
Új
Teszteltük
{{ product.commentCount }}
0% THM
{{ product.displayName }}
nem elérhető
{{ product.originalPrice|formatPriceWithCode }}
{{ product.grossPrice|formatPriceWithCode }}
{{ product.grossPrice|formatPriceWithCode }}
{{ product.displayName }}

Tesztek

{{ i }}
{{ totalTranslation }}
Sorrend

Szólj hozzá!

A komment írásához előbb jelentkezz be!
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mondd el, mit gondolsz a cikkről.

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap