Toshiba Satellite M50D: Majdnem százas

Kipróbáltuk a Toshiba télen piacra dobott, alacsony árfekvésű AMD Kabinis notebookját, de az élményeink vegyesek.

Toshiba Satellite M50D: Majdnem százas

1. Bevezető és specifikáció

Idén még nem járt nálunk kifejezetten olcsó notebook, így itt volt az ideje, hogy körülnézzünk egy kicsit az alsóházban is. A Toshiba új Satellite M50D-je év végén jelent meg, és bár kapható Inteles belsővel is, minket az AMD Kabini alapú (jelentősen olcsóbb) változat sokkal jobban érdekelt.

A Brazosokat leváltó Kabini APU-król régebben már írtunk. A lényeg tulajdonképpen, hogy a korábbi kétmagos egységeket (mint például az E-350) egy négymagos APU váltja, amely természetesen már magában foglalja az AMD GCN architektúrájára épülő Radeon videokártyát is, amely jelen esetben egy HD8330M lesz. Az egység fogyasztása némileg csökkent, ennek viszont az órajel látta a kárát, ugyanis az A4-5000M mindössze 1,5 GHz-en zakatol, turbó módja pedig nincs. Ettől függetlenül multimédiára és Office használatra minden bizonnyal elegendő lesz az ereje, viszont papíron ott még mindig nem tartunk, hogy az újabb játékokat is gond nélkül vigye alacsony részletességi szinten – de tesztjeink erre rácáfolhatnak a későbbiek folyamán.

A gép felszereltsége egész jónak mondható, egyedül a 100 Mbites hálózati kártya az, ami csípi az ember szemét. A 109 ezer forintos vételárba 2 év garancia igen, operációs rendszer viszont nem fért bele, amely csak azért szomorú, mert 110 és 115 ezer forint között már vannak alacsony fogyasztású Intel Core i3 processzorral szerelt noteszgépek, melyek tudása nem annyira kifinomult, mint az AMD-s változatoké, viszont lényegesen gyorsabbak nem csak papíron, hanem a valóságban is. A háromcellás akkumulátorért kár, ismerve a platform fogyasztását, egy kellően nagy kapacitású teleppel a hivatalosan maximum 6 órás üzemidőt lényegesen ki lehetett volna tolni és az bizony komoly ütőkártya ebben a régióban.

A kellékek között gyorsan kiismerjük magunkat, ugyanis mindössze egy tápegységet és némi irományt találunk a csomagban. A gyártó évek óta interneten keresztül teszi elérhetővé az operációs rendszerrel nem rendelkező gépek tulajdonosai számára a szükséges meghajtó programokat és ez most sem volt másként.

2. Hardver és hangzás

A hűtőrendszerrel kapcsolatban komoly elvárásaink voltak, legalábbis olyan értelemben mindenképpen, hogy halkan tegye a dolgát, hiszen egy viszonylag alacsony fogyasztású platformot kell hűvösen tartania. Ezt szinte maradéktalanul hozta is a rendszer, bár maximális terhelés esetén már egy kicsit hallható volt a hangja távolabbról is, de zavarónak abszolút nem volt nevezhető. Üresjáratban 45, maximális terhelés mellett 71 fokot mértünk az APU-n, amely a központi processzort és a benne található videokártyát egyaránt jelenti. Érdekesség, hogy akárcsak a Samsungnál, úgy a Toshiba-nál is van lehetőség arra, hogy az órajelből valamennyit feláldozva a hűtőrendszert halkabb üzemmódra kapcsoljuk. Míg a Samsungnál erre billentyűkombináció is rendelkezésre áll, addig a Toshiba esetében az energiagazdálkodási sémákban kell kutakodni. Amennyiben engedélyezzük az opciót, úgy valóban halkabb lesz a gép, sőt, zajszintje szinte elhanyagolható szintre esik vissza, de ennek komoly ára van: Az 1500 MHz helyett 1100 MHz lesz a processzor maximális órajele, ami komoly teljesítmény csökkenéssel jár és ilyen téren az M50D-nek egyébként sincsenek túl nagy tartalékai. Ennek fényében használatát csak annak javasoljuk, akiknek érzékeny fülük van és hajlandóak komoly kompromisszumot kötni a teljes csend érdekében. A csökkentett órajel ellenére maximális terhelés során ugyanúgy 71 fokot mértünk, mint normál üzemmódban.

Az AMD tavaly indítottja útjára a Kabini platformot, amelynek egyik legfontosabb szerepe a korosodó Bobcat alapú modellek kiváltása volt. Alacsonyabb fogyasztás, nagyobb teljesítmény (két mag helyett négy), hosszabb üzemidő – nagyjából ezek a szlogenek, amelyek elhangozhatnak a Kabinivel kapcsolatban. Ha a Bobcathez viszonyítjuk, valóban tetten érhető némi előrelépés (SSE 4.2, AVX, AES gyorsítás), viszont az A4-5000M névre hallgató processzorban is még mindig egy mindössze egycsatornás memóriavezérlő van, amely már 2013-ban is nehezen vállalható paraméternek tűnt, hiszen ez nem csak a rendszer, hanem az integrált videokártya sebességére is komoly hatással van. Ettől függetlenül akár 16 GB-ot is belepakolhatunk az M50D-be, ha úgy tartja kedvünk, nyilván a mennyiség előnyt élvez a sebességgel szemben, ha RAM-ról van szó. Ezen a téren komoly előrelépésnek lehetünk tehát szemtanúi.

Ami a videokártyát illeti, a GCN architektúrára épülő Radeon HD8330 abszolút a belépő szintet képviseli. Ha valóban 1550 MHz-en zakatolna a GPU-ja, akkor már felmutathatna valamit, de a valóságban 500 MHz-ről kell beszélnünk, a memória esetében pedig ugye a központi memória órajeléről, amely 1333 MHz. Sebességben nagyjából az előző generációs Intel HD Graphics 4000 szintjét ütheti meg, viszont multimédiás képességei azon azért túlmutatnak.

Az 500 GB-os merevlemez hozza a tőle elvárható szintet, szerencsére a halk hűtőrendszer mellett sem hallottuk a hangját, amely mindenképpen pozitívum.

A hangrendszert viszont hallottuk, és ez már közel sem okozott akkora élményt, mint a merevlemez némasága. Az apró hangkeltők meglehetősen erőtlenül szólnak, igaz, a hangerejükkel nem volt gond, de a vékony ház miatt egy idő után sajnos torzítani kezdtek. Sorozat nézéshez nem lesz gond velük, de nem ezzel fogjuk kedvenc zenéinket hallgatni – legalábbis hosszú távon egészen biztosan nem.

3. Ergonómia és kinézet

Meg kell hagyni, hogy árához képest meglepően csinosra sikerült az új Satellite, igaz, jól áll neki a távolság. Az alsó burkolat ugyanis meglepően vékony és nem is túl egyszerű levarázsolni, hogy hozzáférjünk mondjuk a memória modulokhoz vagy a merevlemezhez. A felső burkolat viszont kifejezetten az egyik leggyengébb pontja a készüléknek. Annyira vékony és annyira híján van merevítésnek, hogy amikor az ember összecsukja a masinát, olyan érzése van, hogy a kijelzőt szinte odapréseli a billentyűzethez, pedig alig ér a hátlaphoz. A zsanér ennek megfelelően nem túl erős, hiszen alig kell tartania valamit, ez viszont nem jelenti azt, hogy egy ujjal könnyedén ki lehetne nyitni a gépet, sőt.

A klaviatúra egyébként viszonylag rendben van. Ha túltesszük magunkat a picit csattogó hangokon, amelyet a gombok adnak, akkor hamar hozzá lehet szokni, egyedül a magas nyomáspont okozhat gondot eleinte.

A touchpad érzékenysége ugyan néha kiszámíthatatlan, az esetek többségében pontosan és jól működik. A multitouch gesztusoknak hála a jobb gomb is kiváltható rajta, amire szükség is van, ugyanis se az, se a bal nem az igazi.

Csatlakozókból a legfontosabbak ugyan megvannak, de a két USB 3.0 aljzat talán túlságosan is közel került egymáshoz, valamint elfért volna egy negyedik is USB is (a harmadik egy USB 2.0-s). Ezen felül ma sokan használnak analóg kimenetet, amelyet ezúttal csak utólagosan beszerezhető átalakító révén tehetnek meg. Az már a specifikációból is kiderült, hogy optikai meghajtót ezúttal nem kapunk, sokan nem használják ma már, így legalább nem kellett áldozatot hozni a dizájn oltárán.

A kijelzőről sajnos nem tudunk semmi érdemlegeset elmondani, a klasszikus alacsony felbontású csillogó bevonatú TN paneles megjelenítőre kell gondolni szűk látószögekkel, ellenben egész kellemes színvilággal. Még mielőtt eltemetnénk végleg, érdemes tudnunk, hogy a többi gyártó is gyakorlatilag ugyanezekkel a tulajdonságokkal rendelkező panelekkel sakkozik, ebben a kategóriában sajnos még mindig ez a sztenderd, hiába kap ennél jobb megjelenítőt már egy majd’ harmad ennyibe kerülő táblagép is.

4. Teszteredmények

A Samsung ATIV Book 9 Lite tesztelése során már megismerkedhettünk az AMD Kabini platformjával, igaz, ott egy kifejezetten alacsony fogyasztású verzió volt a motorháztető alatt, míg ezúttal egy közepesen visszafogott változattal volt dolgunk.

Az A4-5000M bár lényegesen jobban teljesít, mint az A6-1450M és a fixpontos teszteknél majdnem partiban van az alacsony fogyasztású Core i3-mal, a lebegőpontos műveleteknél olykor csúnyán elvérzik és ebben nem csak az egycsatornás memóriavezérlő a ludas sajnos. Az biztos, hogy a hasonló fogyasztási mutatóval rendelkező processzorok közül egyedül a Core i3-3217U mutat nála impozánsabb teljesítményt, viszont azt még ma is sok gépbe teszik, így az árversenynek köszönhetően már majdnem annyiért hazavihető egy vele szerelt noteszgép, mint tesztalanyunk.

Ami a videokártyát illeti, ott talán még nagyobb a lemaradás, mint processzor fronton. Bár az előd modellhez képest valóban beszélhetünk előrelépésről, ma már gyakorlatilag ugyanannyira kevés ez a kraft, mint volt mondjuk egy E-350-ben lévő videokártyáé pár évvel ezelőtt. Játszani tehát csak bizonyos címekkel fogunk valószínűleg, de kárpótolnak minket a lenyűgöző multimédiás képességek, filmet nézni ugyanis egyértelműen remek a kis Radeon segítségével.

Hiába a kedvező fogyasztási mutató, a háromcellás akkumulátor esélyt sem ad a Kabini platformnak, hogy az élen végezzen, pedig a látottak alapján képes lenne rá. Ettől függetlenül a gyártó szerinti maximális 6 órás üzemidő helyett mi 7 és felet mértünk, míg a maximális fényerő melletti filmnézés is közel 5 óráig kitolható. Az igazán nagy durranás nyilván maximális terhelés mellett jött elő, a közel 2 és fél órás eredmény nem lebecsülendő, bár az A6-1450M után sejtettük, hogy sokáig kell majd várnunk a telep lemerülésére.

5. Értékelés

A Toshiba Satellite M50D-A egyértelmű hibája, hogy nincs igazán erőssége, amellyel magára tudná vonni a vásárlók figyelmét a vele hasonló árban kapható készülékek társaságában. Az AMD alacsony fogyasztású Kabini platformja nem lenne rossz kiindulási alap – már amennyiben a teljesítményét a helyén tudjuk kezelni – de a háromcellás akkumulátorral saját maguknak tettek keresztbe a mérnökök. Az ijesztően gyenge felső burkolat már ebben a kategóriában is aggasztó tényező, hiszen a Lenovo például ennél olcsóbb masinákat is össze tud rakni tisztességesen. Márpedig ebben a szegmensben ezek az aprónak tűnő különbségek nem egy vásárlást tudnak eldönteni. Arról nem is beszélve, hogy az alacsony fogyasztású Core i3-makkal szerelt modellek se kerülnek lényegesen többe mai tesztalanyunknál és egyik-másik olyan készülékben foglal helyet, amely fizikailag jobbnak tűnik az M50D-nél. Ha minket megnyugtat a tudat, hogy valamivel több, mint két óráig minden körülmények között kihúzza a gép konnektor nélkül, akkor érdemes egy pillantást vetnünk a Toshiba új Satellite-jára, ellenkező esetben viszont alapos szétnézés után valószínűleg találunk magunknak jobb alternatívát – természetesen a saját szempontjainknak megfelelően.

A Toshiba Satellite M50D-A típusú notebookot a gyártó hazai képviseletétől kaptuk tesztelésre, amelyet ezúton is köszönünk!

Pro:

+ halk hűtőrendszer

+ filmnézés és kemény igénybevétel esetén kellemesen hosszú üzemidő

+ tetszetős külső

Kontra:

- a videokártya miatt a legtöbb mai játék csak alacsony részletességi szint mellett produkál csak elfogadható sebességet

- a háromcellás akkumulátor miatt a platform igazi vonzereje alig mutatkozik meg

- a vékony felső burkolat miatt nagyon sérülékeny a kijelző

- a hangrendszer jóindulattal is csupán átlagos minőséget képvisel

Hivatalos oldal: Toshiba

Vásárlás: iPon webáruház

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward