I. oldal
Nyáron lesz három éve annak, hogy megjelent a gamer körökben minden túlzás nélkül legendás StarCraft második része. 2010-ben már tudtuk, hogy egy játék helyett háromra bontották le a Blizzardnál a folytatást, és morogtunk is miatta, de legalább kaptunk egy olyan ígéretet, hogy viszonylag sűrűn jönnek majd a kiegészítők, és tényleg kiegészítőhöz való áron. Nos, végülis minden csak viszonyítás kérdése… A Brood War-hoz anno nyolc hónap kellett, a WarCraft III kiegészítőjéhez pedig kerek 1 év, úgyhogy hasonló nagyságrendre számítottunk itt is, hiszen a recept nem változott: új kampány és néhány extra egység a multihoz. Bár már anno is látszottak a jelei annak, hogy a Blizzard borzasztóan belassult, azért arra nem sokan számítottak, hogy a Heart of the Swarmhoz végül annyi idő kell majd, mint a Creative Assemblynek egy új Total War-hoz. Persze mi is tudjuk, hogy jó munkához idő kell, a rosszhoz meg még több, úgyhogy kíváncsian vártuk, hogy mit kalapáltak össze a Blizzardnál bő két és fél év alatt.
Először is bővítgették az alapjátékot a kiegészítőtől függetlenül! Frissült a Battle.net kinézete, és megjelentek az Arcade játékok, mint például az Aiur Chef vagy a Left 2 Die. Az ezen kategória alá eső térképek száma mára elég tekintélyessé vált, és még achievementek is járnak a Blizzard által készítetteken való teljesítésért, úgyhogy azt nem lehet mondani, hogy gond lenne az alapjáték szavatosságával, főleg ha valaki rá van kattanva a multira. Nem sokkal a Heart of the Swarm megjelenése előtt aktiválták az eddigi legnagyobb patch-et is, amiben előkészítették a terepet a kiegészítőnek, és új funkciókat vezettek be, mint például a már régóta várt klánrendszer. Igazából ezek után a kiegészítő tényleg nem is hozhatott mást, mint a fent említettek: plusz egy kampány, és extra egység a multihoz. Kezdjük az előbbivel!
II. oldal
A történet nem sokkal a Wings of Liberty eseményei után kezdődik és természetesen Kerrigan és a zergek állnak a középpontjában. Leszámítva az RTS alapokat, a játékmenet erősen megváltozott a Wings of Liberty-hez képest. A Blizzard anno úgy jellemezte a három epizódot, hogy az elsőben úgy bolyonghatunk majd, mint a zsoldosok, a második RPG elemekkel lesz tarkítva, míg a harmadikban a diplomácia is szerephez jut. Sajnos Pardoéknak nem szólt senki, hogy nem (csak) attól lesz valami szerepjáték, hogy a fő karakternek vannak statjai és képességei, és ezek fejlődnek ahogy haladunk előre. Ennek köszönhetően az RPG elemek kimerülnek abban, hogy Kerrigan lépkedheti a szinteket, amivel nő az életereje, sebzése és néha a páncélzata is, valamint néhány szintenként új képességekhez fér hozzá, amikből az aktuális küldetésre kiválaszthat egyet-egyet soronként. Persze tudjuk, a Diabloban ez elég volt, ám itt még az alapjáték esetében is volt néha lehetőségünk választani, hogy merre menjen tovább a sztori. A Heart of the Swarmban sosem kerülünk igazi döntéshelyzetbe, így a történet teljesen lineáris, a legkisebb beleszólásunk sincs (egy régebbi döntésünknek van csak egy apró hatása).
Az egész kampány nagyon épít Kerriganre, és egyébként pont ez lesz az egyik legnagyobb problémája. A küldetések nagy részében ugyanis őt is irányíthatjuk, és mivel egyedül képes elpusztítani egy fél hadsereget, ezért a kiegészítő jóval könnyebb lett az alapjátéknál. A játék a Normal fokozatot ajánlja azoknak, akik végigvitték a Wings of Libertyt, míg a Hard-ot azoknak, akik „StarCraft veteránok”. Nos, utóbbiak nyugodtan essenek neki Brutal-on, különben unatkozni fognak, előbbiek pedig ne féljenek a Hardtól, különben ők is unatkozni fognak. Az Easy-t ezek után nem mertük megnézni, lehet csak egymás után megnézhetjük a filmeket... Aki már látott életében RTS-t az kerülje el messzire azt a fokozatot, bár igazából azt sem tudjuk ki az, aki egyből a Heart of the Swarm kampányát akarná végigvinni, ha már úgyis megvan neki az alapjáték (elvégre a kieghez szükséges az is).
A marauderrel azonnal végez egy Kinetic blast
A küldetések száma is csökkent, összesen 20-on kell átverekednünk magunkat a fináléig, valamint van még 7 fejlődés misszió is. Utóbbiak felelnek meg a Wings of Liberty visszavonhatatlan fejlesztéseinek. Hét olyan egységünk van (pl. a zergling), amit továbbfejleszthetünk egy-egy irányba, és amikor végigviszünk egy ilyen küldetést, akkor kb. bemutatja nekünk a játék pár percben, hogy mire lenne képes az egyik, és mire a másik variáns, majd választanunk kell, mit szeretnénk jobban. Az így fejleszthető egységeknek az Evolúciós Kamrában egyéb extrákat is adhatunk. Mindegyiknek van 3-3 erősítése (pl. nagyobb sebzés, több HP, stb.), amelyek közül egyszerre egy lehet aktív. Ez viszont bármikor megváltoztatható a játék során, így ha két küldetés között úgy érezzük, hogy most valami mással járnánk jobban, akkor csak egy kattintás az egész, és már váltottunk is.
Evolution chamber
Beszélgetés viszont (még ha választható opciók nélkül is, de) talán több van a Heart of the Swarmban, és ezek közül sok egész érdekesre vagy jóra sikerült. Persze van néhány középszerű is, de úgysem azokra fogunk emlékezni hosszútávon. Sok lesz az ismerős arc, és pont ezért ha valaki nem akar magának spoilerezni kezdés előtt, akkor ne nézegesse a sztori acsikat és a kinyitható portrékat, mert sokat elárulnak. A történet maga érdekes, itt-ott kiszámítható, néha kicsit fogjuk majd a fejünket, de átlagban, akinek tetszett a Wings of Liberty sztorija, az jó eséllyel ezt is szeretni fogja, könnyű belefeledkezni ebbe is. Érdekességként még azt lehet megemlíteni, hogy a küldetésekbe behoztak pár boss harcot is, ami különös egy RTS-ben, de szórakoztató adalék. A kihívások részleg viszont nem változott, ugyanazok maradtak, mint az alapjátékban, pedig nem ártott volna néhány új darab.
III. oldal
Most pedig foglalkozzunk a multival, amiről sajnos nem sokat lehet írni. Az apróbb változtatásokon felül minden faj kapott 2-3 új egységet, ami egy időre érdekesebbé teheti a stratégiákat, de pár héten belül úgyis beáll a „rend”, és megint a gyorsaság lesz az úr. Eleinte úgy nézett ki, hogy a balanszolás nem lett tökéletes, és a Terranok Widow Mine-ja túl erős lett, de mint kiderült ez csak a kezdeti meglepetés volt, végül az MGL-t is zerggel nyerték. A könnyebb tanulás érdekében fejlesztették a replayeket és mostantól akár át is vehetjük az egyik játékos irányítását, ha ki akarunk próbálni valamit egy ponton. A multi természetesen még mindig olyan addiktív, mint eddig volt, úgyhogy akik most újra előkapták a StarCraftot, azok jó eséllyel megint odaragadnak néhány hétre.
Beszéljünk egy kicsit az új egységekről, de csak nagyon röviden, mert aki a száraz adatokra kíváncsi, az mindent megnézhet a játék honlapján. A Terranok megkapták a Hellbat-et és a már említett Widow Mine-t. Előbbi egy páncélozott lángszórós, ami a megfelelő fejlesztéssel átalakulhat Hellionná a gyorsabb közlekedés és a másfajta sebzés érdekében, míg utóbbi beássa magát a föld alá és 40 másodpercenként durranthat egy nagyot, aminek ráadásul területre ható sebzése is van (lassú Siege Tank a föld alatt). A Zergeknél az első újdonság a Swarm Host, ami hasonlít a Guardianra, csak épp a földön van. Beássa magát, majd elkezd kis locustokat létrehozni, amik odamennek az ellenfélhez és elkezdik csapkodni. A második egység már a levegőben van és Vipernek hívják. Támadni nem tud, inkább támogató lény, ami képes lerakni egy felhőt, ami alatt minden egység támadásának a hatósugara lecsökken 1-re, valamint magához tud rántani bármit. A kampányban erősebbre tervezték, multiban nehéz jól kihasználni, így nem biztos, hogy sokak kedvence lesz.
A Widow Mine, amitől eleinte oly sokan féltek
A Protossok kapták a legtöbb szeretet, nekik három egység is jutott. Az első a Mothership Core, ezt lehet majd továbbfejleszteni Mothershippé mostantól. Tud lassítani, pylonhoz teleportálni magát és az alatta lévőket, valamint ha muszáj, akkor támadni is, de az is energiába kerül neki. Az Oracle is támogató egység, képes elintézni, hogy egy ideig lássa azt, amit egy ellenfél, vagy aktiválhatja a fegyvereit és/vagy a detektorait. Utóbbiak segítségével látja a láthatatlan/földbe túrt egységeket. Az utolsó és talán legérdekesebb új hajó (mert Protossoknál minden új egység repül) a Tempest. A Tempest nagyon lassan lő, de nagyon messzire, és ahová odadurrant, azt megérzik. Ez 30-as sebzést jelent alapból, amire még rájön 50, ha levegőben lévő nehéz egységekre lövöldöz. Carriereket, Guardianokat, Battle Cruisereket hamar meg lehet zabálni vele. A többi változtatást pedig tényleg kár lenne felsorolni, fedezze fel mindenki magának, vagy nézegesse a fent linkelt oldalt, ott majdnem minden le van írva.
IV. oldal
Technikailag nem lehet sokat mondani a Heart of the Swarmról, hiszen alig változott valami. Elvileg egy kicsit polírozták a motort itt-ott, de ebből nem sok látszik. Bár egy RTS-ben nem a grafika a lényeg, azért az, ami 2010-ben még szép volt mozgás közben (meg lehet engem kövezni, de szerintem illett a stílushoz a kinézet), az 2013-ban már csak simán rendben van. Még mindig nem ronda a Starcraft, de egy kicsit aggódunk, hogy ha ilyen ütemben megy a következő kieg. fejlesztése is, akkor 2015/2016-ban ez már azért elég kevés lesz. Ettől függetlenül technikai fronton nem is ez a játék legnagyobb baja, hanem a még mindig elég hosszúra nyúló töltési idők, amik néha a menükbe is beköltöznek. Mikor újratelepítés után először nyitottam meg az Arcade menüpontot már attól féltem, hogy kifagyott a játék, pedig csak töltögette az infókat. A kampány pályáit is újra lehet játszani a menüből, de az a vicces, hogy a panel, ami felsorolja a küldetéseket, kapott egy töltőképernyőt. Igen, egy ablak, amiben kb. egy lista van… Kicsit érthetetlen. Plusz nem árt egy erősebb processzor sem, főleg ha a gép ellen játszunk, mert ha már sok lesz az egység a térképen, akkor a StarCraft 2 átmegy gépgyilkosba.
Szerencsére a hangzásról már nem lehet sok rosszat mondani, bár itt is kevés az újdonság, hiszen az egységek nagy része már eddig is megvolt. Az új szinkronok viszont jól sikerültek és néhány hangulatos zene is bekerült a játékba. Ha pedig már a technikai oldalról beszélünk, akkor nem mehetünk el szó nélkül a rendervideók mellett sem. Igen, azok most is hozzák nagyrészt a Blizzardos minőséget, elég ütősek, úgyhogy senki sem fog csalódni.
Összefoglalva, a Heart of the Swarm tényleg nem több egy új kampánynál, és néhány új egységnél. Előbbi hangulatos lett, de könnyebb, rövidebb és egyszerűbb, mint a Wings of Liberty kampánya, az új egységek pedig a kötelező pluszt jelentik egy kiegnél, hogy egy kicsit megkavarják a dolgokat. Azt mégsem mondhatjuk, hogy az állóvizet kavargatják, hiszen a StarCraft 2 közössége máig nagyon aktív, és nem egy versenyt rendeznek az SC2-vel a középpontban, úgyhogy pezseg az élet. Ráadásul, mint írtuk, az alapjáték is fejlődött az évek alatt, az Arcade pályák például nagyon szórakoztatóak. Az átlagnál magasabb ára ellenére a Wings of Liberty egy hosszútávú befektetés volt, amivel akik igazán rákattantak, akár több száz órát is elszórakozhattak (érdemes bepótolni ha valakinek kimaradt). A Heart of the Swarm ehhez nem ad hozzá olyan sokat, ami nem lenne baj, hiszen egy RTS-nél egy kiegészítő kb. erre képes, és a Blizzard nagyrészt hozta is a tőle elvárt szintet. Boldogok voltunk az új kampánnyal, csak a két és fél évet, és a maximum ActiBlizzes viszonylatban kiegészítős árat nem értjük.
Platformok: PC
