A Stanford kutatói ugyanazzal a módszerrel, amellyel más szakértők korábban békákat, egereket és epreket lebegtettek, most sejteket emelteka magasba. A mágneses megoldással mérhetővé válik az egyes sejtek sűrűsége, ami mind a gyógyszerek tesztelése során, mind a diagnosztikában hasznos lehet a jövőben. Ahogy már említettük, a mágneses mezők irányítása révén korábban már többféle nagyobb élőlényt lebegtettek a kutatók, mindeddig azonban senki sem volt képes olyan precíz kontrollt megvalósítani, ami a kisebb objektumok, például a sejtek mágneses levitációjához szükséges lett volna.
„Mindennek saját mágneses térképe van” – mondja Utkan Demirci, a kutatócsoport egyik tagja. „Elkezdtünk azon gondolkodni, hogyan tudnánk a korábban alkalmazott módszereket egyetlen sejt lebegtetésére használni.” A szakértők által kifejlesztett készülékbena sejteket egy mágneses oldatba helyezik, amely két neodímium mágnes fog közre. A sejtek az oldatban saját sűrűségüknek megfelelően, méretüktől függetlenül eltérő magasságokban kezdenek lebegni. A sűrűség nagyon fontos, ám általában nehezen mérhető jellemzője a sejteknek, ezzel a módszerrel azonban néhány perc alatt megállapítható.
A metódus révén például könnyedén el lehet különíteni egymástól az előzőleg összekevert, különböző szövetekből származó rákos sejteket, amelyek a készülékben különböző sávokba rendeződnek. A rendszer a vér sejtes elemeit is képes különválasztani egymástól típusok szerint, és az egyforma eredetű beteg és egészséges sejteket is szétválogatja. A készülék azt is észleli, ha menet közben egy sejt elpusztul, mivel annak sűrűsége enyhén megnő halála után, így a rendszerrel az is tesztelhető, hogy egyes sejtek jobban ellenállnak-e bizonyos veszélyes behatásoknak. Az eljárás révén a korábbi hasonló módszereknél nagyobb számú sejtet lehet szétválogatni, így a mintákból gyorsan kiválogathatók azon ritka sejtek is, amelyek a diagnózishoz szükségesek.
