Az AMD Milan-X sorozatú szerverprocesszorai formálisan ugyan még nem rajtoltak el, a vállalat partnerei azonban már egy ideje elérhetik a termékek első mintapéldányait, így ezek közül egy-egy olykor „illetéktelen kezekbe” is kerülhet, mint például bloggerekhez, youtuberekhez, vagy egyéb olyan érdeklődőkhöz, akik előbb-utóbb kiszivárogtatnak velük kapcsolatban valamit. Ez történt egy EPYC 7773X jelölésű, mérnöki tesztpéldány státuszú szerverprocesszorral is, amit a Kenaide néven tevékenykedő videós kaparintott meg, majd gyorsan alá is vetette némi tesztnek. Extraként még a tuning sem maradt ki – no de ne szaladjunk ennyire előre.
A szóban forgó tesztpéldány 64 processzormaggal és 128 szállal rendelkezik, magórajele 2,1 GHz, míg a boost órajele 3,4 GHz. Ezek az órajelek lényegében 100-100 MHz-cel lassabbak, mint amit a kereskedelmi forgalomba szánt változat esetében tapasztalhatunk majd, az ugyanis 2,2 GHz-es alap- és 3,5 GHz-es maximális boost órajelet vethet be.
Ennél egy fokkal érdekesebb, hogy a Milan-X modellek már 3D V-Cache gyorsítótárral érkeznek, amelynek kapacitása 512 MB, így összesen 804 MB-nyi gyorsítótárat foghatnak munkára ezek a processzorok. Az 512 MB-nyi 3D V-Cache mellett 32 MB-nyi másodszintű, valamint 256 MB-nyi megosztott harmadszintű gyorsítótár is jelen van a lapkán.
Az óriási mennyiségű gyorsítótár nagyrészt a memória-intenzív alkalmazásokban jelenthet teljesítményelőnyt, így egyéb szoftverek alatt nem számíthatunk rekordszintű teljesítményre – és amúgy is, a mérnöki tesztpéldányok teljesítményét jellemzően korlátozzák, nem véletlenül.
Az új szerverprocesszort nemcsak klasszikus alkalmazásokban tesztelte „főhősünk”, hanem egy kis tuningnak is alávetette, ám itt most nem extrém tuningra kell gondolni, amihez folyékony nitrogén is szükséges: ezúttal a léghűtés segítette a folyamatot, természetesen csúcsra járatva. A siker érdekében az AMD EPYC Overclocking szoftver segítségével a Power Limit értékét 280 W-ról 1500 W-ra tolta ki, alaplapként pedig egy speciális, fejlett tápellátással ellátott modellt használt, amit nagyobb adatközpontok számára készítettek. A processzor magfeszültségét egészen 1,55 V-ig emelte, majd a maximális boost órajelet 4,8 GHz-re növelte, és ezt stabilan tartani is tudta az aktuális modell. Ráadásul a fenti kép alapján nem egy, hanem rögtön két ilyen processzor foglalt helyet az alaplapban – kivéve, ha bugról van szó, de arra kicsi az esély.
A remeknek tűnő tuningpotenciálból később az AMD speciális projekteknél is profitálhat, ugyanis magasabb órajelen ketyegő speciális szerverprocesszorokat is kínálhat a partnerek számára, például a szuperszámítógép-fürtök építőinek, ám ezek jó eséllyel átlépik majd a 280 W-os fogyasztáskeretet. Ahol ez nem probléma, ott a magasabb órajel nyújtotta extra teljesítmény igen jól jöhet.
