A nagy kínai memóriagyártó, a CXMT meglehetősen nagy meglepetést okozott nemrégiben azzal, hogy kiderült, a vállalat rövidesen megkezdi a HBM memóriachip-szendvicsek termelését, majd nem sokkal később arra is fény derült, hogy el is kezdte a HBM3E szabványú lapkák kísérleti gyártását. Valamelyes lehűtötte a forrongó kedélyeket, hogy a kínai memóriagyártó nincs a helyzet magaslatán, első HBM memóriachip-szendvicseit csak eléggé gyenge kihozatali aránnyal tudja elkészíteni: a kihozatali arány a korábbi beszámolók szerint mindössze 20-30% között helyezkedhetett el, ami azt jelenti, hogy 70-80% volt a selejt memóriachipek aránya. Ez eléggé nagy pazarlásnak tekinthető mind alapanyagok, mind pedig költségek terén, hiszen a gyenge kihozatali arány miatt eléggé drága móka a termékek gyártása, de ez a jelek szerint nem feltétlenül probléma, a vállalat így is a sorozatgyártás beindítása mellett dönthet, és erre nagyon nyomós oka van.
Az eddigi tesztek alapján a CXMT HBM3E típusú memóriachip-szendvicsei nagyjából olyan teljesítményt nyújtanak, mint az SK Hynix HBM3-as megoldásai, vagyis saját kategóriájukon belül még csak nem is versenyképesek. Az SK Hynix egyébként sokkal jobb, 70% körüli kihozatali aránnyal termeli a szóban forgó memóriachip-szendvicseket, ami jelentősen jobb eredmény, mint amit a kínai CXMT jelenleg fel tud mutatni, ráadásul a HBM3E szabványú megoldások már alapból is két generációnyi lemaradásban vannak az iparág legfejlettebb termékeitől, a HBM4E szabványú memóriachip-szendvicsektől, teljesítmény terén pedig három generációnyi a lemaradás, ahogy azt fentebb említettük.
A finoman szólva sem optimális helyzet ellenére mégis úgy döntöttek a CXMT vezetői, el kell indítani a HBM3E chipek sorozatgyártását az idei év negyedik negyedévének végén, mert a kínai vállalatokat ki kell szolgálni, mindenképpen szükség van a memóriachipekre az AI gyorsítók gyártásához, márpedig ezeket más forrásból nem igazán tudják beszerezni, legalábbis legálisan, hiszen az amerikai exportkorlátozások tiltják.
Ezek, vagyis az exportszankciók okozzák azt is, hogy a HBM3E memóriachip-szendvicsek sem teljesítmény, sem pedig kihozatali arány terén nem tudják megütni az elvárt szintet: a kínai gyártók egyszerűen nem férnek hozzá a modern gyártástechnológiákhoz és a modern gyártóeszközökhöz, márpedig ezek nélkül rendkívül nehéz boldogulni a HBM szegmensben, ahogy azt a mellékelt ábra is mutatja. Az sem segít a boldogulásban, hogy a vállalat igazából még csak most kóstol bele a HBM-gyártás folyamatába, azaz nincs meg a kellő tapasztalata és a kellő mesterfogások kikísérletezéséhez is időre van szükség.
Közben a kínai vállalatok szeretnének megfelelő mennyiségű számítási teljesítményhez jutni, de az exportszankciók miatt ezt nehezen tudják kivitelezni, valamint a helyi AI gyorsítók gyártása is limitált, teljesítmény és szoftveres ökoszisztéma terén pedig ugyancsak kihívásokkal küzdenek a termékek. Ebben a helyzetben a CXMT próbál segíteni, a csapnivaló kihozatali arány ellenére elindítják a HBM3E termelést, az ugyanis még jelenlegi állapotában is segíthet a helyi memóriaéhség enyhítésében, még ha ez gazdaságilag nem is kifizetődő. Utóbbi a jelek szerint most másodlagos szempont, a lényeg az, hogy több memóriachipre van szükség – gyakorlatilag bármi áron.
Mivel a külföldi források erősen korlátozottak az illegális csatornákon érkező memóriachipekért pedig masszív felárat kérnek, a kínai AI gyorsító gyártók áremelésre kényszerültek, ennek eredményeként a jelenlegi és a következő generációs termékek esetében 20% és 50% közötti mértékű áremelést hajtanak végre. Ebben a helyzetben még a CXMT alacsony kihozatali arány mellett készülő HBM3E memóriachip-szendvicsei is életképesek lehetnek, mert segítenek a helyi igények kielégítésében és nem vonatkoznak rájuk a szankciók sem, azaz alternatív forrásként működhetnek.
Ráadásul a sorozatgyártás erőltetése idővel a kihozatali arány javulását, újabb tapasztalatok megszerzését, illetve a HBM gyártás fejlődését hozhatja, még ha közben eléggé magas tanulópénzt is kell fizetnie a gyártónak – amit valószínűleg az állam valamekkora részben kompenzálni fog, hiszen a kínai kormányzat célja továbbra is az, hogy a helyi félvezetőipar a lehető leggyorsabban fejlődjön, ezáltal kevésbé függenek majd a nyugati technológiáktól és beszállítóktól, illetve a szankciók is egyre kevésbé befolyásolják boldogulásukat.
