I. oldal
Érdemes rögtön azzal kezdeni, hogy az Overwatch egy fantasztikus játék. Utána pedig azzal folytatnám, hogy egész egyszerűen nem értem, hogy a Blizzard mi módon tudta ezt összehozni. Arról a Blizzardról beszélünk, ami az utóbbi időben azért megbicsaklott néhány ponton, többek között a World of Warcraft új kiegészítőivel, a Diablo 3-mal, vagy éppen a Starcraft 2 kiegészítőinek kampányaival. És akkor ez a stúdió készített most egy FPS-t, ami egy olyan műfaj, amihez korábban közük sem volt, és mindenkit visszaküldtek vele az iskolapadba.
Egy napból 23 és fél órát azon gondolkozom, hogy az a Jeff Kaplan, aki a World of Warcraft fejlesztése során küzdötte fel magát alulról vezető dizájneri pozícióba az évek során, mégis hogyan tudott összerakni egy ilyen shootert? Persze, a válasz valószínűleg az, hogy a Blizzard egész egyszerűen felvette a legjobb embereket. Más magyarázat nincs arra, hogy miként lehet egy multiplayer FPS ennyire jól játszható, élvezetes, könnyen tanulható, végletekig polírozott és mégis mély, ilyen szuper pályatervezéssel. Az Overwatch egy pillanat alatt meghódította a világot, zárójelbe téve olyan próbálkozásokat, mint a Battleborn.
Pedig őszintén szólva, nem volt túl sok bizodalmam a játékban. Egyrészt (ahogy fentebb írtam) ez a Blizzard első FPS-e. Másrészt az egész projektet a Titan kódnév alatt készülő MMORPG maradékából mentették meg - miután az nem jött össze, a csapat összeült, és kitalálták, hogy mégis hogyan lehetne felhasználni a már elkészült munka egy részét. Mostanában lehet hallani hasonló dolgokról, többek között a Homefront: The Revolution bukik éppen hatalmasat azzal, hogy a sok évig elnyúló, többször újrakezdődő fejlesztés után valami szörnyszülött lett a végeredmény.
A Blizzardról azonban egy dolgot el lehet mondani: a botladozásaik ellenére sem adnak ki félmunkát a kezükből. Az Overwatch-ról nem lehet megmondani, hogy eredetileg valami másnak indult, ugyanis minden egyes része annyira kifinomult, hogy az valami döbbenetes. A felhasználói felület? Nagyon szép, átlátható és egyértelmű. Az engine? Konzolokon atomstabilan tartja a 60fps-t, PC-n pedig még a közepesen gyenge konfigurációkon is jól néz ki és csodásan fut. A játékmenet? Azonnal elkap és könnyű beletanulni, mégis állandóan képes újdonságot nyújtani, a kombinációs lehetőségek száma hatalmas. 1998 óta nem készített új címet a Blizzard, de ezek után én azt mondom, hogy megérte eddig várni.
II. oldal
Az egész ott kezdődik, hogy az univerzumot nagyon jól összerakták. A Földet az Onmic krízis fenyegette, melynek keretén belül fellázadtak a mesterséges intelligencia által irányított robotok. A probléma lezárására az Egyesült Nemzetek egy hősökből álló csapatot verbuvált, akik sikeresen tették helyükre a robotokat, majd ezt követően még hosszú ideig a béke őrzői voltak. Teltek-múltak az évek, és az egykori megmentőkben kezdték elveszíteni bizalmukat az emberek, mígnem végül a korrupció és a belső bűnözés gyanúja, valamint az Overwatch vezetőségének a meggyilkolása után a banda feloszlott. Tulajdonképpen egy vidámabb Bosszúállók-féle történet ez.
Az egész nem nagy dolog, de a Blizzard ügyesen vezette fel a különböző karaktereket a megjelenés előtt, és illesztette be a személyiségüket a történetbe és az univerzumba. Mivel az Overwatch nem rendelkezik egyjátékos kampánnyal, így tulajdonképpen a sztorit a játékon kívül kell összeraknunk, vélhetően ezért is készített ennyi anyagot ehhez a stúdió. Igazából az egész olyan, mintha egy szuperül kidolgozott Pixar-rajzfilmbe csöppentünk volna bele. A karakterek háttere érdekes, a modelljeik változatosak, látszik, hogy itt a Blizzard végre elengedhette a fantáziáját a Warcraft-StarCraft-Diablo szentháromságát elfejtve. De igazából az egész nem annyira lényeges, hiszen multiplayer FPS-ként az Overwatch tökéletesen élvezhető bármiféle háttértudás nélkül, de az igazi rajongóknak nem árt tisztában lenni a miértekkel.
Szóval, a lényeg az, hogy itt van nekünk egy rakás hős - jelenleg szám szerint 21. Ezek a hősök alapvetően négy csoportba sorolhatók, aszerint, hogy a támadásban, a védekezésben, a támogatásban, vagy a tankolásban jeleskednek. Mindegyik hős rendelkezik két-három különböző alapképességgel, és egy hosszú cooldownra rakott ultimate képességgel. Ebből arra következtethetnénk, hogy az Overwatch kivett egy lapot a MOBA-játékok könyvéből, ez azonban nem igaz (az sokkal inkább a Battleborn). Itt alapvetően egy igazi shooterről beszélünk, ahol viszont minden egyes dolog egy képesség. Például a rendkívül egyszerűen játszható Soldier 76 egyik képessége az, hogy tud sprintelni. Widowmaker egy képessége, hogy az alap gépfegyvere a jobb klikk lenyomására sniperként funkcionál.
Ez azt jelenti, hogy nincs két egyformán játszható karakter. A Blizzard gondoskodott arról, hogy minden, amit valamilyen más shooterben keresünk, az képességként megtalálható legyen az Overwatch egyik hősében. Innentől kezdve pedig szinte bármeddig lehet növelni a komplexitást, és ez alapján be is osztották a készítők kategóriákra a karaktereket három csillag alapján: az egy csillag jelenti a legkönnyebbet, a három a legnehezebben játszható hősöket. És igen, míg az egy csillagos Soldier 76 szinte Call of Duty-szerű játékmenetet hoz (habár a csapatos gyógyítási lehetősége azért ad neki taktikai mélységeket), addig számos olyan három csillagos harcos van, aki rendkívüli módon kombinálható, és trükkösen kihasználható képességekkel rendelkezik.
III. oldal
Néhányan úgy vélik, hogy az Overwatch alapvető játékmechanizmusai túlságosan egyszerűek az olyan FPS-ekhez képest, mint az Unreal Tournament, vagy a Quake 3. Ez részben igaz is: itt nem tudjuk úgy manipulálni a fizikát, hogy rocket jumppal, strafe jumppal, vagy egyéb ügyeskedésekkel legyünk jobbak az ellenfélnél. Maga az alapvető mozgás nem igényel olyan brutális skillt, mint egy klasszikus aréna shooter. Viszont az Overwatch mégis egy FPS, tehát az olyan alapvető képességek, mint a célzás és a jó pozícionálás igenis számítanak.
És akkor erre jönnek rá a hősök és az ő képességeik, amiknek a kombinálása olyan mély játékmenetet, és annyi lehetőséget eredményeznek, melyek messze túlmutatnak az egyszerű reflexekre és a fizikai motor kihasználására épülő nyers skillen. A fejlesztők természetesen minden egyes karaktert úgy alkottak meg, hogy lehetőség legyen szinergiákat építeni a csapat többi tagjával. Reinhardt egyik képessége például, hogy nekiront az ellenfélnek, és hozzápasszírozza a falhoz. Én az utóbbi napok jelentős részét egy olyan brigáddal játszottam végig, akik a zárt béta óta tolják a játékot, de még ők is meglepődtek azon, amikor éppen tegnap ezt kombinálta valaki Mei falépítési képességével.
Egy jól szervezett hatos csapat (mert az Overwatch-ban minden játékmód 6v6-os) tényleg rengeteg lehetőséget tud kihasználni. Ráadásul szintén fontos, hogy azonnal tudunk reagálni az adott helyzetre és az ellenfél felállására, ugyanis az Overwatch-ban minden halál után (vagy a bázison) lehet hőst váltani. Nem kényszerülünk bele egyetlen szerepbe a meccs végéig, ami garantálja a folyamatos változatosságot, és hogy szinte minden esetben lesz esélyünk fordítani. Előfordult olyan is, hogy az utolsó percekben egy védekező csapat minden tagja a sniper Widowmakerre váltott - őrültségnek tűnik, de meglepően sokáig vissza tudtak tartani minket, holott korábban úgy látszott, hogy teljesen veszett a helyzetük.
És akkor ezen a ponton jutunk el a játékmódokhoz, amiből az Overwatch négyet tartalmaz - de csak akkor, ha jóindulatúak vagyunk, mert valójában az inkább három. Az Assault esetében két pontot kell elfoglalnunk egymás után a pályán, míg a védőknek ezt kell megakadályozni. Az Escortnál egy autót kell elkísérnünk a pálya egyik végéből a másikba, ahol az autó csak akkor mozog előre, ha a támadó csapat egyértelműen uralja a helyzetet - ha azonban a védők veszik át felette az irányítást, akkor elkezd visszafelé menni. Aztán pedig ott van a Control, ami tulajdonképpen a klasszikus domination helyi megfelelője, csak éppen egy ponttal: ezt a pontot kell uralnunk addig, amíg a számlálónk el nem éri a 100%-ot. Ez tehát eddig három, míg a negyedik tulajdonképpen az Assault és az Escort kombinációja: először el kell foglalnunk az autó körüli pontot, majd az autó megindul, és védenünk kell a pálya végéig.
IV. oldal
Játékmódból tehát nincs igazán sok, de mivel a hősök rengeteg kombinációs lehetőséget tartogatnak, ez nem akkora probléma, mert mindig tudunk valamilyen új taktikát kidolgozni az adott módra. Vélhetően egyébként ez volt a Blizzard szándéka: direkt nincsenek olyanok, mint mondjuk a klasszikus team deatchmatch, az Overwatch lényege ugyanis pont az, hogy a játékosok közti együttműködést jutalmazza, így minden játékmód abszolút a csapatjátékra épít. Felmerülhet tehát a kérdés, hogy egyedül mennyire élvezetes az Overwatch. Nos, a helyzet az, hogy mivel teljesen a csapat és a hősök összejátszására van kihegyezve, nyilván nem az igazi. Nagyon élvezetes, de nem az igazi.
A mérkőzések után tapasztalati pontokat kapunk és szinteket lépünk, a matchmaking rendszer pedig ezen szint alapján próbálja összerakni a mérkőzéseket, ami vagy sikerül neki, vagy nem. Jellemzően azért sikerül, ritka a nagyon kiegyenlítetlen meccs, de sajnos azzal már a rendszer nem tud mit kezdeni, hogy néhányan annyira csekély értelműek, hogy teljesen figyelmen kívül hagyják az adott játékmód célját, és inkább csak lövöldözik a többieket. Ahogy a hasonló játékok esetében, itt is az a tapasztalat, hogy minél magasabb szintűek vagyunk, annál nagyobb eséllyel kapunk magunk mellé egy jó csapatot, tapasztaltabb játékosokból. Persze ez az egész még mindig csak a felszín kapargatása lesz, hiszen semmi nem közelítheti meg azt, amikor egy összeszokott csapat TeamSpeaken kommunikálva tud játszani.
De igazából nem kell aggódnunk akkor sem, ha nincs meg a teljes csapat. Az Overwatch ugyanis csodásan játszható: ha egyszer beszippant, akkor nehezen enged el, márpedig direkt úgy alakították ki, hogy könnyen beszippantson. A mérkőzések pörgősek, ritkán tartanak tovább tíz percnél, így bármikor le lehet ülni egy-egy küzdelemre, a kudarcokat pedig gyorsan követik a sikerélmények. Úgy van kitalálva, hogy mindig igyekszik buzdítani arra, hogy jobb legyél például a meccsek közben megjelenő nagyon hasznos tippekkel, vagy éppen a mérkőzések végén látható kiemeléssel, ami megmutatja egy játékos leglátványosabb megmozdulását.
Ami meglepő, hogy az egyensúly is nagyon szuper, vélhetően nem véletlenül tartott ennyi ideig a bétatesztelés. Jelenleg csak néhány apró hibát tudok felhozni. Úgy tűnik, hogy Reinhardt tulajdonképpen fixen kell a támadáshoz és a védekezéshez is, egyszerűen annyira erős és hasznos, hogy elengedhetetlen. Ehhez hasonlóan a pontfoglalós pályákon kötelező hozni Mercyt, aki amellett, hogy életben tudja tartani a csapatot, még csoportos feltámasztásra is képes, így szinte lehetetlen kirobbantani a brigádot a helyéről. Ezen kívül jelenleg számomra úgy tűnik, hogy védekezni sokkal könnyebb, mint támadni - kíváncsi lennék hivatalos statisztikákra, de én azt tapasztaltam, hogy többnyire a védekező csapat nyer.
Igazából ezek olyan apróságok, amiket majd úgyis megoldanak egy gyors javítással, ha szükségét érzik. Valójában az Overwatch egyedüli nagyobb hibája talán az ára: 40 euróért nem kapunk mást, mint egy multipalyer játékot 21 hőssel, négy (három) játékmóddal és 12 pályával. Nincs kampány, és nincs semmi extra, legfeljebb még további súlyos pénzeket hagyhatunk ott kozmetikai cuccokra a mikrotranzakciókon keresztül. A szokásos Acti-Blizz-felárat tehát ezúttal is meg kell fizetnünk. Az Overwatch ezért cserébe közel tökéletesre polírozott, fantasztikusan játszható, remekül kinéző, csodásan futó anyag, amibe egyszerű beletanulni, de akkora mélységekkel is rendelkezik, hogy nagyon meglepődnék rajta, ha nem lenne a következő évek egyik legnépszerűbb FPS-e, és legújabb e-sport slágere.
