Megfojtva: A pénz beszél – Sokat akar a szarka

Ha mindenkihez szólni akarunk, akkor az a veszély fenyeget, hogy végül senkihez sem sikerül.

Megfojtva: A pénz beszél – Sokat akar a szarka

49 %
{{ average }} %
Szerzői értékelés
Szerző
49
%
Olvasói értékelés
Olvasó
Olvasói értékelés
{{ average }}
%
{{ average }}
%

Világmegváltók akcióban

Ha egy küldetéstudattól izzó tekintetű szakács egy nap azzal dicsekedne el, hogy egy levesnek, főzeléknek, húsételnek, desszertnek és mártásnak egyaránt felszolgálható, sós-édes-fűszeres-savanyú fogást hozott tető alá, jövője nem lenne kérdéses. Hivatásuk renoméját óvó-ápoló kollégái gondoskodnának arról, hogy beleessen egy kétszáz literes, fortyogó olajjal teli kondérba, vagy egy bizarr, pengeéles csontozókések és egy hajórakománnyi hűtőmágnes által előidézett baleseten szörnyülködne a bulvársajtó. A divatszakma nagyjai sem hagynák, hogy józan eszét teljesen elvesztő pályatársuk egy univerzális, télen-nyáron valamennyi végtagon hordható ruhakülönlegességgel iratkozzon ki a kultúremberek sorából. Inkább a becsületét megóvandó a sárga földig leitatnák. Majd egy ravasz mikrofontrükköt bevetve addig-addig heccelnék, míg be nem telne nála a pohár, és puszta kézzel akarna elégtételt venni az anyját trágárul szidalmazó, bekapcsolt gyapjúfonó-gépen. Hasonlóképpen, azt is borítékolhatjuk, hogy a vontatóhajó-bicikli-űrsikló-gördeszka hibrid terveit papírra vető mérnök sem élné meg a gyártás beindulását, mivel mielőtt debütálhatna a prototípus, lassítás nélkül elgázolná egy kivilágítatlan úthenger. Hovatovább, a körömgombától kezdve a tüdőrákon át az Asperger-szindrómán keresztül mindent gyógyító aurakenőcsök, lélekbalzsamok és szakrális-ezoterikus hadovával piacra dobott ecet-citromlé keverékek értékesítése gyakran a BTK-ba ütközik.

Ez persze nem csoda. Hiszen százból kilencvenkilenc mesterség űzői axiómaként kezelik, hogy egyetlen termék sem a népboldogítás rózsaszín ködbe burkolózó ábrándját szolgálja, és ezért konkrét igényeket elégítenek ki. A szórakoztatóiparban viszont az új évezred elején felütötte fejét az a járványként terjedő, és a 2010-es évekre polgárjogot nyerő elképzelés, hogy a rendezők vátesszel vegyített guruk, nyakon öntve némi véleményvezérséggel. Ergo nem az a dolguk, hogy egy, vagy maximum két témáról szóljanak egy megszabott zsáner keretein belül. Hanem akkor cselekszenek a legbölcsebben, ha az összes létező jelenségről egy füst alatt értekeznek, 120-180 perc körüli, széteső-szerkesztetlen, dramaturgiai szörnyszülöttekkel bővítve a kínálatot. Cikkünk tárgya, a Megfojtva: A pénz beszél is ennek a hangulati egységről hírből sem halló iskolának egy jobb sorsra érdemes követője.

S ha márka nincs, hát fontos a font

Mumbaiban járunk, 2016-ban. Sarita (Saiyami Kher) anno énekesi karrierről álmodozott, de krónikus lámpaláza miatt sosem volt képes igazán kibontakoztatni a tehetségét. Jobb híján a tisztes szegényeket a segélyre-alamizsnára szoruló nyomorultaktól elválasztó határvonalon egyensúlyozó banki ügyintézőként tengeti szürke-unalmas napjait. Ez természetesen megviseli, és sem sokat javít bús-borongós kedélyén, hogy férje, Sushant (Roshan Mathew) esélyesen az ismert univerzum leglustább, herének is tohonya himpellére. Az alkalmi melókból tengődő, kétoldali munkaundorát tessék-lássék dalfaragással elkendőző fantaszta önérzetes piócaként nehezen viseli, ha neje felveti, hogy két délibáb kergetése közben kitakaríthatná a lakást, és hepciáskodásával rendszeresen kedvese idegeire megy.

Az éjt nappallá téve robotoló asszony tehát öles léptekkel halad az agyvérzés felé, ám eleve elrendeltetettnek hitt jövője hirtelen két, roppant éles fordulatot vesz. Előbb egy eltitkolt magánvagyon jókora szeletéhez fér hozzá, és mert szentül hiszi, hogy nem bukhat le, valósággal szórni kezdi ebül szerzett zsákmányát. Aztán amikor hazája miniszterelnöke, Narendra Modi váratlanul bejelenti, hogy a feketegazdaság elleni harc egyik hadműveleteként kivonják a forgalomban lévő címletek egy részét, és új bankókkal pótolják azokat, szerepe ezerszeresen felértékelődik. Mivel a 2019-ben kezdődött recessziónak is megágyazó, katasztrofális lépést követően barátain és szomszédjain túl az alvilág prominensei is tőle várják, hogy kihúzza őket a bajból.

A kevesebb több

Ígéretes alapszituáció. Tökéletes táptalaja lehetne egy, a demonetizálás visszásságaira rámutató, vádiratszerű fekete komédiának, vagy egy, a történelem szeszélyéből névtelen senkiből élet-halál urává avanzsáló átlagpolgár felemelkedését és óhatatlan bukását bemutató dramedy-nek. Esetleg ezek harmonikus elegyének. Pláne, mert a remek színészi játék, illetve a kissé groteszk humorú dialógusok egy, a saját, logikus szabályai szerint felépülő, tökéletes hihető, feszes-zárt világot varázsolnak elénk. Premier plánban pillanthatunk be a gigászi ország alsó-középosztályának a kései nyolcvanas és a korai kilencvenes évek magyar rögvalóságára hajazó napjaiba. Ügyeskedés, svindlik, erőnek erejével fenntartott egzisztenciák és az új világ harca a megcsontosodott szokásokkal. Szinte lehetetlen nem a Falfúróra, a Pénzt, de sokat!-ra, az Itt a szabadság!-ra és más, a hazai okosba’ megoldós, icikét-picikét félős, sundám-bundám csóresznek örök emléket állító kordokumentumokra asszociálni.

A veterán rendező viszont balszerencsénkre nem éri be ennyivel. Így kísérlete a korábban felsoroltak mellett egyszerre akar családi vígjáték, párkapcsolati dráma, és metsző, a kormányt annak kőostoba, saját csődjüknek örvendező híveivel együtt bíráló-kipellengérező, keserű szatíra lenni. A meghiúsult vágyak körül forgó, keserédes jellemrajzról, az egy gengszter felbukkanásával beinduló krimi-vonulatról, a mágikus realizmusra való törekvésről, vagy a totálisan értelmezhetetlen éneklős-táncolós betétekről pedig még szót sem ejtettünk. Azaz a végeredmény egy kiérlelt-higgadt alkotás helyett egy mindenbe kényszeresen-mániákusan bele-bele kapó, LSD-re, cukrozott gabonapehelyre és koffeintablettákra építő étrenden tartott, hiperaktív-következetlen katyvasz. Nincs világos irányvonal: hamar olyan érzésünk támad, mintha egy epizodikus websorozat jól-rosszul nagyjátékfilmmé gyúrt változatát néznénk, és csendben várjuk, hogy mikor tűnnek fel náci zombik, farkasemberek vagy szuperhősök a színen.

Ezért a többre hivatott mű sanszosan egy sokat markoló, ám keveset fogó próbálkozásként vonul majd be az ágazat krónikáiba. Kár érte: fókuszáltabb történetvezetéssel könnyen 2020 legkellemesebb meglepetéseként örvendeztethette volna meg a delikát különlegességre éhezőket.

Összefoglalás

Megfojtva: A pénz beszél –  Sokat akar a szarka

Megfojtva: A pénz beszél – Sokat akar a szarka

Megfojtva: A pénz beszél – Sokat akar a szarka
Szerzői értékelés
49
%
Egy ígéretes, ám nem túl fókuszált film.
A színészi játék remek, a dialógusok szellemesek és átütő az atmoszférája.
Egyszerre 6-8 műfajt igyekszik vegyíteni, mérsékelt sikerrel.
{{ totalLabel }}
%
{{ userRateLabel }}

Neked ajánljuk

Kiemelt
{{ voucherAdditionalProduct.originalPrice|formatPrice }} Ft
Ajándékutalvány
-{{ product.discountDiff|formatPriceWithCode }}
{{ discountPercent(product) }}
Új
Teszteltük
{{ product.commentCount }}
{{ product.displayName }}
csak b2b
nem elérhető
{{ product.originalPrice|formatPriceWithCode }}
{{ product.grossPrice|formatPriceWithCode }}
{{ product.grossPrice|formatPriceWithCode }}
{{ product.displayName }}

Tesztek

{{ i }}
{{ totalTranslation }}
Sorrend

Szólj hozzá!

A komment írásához előbb jelentkezz be!
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mondd el, mit gondolsz a cikkről.

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap