Medal of Honor - Bétateszt afgánokkal

A PC-s és Playstation 3-as béta után végre Xbox 360-on is kipróbálható az új Medal of Honor. Hát persze, hogy nem maradtunk le róla!

Medal of Honor - Bétateszt afgánokkal

I. oldal

Afganisztán. Egy hatszázötvenezer négyzetkilométeren elterülő pokol, az indoeurópai civilizáció multikulturális világának minden előnyével és hátrányával. Az ország a dél-közép ázsiai népek legnagyobb gyűjtőhelye, ahány vallású és nézetű ember él a keleten, az mind megfordult már itt, vagy most, vagy az elmúlt ötezer év során valamikor. Sziklás hegyvidékein, és lösszel borított, poros síkságain már a kezdetektől véres háborúk dúltak, a perzsa, és arab birodalmak hadjáratait Nagy Sándor hódítása követte, de Afganisztán az elmúlt évszázadok során volt már török, mongol, a brit, és a szovjet megszállás alatt is, hogy a belső háborúkat ne is említsük. A 2001. szeptember 11-i casus belli eseményeket követően az Egyesült Államok indított ellene offenzívát, viszont még a negyvenegy NATO és ISAF ország támogatása sem volt elég, hogy győzedelmeskedjünk a szélsőségesek felett. A modern hadviselés legmocskosabb és legsötétebb éveit éljük, a romlott nyugati világ és a poros kelet hatvanezer emberéletet követelő csatája pedig továbbra sem méltat enyhülést mutatni.

Vedeljük a kólát, és szívjuk a Marlborót, de mi a fenét keresünk itt? Kinézek a Humvee ablakán, és csak szenvedést látok. Az emberek fuldoklanak a homokban, nincsen ivóvizük, soványak, szenvednek, kétharmaduk még alapvető elemi oktatásban sem részesült, tudatlanok, és elkeseredettek, a helyükben bármelyikünk fegyvert ragadna. Kilenc éve tart ez a nyomorult háború, a Tier 1 osztag tagjaként ennyi ideje szolgálunk már ebben a földi pokolban. Felkelők ellen harcolunk, terroristákat üldözünk, titkos bevetéseken veszünk részt, szabotázsakciókat hajtunk végre, és ha kell, akkor gyerekeket ölünk, parancsszóra. Profik, gyorsak, és kegyetlenek vagyunk, sírni ráérünk majd, ha hazaértünk. Ez a játék rólunk szól.

Új irányvonalat vett a Medal of Honor. A játék elhagyta a második világháborús hadszínteret, az Electronic Arts pedig olyannyira komolyan gondolta a stílusváltást, hogy nem csak a készítőket cserélte le, de még alcímet sem adott kalandjainknak. A fejlesztési munkálatok 200%-on pörögnek, egyszerre két csapat is dolgozik a játékon, az EA Los Angeles néven is ismert Danger Close az Unreal Engine 3.0 felhasználásával az egyjátékos történetet hegeszti, míg a Battlefield sorozatért felelős DICE a saját fejlesztésű Frostbite motorjával a multiplayer élményeket vette kezelésbe. A végeredmény várhatóan keményen oda fog csapni a legnagyobb konkurenciának számító Call of Duty-nak, s hogy ebből már most nyáron is kaphassunk némi ízelítőt, a készítők elindították a játék bétatesztjét, melyen természetesen mi is részt vettünk. A PC-s és Playstation 3-as szerverek június végén izzottak fel, július utolsó napjaiban pedig végre elstartoltak az Xbox 360-as változat többjátékos próbakörei is, melyet augusztus 9-ig teljesen ingyenesen nyomhatunk. Ezt követően viszont lezárják a hozzáféréseket, és legközelebb csak október 15-én, a teljes játék megjelenésekor láthatjuk újra Afganisztánt.

II. oldal

A Medal of Honor bétatesztje során két pálya, és két játékmód érhető el a rajongók számára. A mission mód egy sziklás, kopár vidékre kalauzol el minket, melyben két csapat száll szembe egymással, egy támadó és egy védekező. Az amerikai hadsereg tagjaként különböző, stratégiailag fontos pontokat kell elfoglalnunk, míg a helyi erők soraiban defenzív taktikát alkalmazva a feladatunk, hogy egy meghatározott ideig távol tartsuk az ellenséget a bázisunktól. A harcok során nincs hiány emberi utánpótlásból, így minden azon múlik, hogy milyen erős csapatot sikerül összehoznunk, és mennyire tudunk okosan, szervezetben működni. A második, team assault névre keresztelt játékmód ezzel szemben az egyéni kompetenciákat domborítja ki, Kabul város romos utcáin harcolva a cél, hogy minél több lövést szerezzünk, ezzel is erősítve a csapatunkat. A mód gyakorlatilag nem más, mint egy átlagos team deathmatch, melyben az előre definiált helyszínen való megszületésünket követően nincs is más dolgunk, mint szórni az ólmot, és vigyázni, hogy nehogy mi is otthagyjuk a fogunkat véletlenül.

A harcok során háromféle karakter bőrébe bújhatunk bele. A rifle man, a special ops és a sniper osztályok mind különböző taktikát igénylő fegyvereket használnak, és attól függően, hogy a sörétes puska, a gépfegyver, a rakétavető, vagy a mesterlövész áll közelebb a szívünkhöz, könnyen megtalálhatjuk a nekünk megfelelő oldalt. De természetesen nem csak az alapbeállítások között lehet válogatni, a játék nagy hangsúlyt fektet a fejlődésre, és a finomhangolásokra is, mi pedig minél több tapasztalatpontot szerzünk a harcok során, annál több fegyvert, gránátot, és kis kiegészítőt vásárolhatunk magunknak. A puskánkat teljesen testre lehet szabni, rakhatunk rá távcsövet, többféle célsegítőt, lézerpontozót, hangtompítót, de még extra tárat, és különleges golyókat is használhatunk. A gyűjthető dolgok sora pedig itt nem ért véget, a játékban ugyanis egy beépített achievement rendszer keretein belül mindenféle medálokat, és szalagokat is szerezhetünk. A kitüntetések mindegyike teljesítményhez van kötve, a bétában azonban nem tarthatjuk meg a díjakat, azok minden csata után elvesznek, mi pedig kezdhetjük elölről a karrierépítést.

A játékélmény első blikkre fantasztikus. Megérkezünk a csatába, ott van előttünk az idegen harcmező, mi pedig azonnal felvesszük a ritmust. Futva indulunk el az ismeretlen felé, balról és jobbról is kapunk néhány találatot, előttünk felrobban egy autó, majd átrohanva a koromfekete füstön, befordulunk egy sikátorba, de ott is csak ellenségek várnak ránk. Hatalmas csata veszi kezdetét, a hirtelen megérkező csapattársak viszont hamar pontot tesznek a konfliktus végére, mi pedig csatlakozva hozzájuk, újabb áldozatokat kezdünk kutatni. A távolból véres összecsapás hangjaira leszünk figyelmesek, elindulunk, a főtérre érve azonban átsuhan felettünk két vadászrepülő, melyek rakétái végső csapást mérnek a kis alkalmi csoportosulásunkra. A wow-faktor irdatlan magas, ám miután lentebb cseng az újdonság varázsa, lassan megismerjük a játék rossz oldalát is. A Medal of Honor többjátékos módja tele van koncepciós hibákkal, olyan idegesítő dolgokat művel, hogy az megengedhetetlen még egy bétaváltozatban is. A játékmenet kapkodó és összeszedetlen, a karakterek túl gyorsan mozognak, a káoszban nincsen lehetőségünk taktikázni, húsz másodpercenként meghalunk, ráadásul a pergős stílus ellenére annyit kell lőni az ellenfelet, hogy egy fél tárunk elfogy, mire le tudjuk szedni a szerencsétlent.

III. oldal

A Medal of Honor stílusa valahova a Bad Company 2 és a Modern Warfare 2 közé tehető. Mi játszottunk sokat mindkét játékkal, és itt egyértelműen felfedezhetőek a jellemvonásaik, a Battlefield laza, odacsapós, pergős játékmenete éppúgy jelen van, mint a Call of Duty komoly, epikus atmoszférája. A kettő együtt remek egyveleget alkot, bár hardcore S&D játékmód híján az utóbbi annyira nem hangsúlyos a bétában, azért megelevenedik előttünk az a sötét, kiszolgáltatott, nyomasztó világ, melyet Afganisztánnak hívunk. A játékot viszont hiába igyekeztek minden korábbinál ütősebbre megcsinálni, sajnos az előbb említett tervezési hibák, és a béta állapotból eredő bugok nem hagyják, hogy csak jó szájízzel beszéljünk róla. A csaták során rendkívül idegesítő például, amikor találat után megakad a kép, mi nem tudjuk, hogy mi történik, de egy másodperccel később már holtan csuklunk össze. A jelenség mindenkinél előjön, csak úgy, mint az elhalálozáskor természetellenes pózokat felvevő karakter, vagy a respawn hiba, ami sok embernek rengeteg fraget, míg másoknak legalább ennyi bosszúságot okoz. Ha ügyesek vagyunk, akkor elég beállni az ellenfél indulópontjához, és folyamatosan húzni a ravaszt, garantáltan le fogunk szedni vagy egy tucat embert.

A látvány viszont eszméletlen jó. A Frostbite Engine nagyon össze van rakva, a játék sokkal szebb, mint a Modern Warfare 2, mind technikailag, mind design tekintetében. A sivatagban porzik a homok, szikrázik a nap, a városban pedig mindenhol kiégett házakat, és felrobbant autókat látni, a pernyét viszi a szél, a lángok gyönyörűek, a robbanások pedig olyan drámaiak, hogy az ember szíve is kiugrik a helyéről. Egyszerűen tökéletes az egész csomagolás, csak úgy, mint az audio. Nagyon szép hangeffekteket sikerült csinálniuk a készítőknek, egy rendes házimozi-rendszerrel úgy érezzük, mintha mi is a csatatéren lennénk, ilyen hatásra pedig nem képes minden játék, az biztos!

Jó játék lesz a Medal of Honor, de még van vele munka dögivel. A hangulat már most meggyőzött minket, a komolyra formált Battlefield stílus jól áll neki, már csak abban reménykedünk, hogy javítsanak ki minden hibát, és a játékmenetet is gondolják át rendesen, hátha a visszajelzések alapján sikerül egy tényleg élvezhető, minden igényt kielégítő multiplayer módot alkotni. A béta kicsit összecsapott lett, mindenki ugrál benne ide-oda, káosz és fejetlenség uralja a meccseket, mi viszont sok kritikussal ellentétben látjuk benne a jót, hiszen csak egy kis szabályozás hiányzik belőle, semmi több. Szeretettel várjuk a megjelenést, az meg már csak hab lenne a tortán, ha a játék kampánya is ütősre sikerülne.

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward