Kill The Plumber: Mario-mészárlás

Van egy jó hírünk azoknak, akik mindig is arról ábrándoztak, hogy egy szép nap hidegvérrel meggyilkolják a játékipar legismertebb karakterét.

Kill The Plumber: Mario-mészárlás

A szórakoztatóipar két legnagyobb rákfenéje a gigantománia és a túlbonyolítás. Féltégla vastagságú regények születnek olyan témákból, amikből élvezhető novellát is alig lehetne írni, trilógiákban gondolkozó rendezők duzzasztanak fel 90 percben jól működő ötleteket széteső monstrumokká, és fejlesztők százai őszülnek bele abba, hogy miképpen lehetne akár erőszakkal is, de RPG-elemeket, abszolút felesleges minijátékokat vagy egy tárgykészítési rendszert belepasszintani a művükbe.

Szerencsére amikor Iskander Aminovnak eszébe jutott, hogy megfordítsa a Mario-platformerek alaphelyzetét és egy olyan játékot hozzon tető alá, amiben a világ legismertebb vízvezeték-szerelőjének ördögi karikatúrája a gonosztevő, még véletlenül sem próbálta meg oda nem illő elemekkel kiegészíteni a tréfás koncepciót, hanem egyszerűen hagyta, hogy az működjön. A Kill The Plumber ezért valami nehezen definiálható szörnyszülött helyett egy gyors és pörgős, a reflexeink mellett az agyunkat is próbára tevő, kiváló játék lett, amiben eszelős sebességgel követik egymást az események. A feladat adott: időnként akadnak túlélésre kihegyezett szakaszok, az esetek jelentős részében viszont az a dolgunk, hogy megakadályozzuk a teljesen bekattant, hercegnőrabláson és gyilkosságon kívül másra gondolni sem tudó Mario-pótlékot abban, hogy élve eljusson a pályák végét jelző zászlóig.

Ez azonban nem egyszerű feladat, mert számtalan karakter eltérő taktikát igénylő támadásait kell kiismernünk. Van itt minden: baltát, vagy épp bumerángot hajigáló közkatona, élő bomba és még megannyi fura figura. A helyzetet még tovább bonyolítja, hogy elvárás, hogy a pillanat tört része alatt helyesen reagáljunk az eszelős ámokfutó minden lépésére, ami igen jó helyzetfelismerő készséget igényel. Mindezeken túl, nettó pszichopata nemezisünk amellett, hogy mániákusokra jellemző elszántsággal mindent és mindenkit elpusztítva halad a célja felé, időnként a dolgunkat megnehezítő különleges képességek birtokába kerül.

Néha mosómedveként repüli át a veszélyes szakaszokat, hébe-hóba tűzgolyókkal bombáz minket, de az sem ritka, hogy ameddig valahogy össze nem szedetjük vele a pályán elszórva megtalálható érméket, teljesen sebezhetetlen. Mivel rendszerint csak pár kurta másodpercünk van arra, hogy végezzünk vele, a kihívásra nem lehet panaszunk. Kezdetben persze nem akkora kunszt győzni, de amikor egyszerre két figurát kell irányítanunk, vagy a minden rendszer nélkül el és feltűnő szellemekkel kell diadalt aratnunk, akkor az első öt-tíz sikertelen kísérlet után garantáltan fel fog menni a vérnyomásunk. Mégis, ha egyszer belekezdünk, az adrenalinpumpáló pályák miatt közel lehetetlen leállni vele.

További jó pont, hogy bár a paródia-jelleg nem szájbarágós, lehetetlen nem nevetni a háttérben morcosan néző felhőkön, vagy kéregetőnek is beillő külsejű ellenségünkön és az átvezető-képregényeken. Összességében, a magam részéről már csak azért is tudom ajánlani mindenkinek a Kill The Plumbert, mert mennyiben nem vagyunk biztosak abban, hogy nekünk való-e, következmények nélkül kipróbálhatjuk a Steamen megvásárolható változatnál kevesebb pályát tartalmazó, lényegében demóként funkcionáló, ingyenes online variánst.

Galéria megnyitása grid_on

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward