A 2000-es évek közeledtével hullám szerűen érkeztek a moziba a „tini” vígjátékok, ami csak azért kap idézőjelet, mert persze bőven huszonéves színészek öltöztek be és kaptak valóban tinikre jellemző álruhát és szövegeket. A 10 dolog, A csaj nem jár egyedül és az Amerikai Pite nyomdokain végre bepillantást kaphattunk az amerikai fiatalok életébe, ahol a problémák óriásiak, de a végkifejlet szerencsére akkora happy end, hogy alig fért a mozivászonra. A 2007-es Superbad mintha ugyanezt a köntöst akarta volna tovább vinni és egész jól sikerült neki a csetlő-botló karakterekkel. Még a humora is rendben volt, pedig Seth Rogen nem arról híres, hogy visszafogná magát ezen a téren, és valljuk be gyakran túllő a célon. A jó srácok mintha ötvözni akarná az eddig elhangzottakat: a tinik helyett 12 éves gyerekeket kapunk, de a szex és a felnőttek világa, rengeteg poénnal megmarad. A kérdés már csak az, hogy működik-e a két dolog egyutt?

A hatodikos Max (Jacob Tremblay), Lucas (Keith L. Williams) és Thor (Brady Noon) már nem kisfiúk (dehogynem), hiszen hatodik osztályosként karnyújtásnyira van tőlük a serdülők hormonoktól, újfajta problémáktól és a szebbik nemhez kapcsolódó mindenféle gubanctól hemzsegő világa. És amikor meghívást kapnak egy üvegezős csókpartira, érzik, ez életük nagy lehetősége. Csak épp nem ártana némi tudás arról, hogyan kell csókolni, meg mi is ez az egész. Mi lehetne a legjobb megoldás, mint a neten utána nézni a dolognak, és miután a hardcore pornók világa kellőképp halálra rémítette és undorította őket, új terv következik. Meg kell lesni a nagylányokat a szomszédban, hiszen ők biztosan tapasztaltabbak. Ez még jó kerettörténet is lehetne a filmhez, viszont látszik, hogy a Rossz tanár, a Visliparti, és a Rossz szomszédság című örök filmremekeket jegyző készítők itt is beleadtak apait-anyait.

Mert borítékolhatóan, a 12 évesek még nem tudnak annyit a felnőtt világról, így a szexuális segédeszközök, az utalások és a többi humorforrás számukra valami teljesen mást jelent. Innentől kezdve partidrogok, guminők, káromkodások, autóvezetés és töméntelen mennyiségű szexuális utaláson keresztül vezet a film útja a végkifejletig. A producerkedő Seth Rogen még azt a poént is beveti az előzetesben, hogy a srácok túl kicsik ahhoz, hogy megnézzék a film trailerét. Az persze rendben van, hogy ezeket megcsinálhatták, kimondhatták, de megnézni, na azt már nem. Hiszen szabályok, szigorúság ésatöbbi.

Úgyhogy a bevezető, még érdekesnek mondható első kb. fél óra alapján ez nem egy rossz film. Kitalálja, hogy a kisfiúk csókolózni akarnak, és mivel ez nem gyerekdolog, beledobja őket a felnőttek világába, annak minden mocskos hozadékával és problémájával, képmutatásával együtt. A megvalósítás azonban pont azon csúszik el, hogy már nem megnevettetni akar minket, hanem valószínűleg inkább kiakasztani. Mintha folyamatosan egymásra licitálnának az írók, hogy ki tud még egy gusztustalanabb poént vagy helyzetet kitalálni, és ha az megvan, akkor arra még egy lapáttal rátenni.

Azt lehet mondani, hogy ez is a szórakoztatás egyik formája, sőt, lehet azzal is érvelni, hogy akinek kényes a gyomra vagy az ízlése az ne nézze meg, vagy menjen a Művészbe és a Cirkóba művészfilmeken filozofálgatni és világmegváltani. Rendben! Viszont kiskamaszokra felnőtt, vagánykodó faszagyerek jelmezt adni inkább kínos, mint nevetséges, és ez már nem kéne, hogy ízlés kérdése legyen.