A folklór, a legendák főként azoknak mondanak valamit, akik az adott kultúrkörbe tartoznak, esetleg tanulmányaik, érdeklődésük körébe esik. Ez két irányt is megnyit előttünk: tanulhatunk és művelődhetünk egy másik kontinensen élő nép történeteiből, babonáiból és színesíthetjük tudásunkat, de állhatunk értetlenül is a szimbólumok, utalások előtt, teljesen összezavarodva. Az Invisible City olyan kaotikus flashbackekkel rohan végig az első részen, hogy nem csoda, ha van, akinek elveszi a kedvét a folytatástól. A kitartóbbak azonban elég sok érdekességet találhatnak benne, ahogy lassan eloszlik a homály.

A történet főszereplője Eric (Marco Pigossi), aki feleségével (Gabriela - Julia Konrad) együtt a környezetvédelemnek szenteli életét. A sorozat 5. percében már a feleség halálát is láttuk és egy titokzatos lángoló lényt is kapunk, aki az őserdőben egy felelőtlenül pusztító vadászt öl meg. Később egy rózsaszín delfin partra sodródott tetemét vizsgálja főhősünk, majd egy féllábú fiú tör be a nyomozóhoz és nemcsak egy hulla kerül elő rejtélyes körülmények között, de úgy tűnik fontos szerepet kap a féllábú vörös fejpántja is. Ez nemcsak kaotikus és érthetetlen, de a semmibe lógó szálak nem kevés értelmezést, magyarázatot igényelnek.

Némi nyomozással, kereséssel a brazil folklór mélységeit kutatva annyit bárki kideríthet, hogy a Curupira, a lángoló lény az erdő/dzsungel védelmezője, aki megbünteti azokat, akik önző módon kárt okoznak az ott élőknek. A féllábú fiú Saci (a sorozatbéli nevén Isac) vagy Saci-Perere, aki egy kellemetlenkedő, az emberek orra alá borsot törő lény és teljesít egy kívánságot, ha sikerül őt, vagy a piros sapkáját/fejpántját elkapni. A rózsaszín delfin pedig Boto, vagy Boto cor de Rosa, ami nem csak az Amazonasi folyami delfin neve, de a brazil mitológiában egy emberi alakot is felvevő, nőket elcsábító és teherbe ejtő lényt is így neveznek.

Vagyis nagyon gyorsan térdig járunk a rejtélyben, de a környezetvédelmi hatóság (rendőrség?) ahol Eric is dolgozik, persze mindezzel semmit nem tud kezdeni. A nyomozást lezárják, a furcsaságoknak hétköznapi okot tulajdonítanak, vagy egész egyszerűen hülyének nézik a főszereplőt és a gyász számlájára írják viselkedését. Ebben némi igazság azért akad, ugyanis nemrég eltávozott feleségét Eric naponta látja egyfajta szellemként feltűnni mindennapos tevékenységek közben.

És lehet azt mondani, hogy a gonosz építési vállalat, az övéit eláruló falubeli, a megnyugodni nem tudó főszereplő elkeseredett igazságkeresése sablonok, de ettől függetlenül, ha lassan is, de elkezd működni a sorozat. Mindannyiunkban van egy rész aki szeretné látni az igazságot, aki annak szurkol, hogy győzzön a jó és a hős útját is egyfajta fejlődéstörténetnek látja. Szokatlan lehet, de az eddig említett lények mellett sellő, tapír-tündér és egyéb furcsaságok is feltűnnek. Talán kicsit Neil Gaiman, Borges, Murakami Haruki műveihez lehet hasonlítani, ahol a természetfeletti és a szokványos szinte úgy olvad egybe, mintha mi sem lenne természetesebb.

A misztikus, mesés és rejtélyes utalásokkal, szereplőkkel teli sorozat látszik, hogy hazai piacra készült, de ettől függetlenül izgalmas és egy olyan kultúra életébe, gondolkodásába ad bepillantást, amivel ritkán találkozhatunk. Kis (na jó, nagy) túlzással egy Amerikai istenekhez hasonló sorozatról is beszélhetnénk, de ez azért inkább csak a kereteket tekintve lehet igaz. Aki azonban érdekesnek találta a bevezetőt vagy szívesen elmerül a természetfelettivel játszó világban, az nyugodtan vessen rá egy pillantást.