A Deadpoolt nyilvánvalóan nem kell bemutatni senkinek, azonban a hatásáról érdemes beszélni. Egyrészt fontos kiemelni, hogy a 2016-os anyag alapvetően megmutatta, hogy másként is lehet szuperhősös filmeket készíteni, mint az addig bevett alapvető Marvel-formula, és ez talán olyan irányt mutatott a Marvel számára is, miszerint érdemes lehet kísérletezni - ennek a gyümölcsét leginkább valószínűleg a Disney+-ra érkező sorozatoknál élvezhetjük majd.

Emlékezetes, hogy a Deadpool eleve nem indult nagy költségvetéssel, de azt is többször megvágta a stúdió, legutoljára éppen 48 órával azelőtt, hogy végül zöld utat adott a filmnek. Így Ryan Reynolds és csapata 58 millió dollárból vághatott neki a projektnek, ami persze függetlenfilmes szemmel nem kevés pénz, de a hollywoodi szuperhősös blockbusterekhez képest röhejes.

A színész erre nyilvánvalóan nagyon büszke is volt, és úgy véli, hogy az alacsonyabb költségvetés végső soron a film javára vált, bármilyen furcsán is hangozzék ez:

"Minden alkalommal, amikor a stúdió elvett a költségvetésünkből, mi lecseréltünk egy látványos jelenetet egy karakterközpontú jelenetre. Végül ez addig fokozódott, hogy ez lett a Deadpool meghatározó eleme, az igazi személyisége. Az emberek nem a világmegmentős marhaságokra fognak emlékezni, hanem arra, hogy a karakter mit mondott, vagy hogyan reagált bizonyos szituációkra. Számomra ez a lecke aranyat ért, mert ezáltal úgy is át lehet törni a zajon és mély benyomást kelteni, hogy nem kell sok pénzt elkölteni."

Ha valaki, hát Reynolds megtanulhatta a karrierje során, hogy a nagy költségvetés nem feltétlenül jelent jó filmet, sem pedig nagy sikert. A Zöld Lámpás ugyebár 200 millió dollárból készült, tele volt látványos CGI-vel és nagyon komolyan vette magát, csak éppen senkinek nem tetszett. A színész ugyanakkor tapasztalt abban, miként lehet kevés pénzből is alkotni, hiszen a 2010-es Buried például 2 millió dollárból hozott 21 milliót, ami remek tanulság volt Reynolds számára, miért éri meg a karakterre koncentrálni.