Kettő év telt el a legutóbbi MX Master tesztem óta és máris itt az újabb kiadás, ezúttal a négyes számú modell képében. A Logitech ezzel immár 43. éve gyárt asztali perifériákat, elsősorban, de nem kizárólag PC-s felhasználóknak. A gyártót tehát a legtöbben jól ismerhetik, hiszen bár a piac alaposan meghízott a kezdetek óta, a mai napig releváns ajánlatokkal és széles termékkínálattal szolgálnak, akár munkáról, akár szórakozásról van szó. Friss megjelenésükkel tehát kifejezetten azoknak kedveznek, akik egerüket kizárólag produktív feladatokra, munkára, esetleg komolyan vett hobbitevékenységekre használják, játékosok ezúttal kizárva.

Na nem azért, mert nem látjuk őket szívesen, sőt, játékra jómagam is egy Logitech Superlight egeret használok. Mindössze arról van szó, hogy a gyártó az MX Master szériának szinte minden elemét úgy alkotta meg, hogy az a lehető legkevésbé kedvezzen napjaink játékosainak, helyettük inkább a dolgozni vágyókat részesíti előnyben. A gyors, könnyed és precíz mozdulatokat igénylő időtöltéshez egészen más eszközre van szükség, a Master egerek ugyanis méretesek és súlyosak, egyre több olyan gomb van rajtuk, amik az egeret feszülten szorongató kompetitív játékosok számára sokszor inkább zavarók lehetnek, ráadásul a 4 már csak Bluetooth által kommunikál...

Áramvonalas helyett terebélyes test; ergonomikus formavilág; nem egy, de két súlyos fémgörgő, a bal oldalon pedig három plusz egy gombbal, melyek mindegyike arra szolgál, hogy munkánk szó szerint gördülékenyebben mehessen. Ez azonban az érmének csak az egyik oldala, mivel a 4-es számú változattal egy sor egyéb olyan tulajdonság és változás is együtt jár, melyek nagyban árnyalják a nagynevű gyártó hozzáállását. Akár az a szürreális érzésünk is támadhat, mintha az extra funkciókért cserébe fel kéne adnunk olyan kézenfekvő funkciókat, mint például a gyors 2.4 Ghz-es csatlakozás, mely többek között ismét lemaradt a listáról.

Kicsomagolás és tartozékok 

A Logitech termékekre általában jellemző egy egységesen ízléses megjelenés, ami a csomagolásnál kezdődik. A külcsín ezúttal is ízléses, visszafogott, ahogy az egy pérmium kategóriás ajánlat esetében többnyire megszokott, nem csak a Logitech esetében.

A dobozt felnyitva az abszolút minimalizmus uralkodik, egy kartonelemre helyezve az egér található, egy apró lyukban pedig az USB-A helyett immár USB-C dongle. Ezeken kívül legfeljebb papírokat találunk a szokásos tájékoztató információkkal, ugyanis még töltőkábel sincs a dobozban. Ide is eljutottunk, hogy már USB-s vezetéket sem mellékelnek egy ilyen magasra árazott eszköz mellé, pedig egy minőségi USB-C kábel sosem jön rosszul. Sajnálatos visszalépés.

Nálam amúgy a grafitszürke kiadás járt, ezen kívül pedig csak fehér, illetve "halványszürke" verzió kapható. A gyártó ezúttal is nagyon komolyra vette a figurát, mégis hogy nézne ki ez a robusztus eszköz irodai környezetben, ha rózsaszínben vagy rikító sárgában virítana. Ennél furcsább, hogy ezúttal is van Apple-höz ajánlott változat, mely azonos áron, de USB dongle nélkül kapható.

Újdonságok, régiségek 

Az MX Master 4 nem meglepő módon ott veszi fel a fonalat, ahol legutóbb a 3S lerakta, tehát most sem beszélhetünk komplett újragondolásról, inkább az előző modell finomított változatáról van szó, mely egy jó 10 grammal meg is hízott. A finomítások több ponton is tetten érhetők, kezdve az egér aljával, haladva a jóval fontosabb felső részekig.

Talán apróságnak tűnik, de kifejezetten pozitív változás, hogy az egér szétszedéséhez szükséges csavarok az egér alján már nincsenek elrejtve, tehát nem kell lefeszegetnünk a talpakat, hogy hozzájuk férjünk. Mindazok számára, akik esetleg a jövőben javítani szeretnék az egerüket, mondjuk cserélnék az akksit, a mikrokapcsolókat, vagy csak megtisztogatnák a görgőket, mostantól közvetlenül elérik a csavarokat és neki is állhatnak a munkának. Szuper! 

Ezzel együtt változott a talpak mérete és alakja is. A teflontlapok mérete látványosan megnőtt, így a négy apró felület helyett három darab, szélesebb felületen elterülő lábon csúsztathatjuk az egeret, ami kellemes újítás, a stabilitás pedig hibátlan. A bekapcsoló és a három csatlakoztatott gép között váltó gombok változatlanul jelen vannak, csak az előbbi az egér felső része helyett a szenzor mellé, bal oldalra került át.

Ami kifejezetten tetszett, az a horizintális görgő fejlesztése. Egyszerűen nagyobb szabad felületet alakítottak ki számunkra, így ujjunknak szó szerint több mozgástere lett. Bár első látásra ez nem feltétlenül szembetűnő, de a gyakorlatban már érzékelhető. Ezáltal egy mozdulattal többet görgethetünk, ami kellemes fejlődés. Emellett a 3S esetében is elérhető, a bal oldalba beépített extra gombot is átalakították, újratervezték.

Hogy hol nem szeretnék extra gombot? Ahol az egérre támaszkodom, hogy megfelelő fogást találjak rajta és így kényelmesen mozgathassam. Ez nem meglepő módon az egér bal oldala, ahol a többségnek a hüvelykujja van, már persze csak ha van neki. A többségnek van és nekem is van, így szokatlan volt, hogy az ujjtámaszként szolgáló oldalsó ív lényegében egy nagy fizikai akciógombbá változott. Ezt persze csak a bennem élő gamer mondatta velem, aki az izgalmasabb helyzetekben önkéntelenül is megszorítja az egerét, egy bossharc közben pedig mégis ki akarna felugró menüket nézegetni?

A kezdeti aggodalom aztán idővel enyhült, mert nem érintőgombról van szó, mindenesetre számomra kezdetben nem volt annyira komfortos, még akkor sem, ha tökéletesen indokolható a létjogosultsága. A változás amúgy elég jelentős, mivel ezúttal nem csak, hogy nem kell az egér alsó részéhez nyújtóznunk ugyanezért a funkcióért, de a gyártó most egy haptikus padot épített be a gumibetét mögé. Ez tehát nem mikrokapcsoló vagy klasszikus gomb, inkább a PlayStation kontrollerekből is ismerős megoldás, még ha nem is olyan kifinomult.

Ez egy azonnali rezgéssel jelzi a lenyomást, ráadásul négy erősségi fokozat közül választhatunk, melyből számomra a legfinomabb is bőven megfelelő volt, míg a legerősebb nem csak erélyeset pöccintett az ujjbegyemre, de a vibramotor olyan hangot adott, mintha egy merevlemez feje kattogna. Utóbbi fogyasztja a legtöbb energiát, amire a szoftver figyelmeztet is bennünket, mindenesetre a választás a miénk, ha a kényelmünk úgy kívánja.

A gomb természetesen ugyanúgy elláthat egyedi feladatokat, mint bármelyik másik, de alapvetően az Actions Ring névre keresztelt gyorsmenüt pattintja fel, mely a kedvenc funkcióinkat tartalmazza. Ez valóban kifejezetten praktikus megoldás, hiszen készíthető vele azonnali képernyőkép, de bedobálhatjuk a kedvenc munkakönyvtárunkat, indíthatjuk innen a gyakran használt szoftvereket és még funkciók szerinti tematikus vagy egyedi mappát is kreálhatunk. Gondoltam természetes, hogy ha nem tetszik, akkor ki is kapcsolható, de kizárólag a végrehajtandó feladatok, funkciók közül választhattam, inaktiválni nem sikerült.

Végül, de nem utolsó sorban a bal oldali "előre-hátra" gombok elé egy további gomb is került, melyet szintén tetszés szerint "programozhatunk" és láthatunk el funkciókkal. DPI módosításra azonban valamiért egyik gomb sem volt használható, a felső görgő alatti gomb tehát csalóka, mert az továbbra is a görgő viselkedését állíthatjuk fokozatosan léptető és teljesen szabadon forgó között. A DPI amúgy módosítható, de csak a szoftver erre elkülönített részében, ami ennyi szabadon módosítható gomb ismeretében érthetetlen változás, főleg annak ismeretében, hogy a Pro Superlight egerekről például a váltógombot is lehagyták.

Beüzemelés és felhasználói élmény 

Nem hittem volna, hogy pont a Logitech lesz az, aki alaposan próbára teszi az idegeim tűrőképességét, de ez a jó a tesztelésben, számítani kell meglepetésekre. Arra mondjuk nem számítottam, hogy az USB dongle csatlakoztatása után az egér nem fog működni, de ez a helyzet. A Master 4 mozgatásakor arra lettem figyelmes, hogy mintha a kurzor olykor meg-megdöccenne, tehát reagálna a próbálkozásaimra. Gondoltam nincs mese, muszáj a letölthető alkalmazással próbálkoznom, hátha az segíteni fog.

A gyártó nagy ötlete az lehetett, hogy a Plug & Play élmény által biztosított rugalmasság és kényelem már biztosan unalmas vagy valami hasonló. Ezért először kell egy másik egér, amivel letöltjük a Logi Options+ alkalmazást, ahol felismertetjük az egeret a géppel, illetve párosítjuk a saját vevőegységével. Ehhez egy szimpla képességfelmérő tesztet kell végrehajtanunk, de ha elégszer eltaláltuk, hogy melyik a bal és a jobb, némi ide-oda klikkelgetés és várakozás után az egerünk végül hajlandó lesz működni. Én még ilyet az életemben nem láttam és ha egy mód van rá, többet nem is akarok.

Az általam kipróbált termék valószínűleg gyártói tesztpéldány, mely nem nálam járt először, így a firmware az egér és a dongle esetében is a legfrissebb volt, ezzel tehát nem kellett foglalkoznom. Bevallom ez azon kivételes pillanatok egyike volt, amikor egy kicsit sajnáltam, hogy nem kell pepecselnem vele, mert pár másodpercig tartotta bennem a reményt, hogy a frissítéssel esetleg orvosolhatom az egérrel kapcsolatos zavaró anomáliát. 

Talán van valami probléma?

Ha nem lenne elég a hervasztó 125 Hz, az MX Master 4 használata közben a kurzor teljesen váratlan pillanatokban akadozni kezdett és erős kihagyásokat, késlekedést produkált. Olyan, mintha a vétel gyenge lenne vagy olyan komoly input lag lépne fel, amit korábban még nem tapasztaltam. Feltételezem, hogy a hiba az egérrel van, mivel több egerem is van, köztük Logitech is, de még a legolcsóbb, legöregebb Bluetooth egér sem csinált hasonlót, szóval teljesen értetlenül állok a helyzet előtt.

Az alaplapomon kizárólag egyetlen Type-C elérhető, az viszont bőven nagyobb teljesítményű, mint amit bármiféle dongle igényelhet, ezt tehát kizártam. Tehát a gép hátoldalába dugtam a dongle-t, a PC viszont az asztalomon van az egérpad mögött, tehát nem komoly a távolság, arról nem is beszélve, hogy a Bluetooth 5.1 szabványnak illene kezelnie a dolgot. Akármi is okozza a jelenséget, nem sikerült megfejtenem, mindenesetre kiváló ötlet volt mellőzni a gyors és megbízható 2.4 GHz-es kapcsolatot egy ilyen komoly termékből.

Szoftver

A már említett Logi Options+ tehát megkerülhetetlen egy MX MASTER egér kihasználásához, ami esetünkben érthető is. Az installer 42 MB, telepítés után pedig közel 500 MB-ot foglal el és természetesen folyamatosan futni fog a háttérben, viszont nem zabál annyit, mint néhány más gyártó alkalmazásai. Mondanom sem kell, hogy a gyártó bejelentkezéshez kötött bizonyos funkciókat, pl. az Action Ringhez köthető funkciók beállítását vagy letölthető plugineket, mellyel az egérben rejlő lehetőséget jobban kihasználhatjuk. 2025-van, szóval már az egerünket sem használhatjuk rendesen felhasználói profil és online bejelentkezés nélkül, nagyszerű.

Maga a szoftver amúgy változatlanul és meglehetősen átlátható, továbbá kellően segítőkész. Legalábbis a legtöbb extra vagy új funkció kapott tutorial képernyőket, mozgóképekkel illusztrált kis üzeneteket, melyek segítenek tisztázni, hogy miről van szó és hogyan tudjuk beállítani őket. 

Egy beállítást azonban sajnos sehol sem találtam, mégpedig a polling rate-et, avagy, lekérdezési gyakoriságot. Az egér konkrétan nem változott semmit a 3S óta és már akkor is szomorúan konstatáltam, hogy mindössze 125 Hz a maximum, amire képes, miközben 8000 DPI-s szenzorral dolgozik.

Utóbbi amúgy szinte bizonyos, hogy ugyanaz a Darkfield fantázianevű lézeres szenzor, mint legutóbb, mindenesetre jól látható, hogy ezen a kulcsterületen a Logitech igyekezett erősen spórolni. Ez kissé kellemetlen hír az 50 ezer forint fölötti árkategóriában, nem kell gamernek lennünk ahhoz, hogy értékeljük a gyorsabb polling rate előnyeit. 

Munka közben 

Ezen a téren lényegében azt tudja, amit a 3S, csak még finomabb gombokkal, extra funkciókkal (az Action Ring természetesen már a kedvenc AI szolgáltatásunkhoz is hozzáférést biztosít). A görgők használata kellemesebb, az oldalsó gomb még könnyebben elérhető és még egyedibbre szabható mindenkinek, aki profitál a rengeteg gyorsfunkcióból. A harmadik extra gomb a bal oldalon alapbeállítás szerint gesztusvezérlést kínál, így lenyomás után az egér különböző irányba mozgatásakor eltérő műveleteket végez. Ledobhat minden ablakot a tálcára, visszaléptetheti az oldalakat, megnyithat, bezárhat dolgokat és így tovább. Jópofa és olykor valóban hasznos lehet, de ha nem használjuk, van egy extra gombunk, aminek bármilyen funkciót adhatunk.

Az egér alapvetően kellemesen siklik az egérpadokon, ezen a térem a szélesebb felületű talpak jó szolgálatot tesznek. A vertikális fém görgő továbbra is egy álom a hagyományos görgőkhöz képest, állíthatjuk a léptetés erejét, finomságát és azt is megengedhetjük neki, hogy ha gyorsabban görgetünk, akkor magától szabad pörgésbe kapcsoljon át, illetve invertálhatjuk is az irányát, mert van, akinek a fönt van lent. A vertikális görgő ennyi mindent nem tud, annak csak a sebességét módosíthatjuk és invertálhatjuk, de kattintani vagy léptetni nem lehet vele, pedig szerkesztéskor néha nem jött volna rosszul. 

Én csak azt sajnáltam, hogy az egér orrán lévő USB-C port kizárólag töltésre alkalmas, szóval nem csak a 2.4 GHz-es kapcsolat nem opció, de egy USB vezetékkel sem sajtolhatunk ki belőle jobb teljesítményt, az aprócska dongle-re tehát vigyázzunk nagyon, mert fájni fog, ha elveszítjük. Tartórekesz ezúttal sincs az egér hasában, de jobb híján az egér töltőportjába legalább beletolhatjuk. Stabilan megfogja, csak kiszedni volt nehéz egy kicsit, végül is a semminél ez is jobb. 

Kell ez nekem? 

A gyártó láthatóan fontosnak tartja, hogy az MX Master egerek évről évre igényesebb dizájnt és alaposabb megmunkálást kapjanak. Ez kétségkívül idén is sikerült, az új, 4-es modell ránézésre és tapintásra is erős minőségérzetet áraszt magából. Kellemes tapintású textúra, áttetsző réteg az elsődleges gombok fölött, a fém görgők pedig továbbra is nagyszerűek, első pillantásra ott lenne a helye minden íróasztalon.

A helyzet mégis az, hogy rég idegesített fel ennyire egy olyan termék, aminek elvileg az kiemelt célja és szerepe, hogy prémium kiszolgálást és maradéktalan felhasználói élményt nyújtson. Papíron az MX Master 4 a munkára szánt egerek nagyágyúja, a kétségkívül tapasztalt gyártó egyik csúcsterméke. Ehhez képest azt kellett megtapasztalnom, hogy 2025-ben az egérrel birkózni kell, hogy működni kezdjen, 125 Hz-es a polling rate és továbbra sincs beépített memória a profilokhoz, a kurzorom pedig belassul és akadozik az egér mozgatása közben. Ilyen kiszámíthatatlan input lagot én még nem láttam semmilyen perifériánál, pláne egy olyan prémium eszköznél, amit 51 000 Ft-ért kínálnak. Képzeljük el, ahogy egy grafikus munkája közben az egérmutató váratlan pillanatokban kihagy, akad, megbolondul, mindenesetre valószínűleg ezzel a súllyal az egér biztosan jó messzire hajítható.

Ha ehhez hozzá vesszük, hogy bár produktivitás szempontjából valóban hasznos a haptikus visszajelzéssel megspékelt, funkciókkal felvértezhető oldalgomb, számomra nehezen teszi jóvá a hanyag döntéseket és a konkrét visszalépéseket. Az évekkel ezelőtt kritizált hiányosságokat nem, hogy nem orvosolták, de még el is vettek a hasznos képességek listájából, ami úgy is egyértelmű visszalépés, hogy az ember akár csak egyet kattintott volna a termékkel. Ezt a spórolást a magam részéről nem szívesen nézem el egy ilyen neves gyártónak és ennek az árkategóriának. Biztos vagyok benne, hogy sokan továbbra is elégedettek lesznek a sorozattal és az aktuális kiadással, de már a konkurencia is kínál hasonló megoldásokat, ráadásul olcsóbban, így a gyártó helyében abbahagynám a pofátlan spórolást és megpakolnám a zászlóshajót legalább alapszintű standard technológiával.

Részemről ez egy kiábrándító élmény, nem azért, mert az MX Master amúgy nem egy jó termék kiváló funkciókkal, hanem azért, mert új számozás alatt egy néhány ponton fejlesztett 3S-t kaptam, ráadásul durván 20 ezer forinttal többért, mint amennyiért az előző modell jelenleg hozzáférhető. A Logitechnél nem ritka az ilyesmi – pl. még akkor is Micro USB portot rakni az egérre, amikor már a kínai hajszárítókon is Type-C van –, de úgy vélem, hogy ez a kritika elfér egy ilyen veterán gyártónál. Részemről ezért még a pofás dizájnért sem tudom jutalmazni, mivel az extra gomb és a finomított forma mögött elavult megoldások és kiszámíthatatlan teljesítmény rejlik. A funkcionalitás jó, az extra gombok is jók, a felhasználók pénzéért viszont illene ennél is többet nyújtani, főleg az előző modell ismeretében.