Bár a Logitech-nek is voltak és vannak úgymond legendás egerei, melyek kifejezetten a játékosok körében ébresztenek kellemes emlékeket, de alapvetően ez a cég is szimpla, irodai felhasználásra szánt eszközökkel kezdte immár 41 éves pályafutását. Ezzel együtt a legkevésbé sem szimpla, kifejezetten hosszú munkaórákhoz és különböző igényekhez szabott termékeikkel is gyorsan hódítani kezdtek, melyekből elsősorban az egerek kínálták a legtöbb érdekességet. Ennek a feladatorientált megközelítésnek lett lényegében a csúcsterméke az MX Master 3, melynek frissített verziójaként az MX Master 3S-t üdvözölhetjük. Ergonomikus kialakítás, rengeteg gomb, ráadásul több eszközhöz is csatlakoztatható, melyek között gombnyomással váltogathatunk.

De mégis miben áll az a különbség, ami egyértelműen, akár már első ránézésre jelzi a vásárló számára, hogy az adott eszköz mire lesz a legalkalmasabb. Számos gamer egér van, mely letisztult formával és dizájnnal készül, a lényegét pedig az egyszerű kezelhetőség és persze a fejlett szenzor adják. Persze ez a kategória távolról sem mentes az unortodox, olykor a jóízlés határát feszegető formatervektől, melyek célja leginkább a feltűnés, mintsem a praktikum. De a gombok száma és elhelyezkedése is ide sorolható, hiszen a gyors mozdulatok könnyű kivitelezése mellett egyes játékokban inkább az egy kézzel elérhető funkciók száma meghatározó, hiszen nem mindenki kompetitív akciójátékokkal üti el az idejét.

És akkor ott van a produktivitást, a munkát, az irodai feladatokat támogató perifériák kategóriája, ahol kifejezetten az ergonómia és a funkcionalitás kényes egyensúlyát keressük, mellyel a legkülönbözőbb alkalmazási területeken is megtalálhatjuk a számításainkat. Az MX Master 3S természetesen ezt a vonalat erősíti, egy olyan jól kitalált, a felhasználói igényekhez igazított szoftveres háttérrel, mellyel egy ilyen termékből a lehető legtöbbet hozhatjuk ki. Persze nincs hibátlan eszköz, így az előző generációs változathoz viszonyított legfeltűnőbb eltérésekhez képest arra is ki kell térni, hogy hol nem sikerült előre lépni, illetve mi az a néhány eset, ahol ez az aprólékosan összerakott konstrukció még elbírná az odafigyelést. 

Specifikációk, dizájn és felszereltség

Viszonylag sok érdekesség merül fel az egérrel kapcsolatban, mielőtt még eljuthatnánk a gyakorlati funkciók vizsgálatáig. Először is kétféle kiadásban és többféle színben érhető el, az eltéréseket pedig főleg az befolyásolja, hogy az Apple számítógépek felhasználóit is megcélozták egy alternatív változattal. Ezt még a csomagolás megbontása előtt érdemesnek gondoltam tisztázni, ugyanis a két lehetőség között csak minimális különbségeket tapasztalhatunk, azokat is leginkább az egér színében, illetve a mellékelt kiegészítőkben fedezhetjük fel. A "for Mac" felirattal jelölt kiadás a fantázianeveket félretéve nagyjából fehér és grafitszürke borítással elérhető, míg az alapkiadásból fekete is beszerezhető. Ez a megkülönböztetés nagyjából érthető, hiszen a fehér és szürkés árnyalatokkal operáló Apple palettájához a hasonló kiegészítők passzolnak a legjobban, ugyanakkor az alapváltozatnál is elérhető a világos burkolat, tehát ez még nem feltétlenül indokolna egy alternatív kiadást.

Hogy valójában mi indokolja, azt igazából nem is nagyon sikerült kiderítenem, mivel bármelyik is kerüljön hozzánk, az egér alapvetően minden ma használatos operációs rendszerrel kompatibilis. Felépítését és funkcióit tekintve pedig semmilyen eltérés nem fedezhető fel közöttük, beleértve a kulcsfontosságú, beépített Bluetooth-t is. Érdemi különbséget igazából csak a mellékelt kiegészítők terén taláhatunk. A hagyományos PC-khez szánt változat dobozában egy USB-A vevőegységet, illetve egy USB-A-ban kezdődő, Type-C-ben végződő töltőkábelt találunk. Ehhez képest a Mac verzióhoz a dongle nem jár, a kábel pedig mindkét végén Type-C, ami praktikus, hiszen az Apple esetében főleg erre leszünk utalva. Mindezek fényében viszont nem értem, hogy mi lehet a valódi, gyakorlati ok, hogy ne az alapkiadást válasszuk, mivel anélkül azonos áron kevesebb lehetőségünk lesz az egér csatlakoztatásához. Egy USB kábel pedig elég filléres tétel, hogy ne ez okozzon dilemmát egy prémium hardver vagy periféria kiválasztásakor. Arra pedig talán jobb ki sem térni, hogy egy egyszerű adapter biztosításával áthidalhatnák ezt az elképesztően komoly problémát, ám ezt más gyártókkal vagy termékekkel ellentétben itt nem sikerült meglépni. Az Apple egy külön világ, a Logitech pedig megtette a kötelező gesztusokat, melyek mögött igazából semmi nincs.

A csomagolás az évek óta megszokott dizájnt alkalmazza, igényesen szerkesztett elő- és hátlappal, melyen a termékfotó mellett a legfontosabbnak vélt jellemzőket hirdetik. Azonban mindezt egy kartonfeknire nyomtatták, melyet előbb le kell húznunk a masszív kartondobozról. A fedelet felnyitva máris elénk tárul a lényeg, vagyis az egér és az USB dongle, mely a Logi Bolt fantázianévre hallgat és esetünkben a jól bevált Unifying vevőegységet váltja. A gyártó ígérete szerint ez egy továbbfejlesztett megoldás, mellyel a Wi-Fi-vel és egyéb vezeték nélküli egerekkel, eszközökkel telezsúfolt irodai környezetben is teljesen zavartalan kapcsolatot biztosítanak az egér és a választott készülék között.

Az egér és az USB-s pöcök egy kartonágyban fekszenek, ami enyhe formázást kapott, hogy jobban passzoljon az egér megjelenéséhez. A csomagoláshoz műanyag elemeket nem használtak, még a felső tartófül is préselt papírból készült. A doboz alján a kötelező papíranyag mellett csak a töltőkábel vár minket, mely igényes és egy tépőzáras pánt is van rajta, így nem kell eldobható kötegelőkkel bajlódni. És ennyi, a minimalizmus jegyében nincs szövet tasak, adapterek vagy bármi egyéb, pl. egy dokkoló, ami impozánsabbá tenné a csomagot. Az elvárt igényesség a prémium kategóriájához hűen áthatja az egér megmunkálását is, legyen szó az enyhén gumírozott borításról, mely az eszköz legnagyobb részét borítja, vagy akár a bal- és jobbklikkről, melyeken alig észrevehető módon eltérő anyagot tapinthatunk. Ennek oka logikusnak tűnik, hiszen a milliónyi püfölést és nyomkodást elviselni hivatott gomboknak nem árt ellenállóbbnak lenniük, mint amin csak a tenyerünket pihentetjük.

Hogy a világos változat mennyire bírja majd az izzadságunkat és a szennyeződéseket, arról csak néhány felhasználói tapasztalatra tudok hagyatkozni, nekem ugyanis a klasszikus grafitszürke változat került a kezeim közé. A halványszürke egyes panaszok szerint hamar elszíneződik, még akkor is, ha odafigyelünk rá és nem olajos, ételmaradékos praclikkal fogdossuk, az enyémen azonban hasonló jelenség nem volt tapasztalható. Minden egyéb tekintetben az egér fantasztikusan igényes konstrukció, a tapintása mindenhol kellemes, a súlya a fémgörgők ellenére sem túlzó, csak pont annyira nehéz, hogy egy véletlen mozdulattal azért ne hajítsuk le az asztalról. Az egér alján a szenzor mellett két gombot is találunk. Az egyikkel a beépített Bluetooth és a dongle-ös kommunikáció között választhatunk, ezt a jelzések is egyértelműen mutatják. A másik gomb viszont kifejezetten érdekes, ugyanis Bluetooth, illetve az USB-s egység használata esetén három eszközre is képes kapcsolódni, melyek között szabadon váltogathatunk.

Különbségek és újdonságok

Az alsó fertályt leszámítva 7 lehetőségünk lesz programozható gombokat nyomkodni, mivel a két fémkerékből az oldalsót csak tekerni lehet, kattintani nem lehet vele. A programozás pedig olyan szinten komoly lett, hogy egész műveletsorokat rendelhetünk egyetlen mikrokapcsolóhoz vagy görgőhöz, de erről majd kicsit később, amikor a szoftveres részhez érünk. Először is tisztázzuk, hogy ember legyen a talpán, aki első ránézésre meg tudja mondani, hogy a korábbi MX Master 3-at vagy az újabb 3S-t látja az egérpadunkon. Bár nem kizárt, hogy az anyaghasználatban felfedezhető némi eltérés, igazából három olyan különbség nevezhető meg, ami említésre érdemes.

Először is a Logitech leváltotta az előd hangosan kattanó bal- és jobbgombját puhább érzetű, kifejezetten halk megoldásokra. A változás számottevő és igazán szuper, persze ha egy irodahelységben sokadmagunkkal dolgozunk együtt, csak akkor tud segíteni, ha a többiek is csendes rágcsálóval dolgoznak. Kifejezetten hasznos lehet viszont akkor, ha bekapcsolt mikrofon mellett használjuk, még a zajszűrés nélkül sem szűrődik be majd semmi. Ezen felül elvesz az amúgy nagyszerű fejlesztés értékéből, hogy a görgő viszont meglehetősen harsány hangot hallat, amikor kattintunk vele. Kár, hogy a fejlesztés erre már nem terjedt ki, persze aki azt csak tekergetésre használja, a dolog számára nem lesz érdekes.

A további két különbséget a már említett Logi Bolt vevőegység mellett az izmosabb szenzor jelenti. A Darkfield fantázianévvel illetett érzékelő esetünkben már kétszeres érzékenységgel bír, mint korábban, ugyanis 4000 helyett immár 8000 DPI-s. Míg a gamer egereknél a magas érzékenység és a mutató extrém sebességre kapcsolása erősen megkérdőjelezhető tulajdonság, addig egy munkaeszköznél kifejezetten jól jöhet, például amikor nagyobb és magasabb felbontású kijelzőn dolgozunk. És akkor itt álljunk is meg egy pillanatra, ugyanis valamilyen érthetetlen okból a polling rate, avagy a mintavételezés gyakorisága érthetetlenül alacsony, mindössze 125 Hz. Ez az érték adja meg, hogy az eszköz egyetlen másodperc alatt hányszor kommunikál a gépünkkel, játékoknál pl. kifejezetten kritikus fontosságú, hogy az egér minden mozdulatunkat időben közvetítse.

125 Hz-es polling rate? Egy minden ízében professzionális irodai periféria a maga 8000 DPI-s szenzorával hogy ellenőrizheti ilyen ritkán a feldolgozandó adatokat, avagy a mozdulatainkat? Nem állítom, hogy "vagy extrém magas 8000 Hz vagy inkább semmi", de ma már olcsóbb vagy kevésbé jól felszerelt egerek is simán kínálnak legalább 1000 Hz-es értéket. Ez persze nem egy játékra szánt periféria, ez elég egyértelmű, ugyanakkor miért ne használhatnánk arra is, amikor arra támad kedvünk? Érthetetlen, hogy ha a Logitech egy fontos ponton végre előrébb lép (pl. USB-C a Micro-USB helyett) akkor valahol mintha muszáj lenne lemaradnia, csak, hogy legyen mibe belekötni. Feltételezhető, hogy a papíron 125 Hz-es limit a barátságosabb energiafelhasználás ürügyén került meghatározásra, ám egy teljes feltöltéssel akár 70 napon át kitartó egér esetében igazán a felhasználóra bízhatnák a dolgot. Ez a termék mégiscsak a sokoldalúságról és a testreszabhatóságról szól, egy gomb vagy legalább egy szoftveres beállítás elérhető kéne, hogy legyen.

A hirtelen mozdulatokat tehát jobb lesz visszafogni, illetve meg kell találnunk a kijelző felbontásához, méretéhez, az aktuális munkafolyamathoz és persze saját kényelmünkhöz legjobban passzoló DPI értéket, mellyel az alacsony polling rate a legritkábban okozhat kényelmetlenséget. Ha pedig munka végeztével néhány Counter-Strike körrel lazítanánk, jobb lesz egy felkészültebb egeret is hadrendbe állítani. A gombok amúgy kellemesen kattannak és klikkelnek, ahogy a görgők is jól teljesítenek. Nekem kifejezetten tetszett, hogy a felső görgőt kétféleképp is használhatjuk.

Végül kiemelném a hüvelykujjunk alatt létrehozott lapos gombot, ami szintén variálható feladatokat láthat el, de alapesetben a Win + TAB kombinációt hozza elő, mellyel a megnyitott ablakok között váltogathatunk. Ha viszont lenyomva tartjuk, akkor gesztusvezérlést tesz lehetővé, pl. egyből átvált egy másik asztalra, nagyban megkönnyítve a munkavégzést. Ez a fajta rugalmasság amúgy minden ízében jellemzi az egeret, de nézzük is, hogy ehhez hogyan férhetünk hozzá. 

Szoftver és felhasználói élmény 

A 3S teljesértékű élvezetéhez a szokott módon egy szoftver használatára lesz szükségünk, nevezetesen az Options+ programra, melyet az első csatlakoztatást követően azonnal felajánlott a rendszer. A felugró ablakra kattintva meg is kezdhetjük a nagyjából 160 MB telepítését, minden zökkenőmentesen zajlott. Fontos, hogy amennyiben rendelkezünk már a gyártó valamilyen perifériájával, melyek a Logitech G Hub-ot használják, sajnos az újabb app telepítése akkor is szükséges. A zömében gamer eszközökre kihegyezett G Hub nem támogatja az MS Master 3-at vagy 3S-t, de nincs is benne az a kiterjedt háttér és felület, ami erre a sokrétű eszközre lenne hangolva.

Az igazi varázslat tehát az Options+ elindításával kezdődik, hiszen itt elénk tárul az egér minden képessége és erőssége. Maga a program meglehetősen felhasználóbarátra sikeredett és már az első bemelegítő lépésektől fogja a kezünket, hogy mindent megértsünk és megtaláljunk. Azt gyorsan alá kell húznom, hogy a 3S nem rendelkezik beépített memóriával, tehát az egyedi profilokat és a különböző szoftverekhez, munkafolyamatokhoz rendelt beállításokat az eszközön nem menthetjük el. Mindezeket kizárólag a szoftver segítségével felhőn keresztül érhetjük el, egy bejelentkezést követően. Ez hátrány lehet, ha olyan helyre mennénk, ahol szoftverek telepítése vagy maga a bejelentkezés nem kivitelezhető, márpedig irodai környezetben ez bizony előfordulhat. Kár érte, legalább limitált mértékben illett volna biztosítani ezt a rugalmasságot.

Az Options+ viszont valóban egy átlátható, letisztult megjelenésű keretprogram, mely első indítás után segít bekalibrálni a számunkra legfontosabbakat, beleértve a DPI-t és a gombok alapfunkcióit. Inverz módon használjuk a görgőt, nekünk a lent van fent és fordítva? Nem probléma. Az oldalsó görgővel zoomolhatunk, legyen az egy szöveg vagy egy hangsáv, amivel éppen foglalkozunk, de egészen másra is bevethetjük. Közelítés helyett akár a böngészőben megnyitott fülek között is váltogathatunk vele, ha éppen arra van szükségünk, de akár hangerőszabályzót is varázsolhatunk belőle.

A különféle programokhoz különféle reakciókat rendelhetünk, szóval, ha Wordből mondjuk Photoshopra váltunk, ott máris az ahhoz rendelt lépések lesznek érvényben és így tovább, illetve tetszőleges számú alkalmazáshoz rendelhetünk azonos viselkedésmintákat. A lehetőségek tárháza egészen elképesztő, szinte nem lesz olyan forgatókönyv, amihez nem tud igazodni.

Az üzemidőt tekintve elég jól el vagyunk eresztve, egy teljes feltöltéssel ugyanis a gyártó 70 napos használatot ígér, köszönhetően a takarékos rendszernek és a kövér, 500mAh kapacitású akkumulátornak, mely nem cserélhető. A töltéssel tehát meglehetősen ritkán kell foglalkoznunk, az előttünk álló hónapok alatt elég, ha egyszer eszünkbe jut, hogy a gépet magára hagyva esetleg érdemes csatlakoztatni az USB kábelt. Ha ezt mégis elmulasztanánk, az oldalsó görgő melletti LED jelez nekünk, végszükség esetén pedig a 3S egyetlen perc alatt három órára elegendő töltést vesz fel.

Persze, ha a helyzet engedi, nem ördögtől való az sem, hogy egy ideig kábelre kötve használjuk. A dobozból kivéve amúgy 60%-os töltöttséget mutatott, szóval a teszt során csak a próba kedvéért kellett a vezetékért nyúlnom. A 70 nap aktív használat mellett valószínűleg így is túlzás, de összességében több, mint elegendő ideig dolgozhatunk vele. A munka pedig a teszt során zökkenőmentes volt, jelvesztés, instabilitás, akadozás vagy a szoftver váratlan összeomlása egyszer sem hátráltatott.

Végezetül meg kell említenem néhány apróságot. Először is a 3S kizárólag jobbkezes felhasználók számára készült, kialakításából adódóan a balkezeseknek lényegében használhatatlan lesz. Olyat pedig nem igazán látni, hogy egy cég egy bizonyos termékéből kifejezetten balkezesek számára is gyártson egyedi verziót, akár alacsonyabb példányszámban. Számukra továbbra is az egyszerűbb, szimmetrikus kialakítású kurzorkergetők maradnak a releváns opciók, az ilyen extrább termékek esetén a gyártók nem igazán veszik a fáradtságot, hogy kiszolgálják egy szűkebb réteg igényeit.

Ezen felül a 3S olyan kevés dologban tér el elődjétől, hogy a korábbi modell tulajdonosainak nehéz lesz eladni. Érdemi változás lett volna például, ha az USB dongle kap helyet az egéren belül, ahogy azt számos más Logitech termék esetében simán megoldották. Hordozhatóság szempontjából tehát nem a legjobb az apró vevőegységek pedig szeretnek elkallódni.

Kell ez nekem?

Bár nem feledkeztem meg néhány hiba vagy hiányosság megemlítéséről, összességében rendkívül elégedett voltam a Logitech MX Master 3S-sel. A gyártótól megszokott minőségi anyagok és összeszerelés ebben a kategóriában alapvetőnek számítanak, a Logitech egy kipróbált és jól bevált formulát hozott, minimális frissítésekkel. A halkan reagáló gombok jelenléte üdvözlendő, a görgő erélyes kattanó hangja viszont kissé árnyalja ezt a klassz változást. A felhasználóbarát és sokrétű szoftver nagyszerű, a beépített memória hiánya azonban feltűnő negatívum. A Type-C port jelenléte megnyugtató, az üzemidő pedig több, mint elegendő lesz azok számára, akik egy hosszas munkafolyamat során hidratálni is elfelejtenek, nemhogy az egér töltésére gondoljanak.

Az egész robusztus és masszív, jó kézbe venni és jó használni, magam is elgondolkodtam rajta, hogy a játékhoz is használt Pro X Superlight mellé beszerzek egyet, hogy megkönnyítsem vele az életemet. A 125 Hz-es polling rate azonban egy érthetetlen hátrány, pont, mint az amúgy szupergyors Pro X-en felejtett öreg Micro-USB csatlakozás. A három eszköz közötti váltás nagyszerű, hiszen asztali számítógép, telefon, laptop vagy ezek tetszőleges kombinációja mellett rugalmas munkavégzést tesz lehetővé. Ennél is több gomb kellene? Hirtelen a Logitech G604 Lightspeed jut eszembe, de ez szerintem egy fokkal igényesebb darab, munkára én továbbra is ezt választanám. Nálam az egyetlen felbukkanó hiba az volt, amikor a teszt során az Options+ szoftver nem engedte meg a firmware frissítését, mert amikor megpróbáltam, az a részleg nem látta az amúgy felismert eszközt.

Az Apple rendszerekhez ajánlott kiadás létezése szerintem minimum megkérdőjelezhető, a hiányzó USB dongle elvesz és nem hozzáad a csomag értékéhez, melybe az amúgy nagyszerű egéren kívül amúgy sem sok minden fért bele. Aki tehát profi munkaeszközt keres, mely számos esetben segíti elő a hatékonyságát, az aligha találhat jobbat. Aki viszont játékra is bevetné, olyankor váltson másikra, ha pedig kifejezetten arra használná, akkor gyorsan tegyen le róla. Aki pedig már amúgy is az MX Master 3-at használja, az döntse el, hogy ez az anyagi befektetés megéri-e az itt felsorolt változásokat, esetleg egy darabig még ellesz a szintén kiváló elődmodellel. Ha csak az árat, a hiányosságokat és a kevés újítást nézném, akkor talán csak tetszett minősítést kapna, ám mint új termék és első vásárlás, kiemelten ajánlott darab, mellyel bizonyosan sokáig elégedettek leszünk.

Így értékelünk

Indul az iPon Tech Vibes