Ma már tulajdonképpen megkérdőjelezhetetlen tény, hogy a CD Projekt Red ott van napjaink legjobb játékfejlesztői között. Talán azonban kevesen tudják, hogy a csapat nagyon nem így indult, sőt, eredetileg közük sem volt a fejlesztéshez. Most a stúdió társalapítója, Marcin Iwiński mesélt egy kicsit a korai időszakról.
A történet ott kezdődik, hogy miután hozzánk hasonlóan a lengyel barátaink is megszabadultak a Szovjetuniótól, hirtelen elérhetővé váltak a nyugati termékek kereskedelmi jogai. Ezt pedig Iwiński és egy másik középiskolai társa ügyesen kihasználta, és elkezdett játékokat importálni az országba, valamint le is fordították azokat, hogy a helyi közönség is könnyebben megértse.
Iwiński és barátja, Michał Kiciński természetesen hatalmas játékrajongók voltak, így kifejezetten jól tudták kiválasztani, hogy milyen termékeket hozzanak be az országba, és azokat megfelelően lokalizálták is, viszont magában a terjesztésben már nem voltak annyira sikeresek. Tulajdonképpen az egészet azért csinálták, hogy minél előbb férhessenek hozzá a nyugati stúdiók nagy játékaihoz, és azokat kifáradásig tolhassák.
"Mindez nagyon bután hangzik, hogy tulajdonképpen istenek voltunk. Mi döntöttük el, hogy mit terjesztenek Lengyelországban, és mit nem. Nem olyan régen megtaláltam az egyik hirdetésünket egy lengyel videojátékos lapban, ahol kiírtuk, hogy reggel 10-től délután 4-ig vagyunk nyitva. Kicsit el is gondolkoztam azon, hogy miért pont ezt a nyitvatartást határoztuk meg. Aztán leesett, hogy hát minél többet akartunk játszani a szabadidőnkben" - fogalmazott az időszakkal kapcsolatban Iwiński.
Ezt követően azonban új álommal álltak elő: saját játékot szerettek volna készíteni, ha már eleve a játékiparban mozogtak. Egy probléma akadt: fogalmuk sem volt, hogyan kezdjenek hozzá. "Egy játékosbarát üzletet futtattunk, és úgy kezdtünk fejleszteni, hogy semmit nem értettünk hozzá. Ebből lett aztán a Witcher első része."
De miért pont a Witcher? Nos, Iwiński elárulta, hogy többször is találkoztak életük során a BioWare-t alapító Ray Muzykával és Greg Zeschukkal, és tulajdonképpen az ő játékaikon nőttek fel - a Baldur's Gate-et többször is végigvitték. Azonban mindig is úgy érezték, hogy ezekben a játékokban általában a gonosz megtalálása és elpusztítása a végcél, ők pedig inkább a szürke zónát akarták célba venni.
Andrzej Sapkowski regényeiben pedig mindig is megvolt ez: az író sosem különítette el egyértelműen a jót és a gonoszt, a karakterei sokrétűek voltak, és a világ is eléggé érdekes volt ahhoz, hogy egy szerepjáték készüljön belőle - főleg azért, mert számos különböző döntési lehetőséget tudtak így felkínálni a játékos számára.
