Érzelmi probléma lett a számomra, amikor ezt a játékot bejelentették. Rengeteg gyűlölködő kommentet láttam, hogy "hol a Portal 3?" meg "mi ez a szemét?" Egyszerűen nem hittem a szememnek. A Bridge Constructor számomra éppen hogy a puzzle-játékok egyik legmarkánsabb, legjobb képviselője, ahogy a Portal is az. Egyébként is, mit várunk a háromig elszámolni sem tudó Valve-tól? Részemről semmit. Az, hogy odaadták ezt a lehetőséget a Bridge Constructor fejlesztőinek, a legjobb, ami történhet. Precedens-értékű lehet, ha sikeres (talán még több Portal-spinoffot ihlet meg, és ha a Valve csak a babérjain ül, hát jöhetnek!).
És tudjátok mit? A Bridge Constructor Portal nagyon jó. Pont olyan jó, amilyennek hangzik, és pont annyit nyújt, amennyit elvárhatunk tőle. GLaDOS újra Ellen McLain hangján szólal meg, a pályák között debil kis animációk és sztori-elemek jelennek meg, mi pedig oldjuk a fejtörőket. Mi mást várna az ember bármelyik franchise-tól, amelyek között olyan stabil hidat sikerült verni, hogy arról egyik irányból jött játékos sem fog leszédülni?
Már-már gegnek tűnhet a játék puszta létezése is, de nem egy egyszerű zsebbe csúsztatott siker-meglovaglásról van itt szó. Csak érdekességképpen: ez a játék majdhogynem háromszor olyan hosszú, mint az első Portal. Nem viccelek. Hatvan pálya van, amelyből már az ötödik magasságában is komolyan át kell gondolnunk a lépéseinket, simán felszorozhatjuk ezt a hatvan pályát tíz és húsz perces megoldási idővel, elvégre szinte biztosan nem sikerül elsőre a legtöbbjük.
Maga a játékmenet a Bridge Constructor alapjait használja, vagyis olyan hidat kell építenünk, amely a játék fizikai törvényei szerint kellően stabil, hogy egy egyszerű kattintásra indított konvojt elbírjon, amíg az célba nem ér a pálya másik oldalán. Ezt különféle méretben és szögben beállított merev hídrészekkel és kábelekkel lehet összehozni: nem elég, hogy ránézésre jónak tűnjön, a pattanásig is feszülő kábeleknek bírnia kell a strapát.
A struktúra és a meghatározott összeg, amelyből dolgozunk, ad némi lehetőséget kísérletezésre, de nagyon át kell gondolnunk, mit csinálunk. Ha van is többéle megoldás, érdemes megkeresni a leginkább költséghatékonyat. Ugyan nem bukjuk el a pályát, ha a hidak az utolsó kocsik előtt leszakadnak, és a járművekből kipotyognak a kis 2D-s fekete figurák, minden pálya megcsinálható úgy, hogy ez ne történjen meg. És az mindig annyira kielégítő érzés.
Szóval a játékmenet ismerős, viszont annyiban visszalépés a Bridge Constructor előző iterációihoz képest, hogy kevesebb elemet használunk építésnél, viszont cserébe a pályákon több Portal-hoz kapcsolható elemre kell figyelnünk. Az egyik nyilván maga a portál, egyiken be, másikon ki, ugye. Ahogy a pályák nehezednek, egyre több portált kell használni, és egyre különlegesebb módon, pl. beleesni, hogy a másikból megfelelő sebességgel lőjük fel a kamiont a platformra.
Aztán megjelennek a "Companion Cube" nevű szívecskés kockák, amelyeket a hidak segítségével szintén odaterelhetünk kapcsolókra. Megjelennek a cukorfalat lövegek, lézerkapuk, és a Portal 2-ben bemutatott ugribugri zselé is, tehát hamar azt vehetjük észre, hogy annyiféle dolog köré szerkesztünk pókháló-szerűen növekvő hidakat, hogy még a legrafináltabb veteránoktól is komoly figyelmet követel meg.
De jó is vele játszani? Embere válogatja. A két műfaj rajongójaként én eléggé élveztem. Nem pörögnek a pályák túl gyorsan egymás után, én többet szöszöltem a játék elején található pályákkal, mint az első Bridge Constructor végén találhatóakkal. Nagyon sokfelé lehet húzogatni az elemeket, és néha fél millimétereken múlik, hogy nem ér össze két elem (bonthatjuk az egész környező részt) de szerencsére sosem vált a dolog frusztrálóvá. Csak egy kicsit, na. Egy dolog zavart komolyabban, hogy a konzolos (értsd: kontrolleres) irányítás nem mindig egészen oda cuppantja a kurzort, ahová tervezem, de ezt orvosolhatjuk ráközelítéssel és precíziós móddal (meg azzal, hogy PC-n / telefonon játsszuk, nyilván).
Persze, nem mondhatom azt sem, hogy teljesen folyékony a haladás. Ez egy türelemjáték. Nagyon. De annak is kell lennie. Kifejezetten azoknak szól, akik a tudományra, a kísérletezésre, a zuhanásra esküdtek fel. A hozzátartozókat értesítik, ha valami balul sül el. Semmi gond. Ez ilyen. Szóval nem egy univerzálisan szórakoztató játék, a minimum, hogy ezt azért ideírom.
Nagyon nem szorul sem magyarázatra, sem védelemre ez a játék. Már-már magáért beszél. Ahol a Bridge Constructor Portal kevesebb a Bridge Constructornál és a Portalnál, azt a kettejük metszetében keletkező érdekes és stílusosan tálalt fejtörők bőven kompenzálják. Teljesen rendben van, hosszra, kihívásra, kinézetre, nem lehet belekötni. Aki pedig abba köt bele, amit a játék ígér, ami a puszta léte (mármint, hogy... "nem a Portal 3"): atyaég, oké, nem kötelező megvenni. Aki viszont a premisszát elfogadja, egy remek puzzle-játékkal lesz gazdagabb.
