1. oldal
Megkockáztatom, hogy a Batman: Arkham Asylum a lehető legjobb dolog volt, ami Batmannel és a DC Comics-szal történt az elmúlt években. A Rocksteady egy elképesztően hangulatos, élvezetes játékmenettel rendelkező darabot rakott le az asztalra, amit én személy szerint sokkal jobban élveztem a filmeknél is. Az Arkham City még erre is rakott egy lapáttal, a lényegen nem változtatott, csak finomított kicsit a bőregér mozgásán, jöttek új kütyük, sztori és még nagyobb játszótér Gotham megmentőjének. Az új játék ezúttal nem előre megy tovább az idővonalon, hanem ugrik egyet vissza és az Arkham Asylumnak ad egy kis elősztorit. Jó hír, hogy most megkapjuk egész Gothamet, ahol üldözhetjük a bűnt és a korrupciót, rossz hír, hogy ez a Gotham nagyon hasonlít Arkham City-re, csak kevesebb NPC-vel, és aki van, az is mind rosszfiú vagy korrupt zsaru (SWAT-os). Újdonság, hogy ezúttal még multi is jár a játékhoz, még ha egy kicsit fapados is, de egészen élvezhető tud lenni egy darabig a Splash Damage munkája (ők csak a multit csinálták). A fő játékrészekért a Rocksteady helyett most a Warner Bros. Montréal felelt. Előre bocsátom, hogy nem kellett csalódnunk bennük, bár az is igaz, hogy nem sokat mertek változtatni. Mentségükre szóljon, hogy olyan jó alapokról indultak, hogy a helyükben valószínűleg bármelyik épeszű csapat arra ment volna rá, hogy megtartsa az előző két rész kiválóságait. Többnyire igyekszem nem lelőni a „történet végét” már a bevezetőben, de itt eléggé bajban voltam, mert két játék után már több mint valószínű, hogy tudjátok, mire számítsatok az új Batmannél.
A történet ezúttal is egyszerűen indít, Blackmask hatalmas vérdíjat tűzött ki a fejünkre karácsony előestéjén, amivel sikerült Gothambe csábítania a világ legveszélyesebb bérgyilkosait. Hamar bemutatkoznak tehát a „főgonoszok” a játékban, legalábbis egy részük. A történetvezetés ebben az epizódban is hibátlan, a fősztoriban való előrehaladás egy pillanatig sem lesz unalmas. Az atmoszféra és a hangulat végig tartja a szintet, az időbeli elhelyezés pedig tökéletes, engem novemberben is karácsonyi hangulatba tudott hozni, már amolyan sötét lovagos karácsonyi hangulatba. A karakterek ábrázolása tökéletes lett, és jó dolog, hogy még a mellékküldetéseket adó rosszfiúknak is megvoltak a saját céljaik, ezúttal Enigma sem csak a bőregér szórakoztatására rejtett el mindenféle cuccokat városszerte.
Én egy kicsit soknak találtam a gyűjtögethető dolgok mennyiségét, elhagyhatták volna a kevésbé kreatív módon megszerezhető darabokat. Az Enigmás zsaroló fájlok közül elég sok nagyon ötletesen lett „becsomagolva”, van amelyik viszont csak ott hever valahol, hogy egy gombnyomással begyűjtsük. Én kihagytam volna az ilyen könnyűeket, hisz ezeket összeszedni csak idő, nem élvezet. Enigma jelfogóinak pusztítgatását meg pláne elfelejthették volna ugyanezen az elven. Raktak be random eseményeket is a játékba, de ezek mind utcai rendbontások: ha a közelben vagyunk, jelez a rendőrségi rádió (amit természetesen lehallgatunk), mi pedig odamehetünk és jól helybenhagyhatjuk a bitang gazfickókat… na ezek bosszantottak a leginkább a felesleges időhúzó dolgok közül. Jók voltak viszont a többiek küldijei, Anarky, a Pingvin, az Őrült Kalapos, Shiva és a társaik kellően rövid és szórakoztató feladatokat adtak. A szélsőséges aktivista, Anarky, a maga módján, több millió dolláros kütyük nélkül vette fel a harcot a város mocska és a korrupció ellen, vitába szállva Batmannel, aki egy romlott és fenntarthatatlan rendszert véd. Feldobta a kérdést, hogy mit csinálnak majd az emberek, ha majd Bruce Wayne meghal és nincs, aki reményt gyújtson bennük. Szegények, erőtlenek hozzá, hogy szembeszálljanak a várost uraló korrupt vezetőkkel, akik a nyereség érdekében a legveszélyesebb bűnözőkkel is lepaktálnak, ha kell… Mint mondtam, a történet és az atmoszféra tökéletes a játékban.
2. oldal
Térjünk is rá inkább a játékmenetre. Az első szembetűnő változtatás a menü. Ha valamin sikerült javítaniuk a második részhez képest, akkor talán ez az a pont. Szebb is lett és jobban is rendezték el benne a dolgokat. Batman mozgása körülbelül ugyanolyan, mint a második részben, és a harcrendszertől se várjatok egetverő újdonságokat. A képességfa elég unalmas, mert a kütyük nagy részét már az elején megkapjátok, a többit pedig a sztori során adják oda (pl.: ragasztógránát), vagy kihívásokhoz vannak kötve (pl.: sonic batarang). Igazából ez annyira nem róható fel a játéknak, mert miért kötnének valamit XP-hez, amit a milliárdos Wayne csemete simán megvehet/kifejleszthet magának, ha kedve tartja.
A bajkeverők csépelése továbbra is elég élvezetes a játékban, az adrenalin szintünk fenntartásáról pedig extra cuccokkal (pajzs, páncél, kések, kardok, Bane emberei méreggel pumpálják maguk stb.) felszerelt bűnözők vagy SWAT-osok gondoskodnak. A boss harcok kellően változatosak és megfelelő kihívást nyújtanak (bár a legnehezebb boss az elsők között jött), szóval ez a rész remekül működik a játékban. A nehézségi szinteket is jól eltalálták, könnyebb fokozatokon talán még lehet boldogulni a kütyük aktív, harc közbeni használata nélkül (ütésből és visszatámadásból megélve), de a játék már ekkor is ösztönöz minket a használatukra, kötöttek hozzájuk sok kihívást, csakúgy, mint a csendes vadászathoz. Természetesen most is rendelkezésünkre áll a Denevér szuperszámítógépe és a Detektív mód, melynek azon túl, hogy feltűnteti a használható dolgokat, most is nagy haszna van a nyomozásoknál. A bűnügyek és tetthelyek feltérképezése nem nyújt semmilyen kihívást, de sokat ad a hangulathoz, jópofa dolog lemodellezni a történteket és visszanézni mi és hogyan történt.
Gotham kellően nagy játszóteret biztosít számunkra, hosszú órákig el lehet vacakolni benne, a New Game Plus módban pedig ott folytathatjuk a mellékküldetéseket és a gyűjtögetést, ahol az első végigjátszásban abbahagytuk. Így két részre elosztva pedig talán még pont nem unjuk meg őket. Remek ötlet volt az is, hogy ebben a részben már elérhetővé tették a Batwing-et, mint gyorsutazási eszközt. Jól jön, ha el akarunk jutni a város egyik feléből a másikba.
A denevérbarlangban azon túl, hogy cseverészhettek a jó öreg Alfréddal, elérhetitek a kihívásokat is. Ezekből van is jó sok, a kiképző próbákat érdemes minél hamarabb lenyomni, kezdő játékosoknak sokat segítenek, a tapasztaltabbakat meg kicsit formába hozzák. A többi kihívás alapvetően két típusba sorolható: van verekedős és csendes-lopakodós-levadászós (igen, ezt a szóösszetételt most találtam ki). Rengeteg próba van, de a legkevésbé sem mondhatók változatosnak sajnos. A lopakodósok legtöbbször csak arra mennek, hogy minél többféle módon ártalmatlanítsátok az ellenfeleket, minél rövidebb idő alatt, míg a verekedőseknél kombózni kell és törekedni arra, hogy ne szakadjon meg az ütéseitek láncolata. A harc egyébként iskolapéldája a könnyen tanulható, de nehezen mesterszintre vihető játékoknak, így kihívás az kétségtelenül van a „Challenge”-ekben, de ettől függetlenül én azt mondom, hogy néha a kevesebb több. Az irdatlan mennyiség helyett néhány ötletesebb megmérettetést jobban tudtam volna értékelni (jó példa erre a Dishonored: Dunwall City Trials).
3. oldal
Ha valakinek az Arkham Origins lesz az első Batman játék amivel játszik, akkor annak kedvéért ejtsünk pár szót az irányításról is. A Batman játékok harmadik személyes nézetű akciójáték lévén konzolos irányításra lettek megálmodva. A készítők persze igyekeztek a lehető legjobbat kihozni a PC-s gombkiosztásból is, különösebb panaszunk arra sem lehet. A maximális élményt azonban úgy tudjátok kihozni a játékból, ha PC-n játszotok Nvidia videokártyával, ugyanis a Batmanekben kellemes pluszt ad a PhysX támogatás. Nem kell nagy dolgokra gondolni (szebben mozog a köpeny, kapunk némi ködöt, plusz időjárási effekteket, ilyesmik), de azért javítanak az élményen. A játék kinézetére nem lehet panasz konzolokon sem, de egyértelműen PC-n a legszebb magas beállítások mellett. A legjobb élményt tehát PC-n PhysX-szel, de kontrollerrel irányítva kapjátok. Ha van egy a birtokotokban, akkor mindenképpen azzal játsszátok a Batmant.
Grafikailag egyébként nem igazán fejlődött a játék az előző részhez képest, még mindig ugyanaz az Unreal 3 motor fut alatta. Az első játék még kiemelkedett 2009-ben a látvánnyal, amit nyújtott, de ez manapság már csak átlagosnak számít. A dizájn ettől függetlenül még mindig nagyon igényes, bár sok dolgot újrahasznosítottak az Arkham City-ből. Az éjszakai Gotham is lehetett volna egy kicsit élettel telibb (már említettük, hogy kissé hiányoztak a gyalogos átlagpolgár NPC-k). Az animációk továbbra is gyönyörűek, a verekedéseket egyszerűen öröm nézni, olyan szépen kötődnek egymáshoz a mozdulatok, de még az is tud jó néhány kellemes percet okozni, hogy csak siklunk denevérszárnyainkon az épületek felett és között…
A hangokkal nem volt a gond, a zene tökéletes aláfestést adott, az egyetlen dolog, ami miatt aggódtam audio fronton, azok az új szinkron színészek voltak, ugyanis Joker és Batman hangját is lecserélték, noha nem szándékosan. Mark Hamill már az első rész után is mondta, hogy utoljára adott hangot a pszichopata bohócnak, ehhez képest még az Arkham Cityre is maradt, szóval így is örülhettünk, hogy eddig velünk volt. A harmadik részre Troy Baker vette át a helyét. Nos, mindenki fellélegezhet, ugyanis mind az új Batman, mind Joker szinkronhagjai remek alakítást nyújtottak, jobb színészeket nem nagyon tudnék elképzelni, pedig nagyon féltem, hogy Hamill hiánya rányomja majd a bélyegét a játékra.
4. oldal
Amikor először meghallottam, hogy raktak multiplayert a játékba, el nem tudtam képzelni, hogy hogyan lehet olyat összerakni, ami egy kicsit is „Batmanes”, aztán a Splash Damage megmutatta mit talált ki. Először is van két szembenálló banda, Joker és Bane elit katonáival. Három játékos kerül mindkét csapatba, lőfegyverekkel és két extra kütyüvel felszerelve, amik Bane-re vagy Jokerre jellemzőek (Jokernél például robbanó, távirányítható léghajó és ajándékdoboz van, Bane-nél drón és sokkoló dartok). Nekik az a céljuk, hogy eliminálják az ellenséges bandát. A pályákon vannak kontrollpontok, ahol utánpótlást lehet gyűjteni, hogy minél többször támadhassatok fel. Ha kifogytok, akkor vége a játéknak. A meccs felénél be lehet hozni a bandavezéreket is, Jokert vagy Bane-t, aki beengedi a főnököt, az veheti át felette az irányítást a saját karaktere helyett. Természetesen nekik is megvan a maguk kis repertoárja, ám ha ők meghalnak, velük már nem lehet feltámadni. Egyetlen kérdés maradt, méghozzá, hogy hol maradnak a hősök? Batman és Robin célja nagyon jól ki lett találva. Nekik félelmet kell kelteni a bűnözőkben, vagyis ügyesen eltenni az Eliteket láb alól (kijelölt vezérekre bónusz jár), nadrágjuk összecsinálására késztetve a megmaradtakat. Minden öléssel növekszik a számláló, a hősök akkor nyernek, ha azelőtt megfélemlítik és visszavonulásra kényszerítik a bandákat, mielőtt azok elérnék a céljukat. A bűnözőknek tehát oda kell figyelni egymásra és a hősökre is, mert ha hagyják, hogy túl sokat vadásszanak le belőlük, mindkét csapat bukja a küldetést. Ha sikerül leölni egy hőst, akkor a félelem értelemszerűen csökken. Ha nem állnak jól a hősök, módjukban áll hátráltatni a nyerésben levő csapatot azzal, hogy zavarót helyeznek el a kontrollpontjaikra. Nagyjából ennyi lenne.
Érdemes belekóstolni, nem egy olyan valami, amivel majd 100 órát szórakozhattok, de poén. A lobby kicsit fapados és nincs túl sok pálya sem, de 1 játékmód mellé körülbelül elég ennyi. Az viszont tény, hogy csiszolhattak volna még rajta, ha van egy gyengébb géppel vagy kapcsolattal rendelkező játékos, akkor igen sokat kell nézni a töltőképernyőt, mert addig a többieket sem engedi be, míg mindenki be nem töltött. Továbbá futottam bele bugokba is, egyszer például miután egy fullos csapattal elindítottuk a játékot, egy teljesen üres pályára dobott be, amit készségesen végigvártam (idővel magától lecsökken az ellenség utánpótlása), megnyertem egyedül a levegő ellen és kaptam érte jutalmat… Ennyit nagyjából elég is tudni a multiról.
5. oldal
Összességében a Batman: Arkham Origins egy roppant szórakoztató darab, mely az előző játékok szellemiségében született, mi több olyannyira ragaszkodott hozzájuk, hogy nem is nagyon mert változtatni a bevált recepten. A kivitelezés viszont profin sikerült, én csak egy-két kisebb bugba ütköztem az egyjátékos módban. Fantasztikus a hangulat és az atmoszféra, jók a színészek, és megkapjuk a már megszokott gameplayt is, ami még mindig ugyanazokból az egyszerű elemekből építkezik, de mégis nagyon összeáll az egész. A multi alapkoncepciója nagyon ötletes, de még lehetett volna kicsit csiszolni rajta. Egy darabig el lehet vele szórakozni, de hát igazából senki sem a többjátékos mód miatt veszi meg az új Batmant, ez csak egy plusz. Remélem, a következő részben már használhatjuk a Batmobilt is!
[bold]Platformok: PC, PS3, Xbox 360, Wii U
Tesztelt platformok: PC, PS3[/bold]
