Az egyes atomok közti interakciók manipulálása révén a Delfti Egyetem kutatói olyan adattárolót hoztak létre, amely egységnyi területen több százszor annyi információ tárolására alkalmas, mint a jelenleg forgalomban lévő legjobb adattárolók. Az atomi szinten működő merevlemez prototípusa egyelőre roppant apró: mindössze egy kilobájt tárolására alkalmas, ami nagyjából egy bekezdésnyi szövegnek felel meg.
Bár ez első hallásra nem tűnik különösebben lenyűgözőnek, a holland kutatók fontos áttörést értek el az új technológiában, mondja Franz Himpsel, a Wisconsini Egyetem nyugalmazott professzora. A múltban Himpsel és sokan mások is próbálkoztak azzal, hogy atomok révén tároljanak információkat, azonban nem nagyon tudtak túllépni egyetlen bájt kódolásán. Ahhoz ráadásul, hogy a korábban kifejlesztett atomi szintű merevlemez prototípusokra új információt lehessen írni, minden alkalommal újra kellett formatálni az egész tárolót, vagyis a rögzített adatokhoz nem lehetett újabbakat hozzáadni.
Az újonnan kifejlesztett rendszer azonban annyiszor írható újra, ahányszor azt a felhasználó kívánja, állítja Sander Otte, a kutatás vezetője. A szakértő és kollégái prototípusukon először Charles Darwin A fajok eredete című művének egy bekezdését tárolták, majd ezt felülírták Richard Feynman egy 1959-es előadásának 160 szavas részletével, amelyben a híres fizikus arról értekezik, hogy egy napon a világon mindenki atomi szinten működő adattárolókat fog használni.
A prototípus egy rézlapból és azon elhelyezett 60 ezer klóratomból épül fel, amelyeket véletlenszerűen szórtak szét a felületen, mintegy 8000 üres helyet hagyva meg köztük. Az információ rögzítése során egy pásztázó alagútmikroszkóp segítségével tologatják a kívánt pozícióba az atomokat a kutatók, ezek és a köztük lévő lyukak precíz elrendezése révén kódolva az adatokat. A készülék bináris kóddal dolgozik, ahol a rácsba rendezett atomok 1-nek és a lyukak pedig 0-nak felelnek meg. A kód olvasását szintén a mikroszkóp vékonyka hegye végzi, amely letapogatja a felületet.
A kutatók a tárolt szövegen kívül annak olvasására vonatkozó információkat is belekódoltak a rendszerbe, három átlósan elhelyezett lyuk például a fájl végét jelzi a rácsban. Az első írási folyamat egyelőre meglehetősen lassú, hiszen Darwin szövegének rögzítése egy hetet vett igénybe, az újraírás ugyanakkor már jóval gyorsabban, néhány óra alatt megvolt, ekkor ugyanis már a kész rácsban lehetett tologatni az atomokat, mondja Otte.
Bár az adatrögzítés így is tízszer gyorsabb, mint a korábbi atomi szintű adattárolók esetében volt, a fejlesztés jelenlegi formájában még nem használható gyakorlati célokra. Ehhez az is hozzájárul, hogy a prototípus egyelőre rendkívül alacsony hőmérsékleten is csak néhány órán keresztül őrzi meg a kódolt adatokat. Otte és társai elsőként ezt a problémát szeretnék megoldani, így a következő időszakban másfajta felületekkel és atomokkal kísérleteznek majd, amelyek magasabb hőmérsékleteken is hosszabb ideig stabilak maradnak.
Ha a hő- és stabilitásproblémát sikerülne megoldani, az írás és az olvasás felgyorsításának megvalósítása igazából csak idő és pénz kérdése, és a technológia minden jel szerint remekül skálázható. Az általa megvalósítható adatsűrűség pedig valóban lenyűgöző, hiszen egy ilyen működésű merevlemez egyetlen négyzethüvelykes felületén 500 terabit adatot lehetne tárolni. Ez azt jelenti, hogy atomok és lyukak révén kódolva minden ember által írt könyv elférne egy bélyeg nagyságú területen.
