A láthatatlan ember – Nem látni és nem szeretni

Egy remek alakítás, hideglelős hangulat, és tömény terror – kár, hogy a fordulatok szinte teljesen hiányoznak.

A láthatatlan ember – Nem látni és nem szeretni

68 %
{{ average }} %
  • Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan, és ez egy elvetemült mániákus gyilkos garázdálkodása esetén minimum kellemetlen.
Szerzői értékelés
Szerző
68
%
Olvasói értékelés
Olvasó
Olvasói értékelés
{{ average }}
%
{{ average }}
%

Bár a katasztrófák jellemzően testileg-lelkileg megrázzák azokat, akiktől Fortuna megvonja a kegyeit, a fejleményekre gyorsan és okosan reagálók alkalmasint előnyükre tudják fordítani a váratlan kríziseket. A rohamtempóban terjedő gázfűtés népszerűsége következtében a döntően egy, a falakat beszennyező korom eltávolításakor jó szolgálatot tevő vegyszer árusításából élő McVicker-klán tagjainak szembe kellett nézniük patinás vállalkozásuk elháríthatatlan-kivédhetetlen csődjével. Ám mérhetetlen szerencséjükre Joseph, a kiterjedt család egyik merész-kreatív tagja egy beszélgetés során megtudta, hogy tanárként dolgozó sógornője játékként hasznosítja a könnyen formázható, ártalmatlan matériát, és a tettek mezejére lépett. Előre menekülve a játékpiacot célozta meg, és a Hasbro által felvásárolt Play-Doh-val kihúzta szeretteit a gödörből.

Az efféle, a sürgető kényszer szülte tervek a szórakoztatóiparban sem ritkák. Az egy kasszarobbantó franchise első képviselőjének szánt, viszont gyalázatosan elhasaló, 2017-es A Múmia kimagyarázhatatlan fiaskóját követően nyilvánvalóvá vált, hogy az Universal a régi idők szörnyeit feltámasztó sorozatkoncepciója zsákutca. Az illetékesek így letettek a folytatásról, de túl sok pénzt öltek egyik-másik projekt előkészítésébe ahhoz, hogy szívfájdalom nélkül búcsút intsenek befektetett tőkéjüknek. Ezek közé tartozott a Láthatatlan ember is. Vészmegoldásként letettek arról, hogy egy Johnny Depp nevével fémjelzett, effektekben gazdag akciófilmmel kísértsék a sorsot, és inkább pszichológiai töltetű horrorként vitték vászonra H. G. Wells klasszikusát. Ez telitalálatlak bizonyult, mivel az újragondolt alkotást joggal nevezhetjük 2020 eddigi talán legkellemesebb meglepetésének.

Cecilia Kass-t (Elisabeth Moss) elvakította a szerelem, és túl későn vette észre, hogy szíve választottja, Adrian Griffin (Oliver Jackson-Cohen ) nem egy angyali mosolyú grállovag. Házassága maga a pokol, mert irányításmániás, gyakorló pszichopata férje inkább cifra-értékes vagyontárgynak, mintsem egyenrangú félnek tekinti, és ennek megfelelően bánik vele. Ő azonban egy este túljár a külvilág felé jobbik arcát mutató, zseniális optikus eszén, és nővére (Harriet Dyer), valamint egy barátja (Aldis Hodge) segítségével új életet kezd. Ez természetesen nem megy egykönnyen. Szentül meg van győződve arról, hogy bosszúszomjas exe a sarkában liheg, és mikor megtudja, hogy a vagyonát ráhagyó férfi öngyilkos lett, eleinte holmi sötét-aljas trükköt szimatol a háttérben. Ám végül túlteszi magát a gyötrelmein, és megfogadja, hogy kiélvezi jól megérdemelt szabadságát – csakhogy hamar kisül, hogy első megérzése helyes volt. A jelek arra mutatnak, hogy a láthatatlanság hőn áhított titkát megfejtő fanatikus csupán megrendezte a halálát, és idegösszeomlásba próbálja kergetni egykori kedvesét. Abszurdabbnál abszurdabb jelenetek követik egymást, és Cecilia döbbenettel vegyes iszonyattal veszi tudomásul, hogy még legközelebbi bizalmasai is elmeháborodott hisztérikának tartják, ráadásul a haragvó-bosszúálló fantom senkit sem kímél.

Ahogy az az angol író művének felszínes ismerete alapján is megállapítható, igen laza, de annál frappánsabb adaptációról van szó. A forgatókönyv remek, éjsötét humorú görbe tükröt tart a bántalmazó kapcsolatok elé, hiszen azok tekintélyes hányadát közönyösen és értetlenül szemléli a külvilág. Ugyanakkor a sztori nem silányodik a férfiakat általánosságban megbélyegző, téves következtetéseket levonó, uszító ál-allegóriává. Nincsenek cinkos, vagy annak szánt, bulvárízű kikacsintások ismert ügyekre, és nyomát sem lelni a mondanivaló élét tompító, bicskanyitogató-kulisszahasogató moralizálásnak. Ám ezzel együtt feltárul előttünk egy kínkeserves, elátkozott kapcsolatban szenvedő, nyomorult pária kálváriája. Ez pedig akkor is garantálná a sikert, ha Moss nem karriere egyik, ha nem egyenesen legjobb alakítását nyújtaná. Neki köszönhetően a hősnő egy percre sem avanzsál a pusztítás Ellen Ripley ihlette, acélkemény avatárjává, és holmi abszurd, vígjátékba illő paródiává sem züllik. Egy, az irracionalitás csapdájában vergődő, igazával tisztában lévő, igazát bizonyítani képtelen, és egyre kétségbeesettebb eszközökhöz folyamodó áldozat élénk színekkel megfestett pokoljárását követhetjük nyomon. Annak ellenére, hogy mindvégig tudjuk, hogy nem őrült meg, zavarodottsága miatt néha mi magunk is hajlunk arra, hogy félelmei kizárólag beteges képzelgések. Holott a saját két szemünkkel látjuk az ezt megcáfoló bizonyítékot. Vagyis egy az egyben úgy viselkedünk, mint azok, akik flegma vállrándítással veszik tudomásul, hogy szomszédjuk hetente leesik a lépcsőn, és ez tovább erősíti a hatást.

Persze, ez távolról sem jelenti azt, hogy maradéktalanul elégedettek lehetnénk Leigh Whannell harmadik nagyjátékfilmjével. A legfőbb probléma az, hogy míg az alaphelyzet kifejezetten szellemes, addig a bántóan faék-jellegű cselekményhez mérve a Teletabik az Alkonyzónával kevert Végtelen határok, egy csipetnyi Alfred Hitchcock bemutatjával megbolondítva. Hiába a főszereplőnő parádés-hideglelős alakítása, az érdemi fordulatok totális hiánya jócskán rányomja bélyegét az összképre. Az esélyesen egy kurta kávészünet során kiötlött csavarokat legfeljebb egy hermetikus izolációban élő, és a fejlődésben súlyosan visszamaradott gemkapocs nem találja ki időnek előtte. De sanszos, hogy az ő kósza tippjei sem esnek messze a valóságtól. Megkockáztatom: egy kevésbé tehetséges színésznővel a hangulat és a történet, pontosabban annak kritikán aluli prezentálása közötti, iszonytató szakadék maga alá temetné az adaptációt.  Emellett az is gyanítható, hogy a hétmillió dollárra taksált költségvetés java Moss gázsijára ment el. Ezért a castingért felelős szakértők csupán alsóbb ligás epizodisták közül válogathattak, és ők hiába igyekeztek, nem tudtak felnőni ahhoz a feladathoz, hogy méltó partnerei legyenek tehetségét megannyi alkalommal bizonyító pályatársnőjüknek. A félreértések elkerülése végett: többségük hozza az elvárható kötelezőt, ám egyrészt a különbséget így is zongorázni lehet, másrészt Cohen alakítása a hitvány és a tragikus között ingadozik. Egy szélben lengő, megkopott nejlonzacskó, vagy egy alumíniumpogácsává sajtolt üdítős doboz is karizmatikusabb-fenyegetőbb jelenség nála.

Azonban ezen hiányosságai és gyengeségei dacára az A láthatatlan ember egy torokszorítóan feszült, viszont rafináltan körmönfontnak vagy izgalmasnak a tények indokolatlan megszépítésével sem nevezhető, modern rémmese. A társadalmi témákat is feszegető horror-újhullám rajongói számára egyenesen kötelező, de a többiek is bátran tehetnek vele egy próbát – feltéve, ha egy, az atmoszférára fókuszáló alkotásra vágynak.

Összefoglalás

A láthatatlan ember –  Nem látni és nem szeretni

A láthatatlan ember – Nem látni és nem szeretni

A láthatatlan ember – Nem látni és nem szeretni
Szerzői értékelés
68
%
H. G. Wells regényének az eredetitől jócskán elütő adaptációja.
Feszült és Moss alakítása páratlan.
Gyakorlatilag mentes bárminemű érdemi fordulattól és a többi színész maximum közepes.
{{ totalLabel }}
%
{{ userRateLabel }}

Neked ajánljuk

Kiemelt
{{ voucherAdditionalProduct.originalPrice|formatPrice }} Ft
Ajándékutalvány
-{{ product.discountDiff|formatPriceWithCode }}
{{ discountPercent(product) }}
Új
Teszteltük
{{ product.commentCount }}
0% THM
{{ product.displayName }}
nem elérhető
{{ product.originalPrice|formatPriceWithCode }}
{{ product.grossPrice|formatPriceWithCode }}
{{ product.grossPrice|formatPriceWithCode }}
{{ product.displayName }}

Tesztek

{{ i }}
{{ totalTranslation }}
Sorrend

Szólj hozzá!

A komment írásához előbb jelentkezz be!
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mondd el, mit gondolsz a cikkről.

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap