Az Intel a jövő hét folyamán tartja meg szokásos bemutatóját a San Franciscoban megrendezésre kerülő ISSCC-n, ám a bemutatni kívánt újdonságok egy részéről már most lerántjuk a leplet. A processzorgyártó óriásvállalat többek között az első hatmagos processzoráról, a Gulftown kódnévre keresztelt újdonságról, illetve néhány új, kísérleti fázisban lévő technológiával kapcsolatban oszt majd meg részleteket a nagyérdeművel.
Amit az új hatmagos processzorról tudni lehet
A Gulftown processzorok, amelyek Westmere 6C (6 core) néven is ismertek, tulajdonképpen nem mások, mint a Core i3-as és Core i5-ös kétmagos Westmere egységek hatmagos változatai. A 32 nm-es csíkszélességgel készülő Gulftown processzorok azonban nem három darab kétmagos részegységből állnak majd, hanem natív hatmagos megoldások lesznek, amelyek esetében a hat mag egyetlen szilícium lapkán foglal helyet. A hat processzormaghoz 12 MB-nyi harmadszintű gyorsítótár is tartozik majd, de a háromcsatornás DDR3-1333 MHz-es beépített memóriavezérlő sem hiányzik a sorból. A processzorok Turbo Boost és Hyper-Threading támogatásokkal szintén rendelkezni fognak, de ez szinte már egyértelmű.
A hatmagos Westmere lapka 1,17 milliárd tranzisztorból áll és felülete 240 mm^2-es lesz. Ez a méret kisebb, mint a 45 nm-es csíkszélességgel készülő Bloomfield modelleké, amelyek „csak” 713 millió tranzisztort tartalmaznak. Ez utóbbi egységek, azaz a Core i7-900-as sorozatú processzorok alapjául szolgáló szilícium lapkák 263 mm2-es felülettel rendelkeznek. Érdekesség, hogy az Intel natív négymagos Westmere lapkák készítését nem tervezi, az egységeket az esetlegesen hibás magokkal rendelkező hatmagos Gulftown modellekből készítik, amelyeknél a problémás magokat egyszerűen letiltják.
A Westmere alapú processzorok energiagazdálkodás tekintetében is fejlődtek előző generációs társaikhoz képest. Az új processzoroknál már nem csak a használaton kívüli processzormagok kikapcsolására van lehetőség: a rendszer az „uncore” elemeket, azaz a harmadszintű gyorsítótárat, valamint a QPI linkeket és a memóriavezérlőt is ki tudja kapcsolni, ha a terhelés mértéke ezt indokolja. A Westmere 6C egységek alacsonyfeszültségű DDR3-as memória modulok használatát is lehetővé teszik: az új hatmagos processzor 1,35V-os feszültséggel üzemelő memória modulokkal is elbír, amelyek a hagyományos, 1,5V-on üzemelő termékekhez képest akár 20%-os energia megtakarításról is gondoskodhatnak.
Technológiák, amelyekkel csak évek múlva találkozhatunk
A gyártó a március folyamán megjelenő hatmagos processzorral kapcsolatos részletek mellett új megoldásokról is ejteni fog néhány szót. Az alábbiakban egy szalagkábeles, chipek közötti összeköttetésről, valamint intelligens digitális processzormag-vezérlésről esik szó.
A processzorfoglalatok között kapcsolatot teremtő 47 sávos szalagkábel nagy jelentőséggel bír, ugyanis segítségével 470 Gb/s-os, azaz 58,8 GB/s-os sávszélesség biztosítására nyílik lehetőség a chipek között. A kapcsolat flexibilis és igen-igen energiatakarékos: a gyártó szerint akkor, ha a megszokott módon teremtenek kapcsolatot a chipek között, a fent említett sávszélesség eléréséhez 150W-nyi energiára lenne szükség, míg a szalagkábeles megoldás 11W-tal is beéri. A gyártó szerint ennek a technológiának a „tera-scale” projektben lesz nagy szerepe, ahol a chipek között másodpercenként akár egy terabájtnyi adat mozgatására is szükség lehet.
Az Intel a fent említett „tera-scale” projekt jegyében többmagos egységek készítését tervezi, amelyek közül egy 80 magos processzor-koncepcióról már korábban is olvashattunk. A sokmagos felépítés sok kisebb-nagyobb problémákat vet fel, főként a magok működésének összehangolásának tekintetében, de a gyártónak már vannak elképzelései a lehetséges megoldásokkal kapcsolatban.
Az új technológiáknak köszönhetően a feszültség és órajel megállapításakor már nem a leglassabb magot kell alapul venni, mint a jelenleg is forgalomban lévő Intel és AMD processzoroknál, hanem lehetőség lesz a magok egymástól független paramétereken történő működtetésére is. Egyes magok működhetnek alacsonyabb órajelen és feszültségen, míg mások esetében magasabb órajelet és feszültséget is alkalmazhat a rendszer. A terhelés függvényében a processzor eloszthatja a feladatot a leggyorsabb magok között, ami hatékonyabb feladatvégzést jelent, mint ha véletlenszerűen dobálná szét a logika a feladatokat az éppen „ráérő” magok között. Ez a megoldás a gyártó szerint 5-35% közötti energia megtakarítással jár. A „thread hopping” technológia segítségével megoldható az is, hogy a feladatot a rendszer a leggyorsabb magok között ossza ki, méghozzá úgy, hogy a magok terheltségét vizsgálva mindig az előző részfeladattal éppen készen álló mag kapja meg a feladat következő részét. Ez az eljárás feladattól függően 20-60%-os fogyasztáscsökkenést eredményez.
A gyártó ezzel egy időben a hibakezeléssel kapcsolatban is folytat kutatásokat, amelyek az előzetes hírek szerint szintén ígéretesek lehetnek. Az ISSCC után talán bővebb információink is lesznek.
