A kutatás eredetileg meghatározott célja az volt, hogy megtalálják a zeneszámok reprodukálásához szükséges adatmennyiség abszolút minimumát, és a fent említett számot elnézve úgy tűnik, meglehetős sikerrel is jártak. Azonban szögezzük le gyorsan azt is, hogy ezzel együtt a fejlesztés célja nem az, hogy még több zenét zsúfolhasson az ember a MP3-lejátszójára, hanem hogy még több lehetőséget adhassanak a számítógépekkel dolgozó zenészek kezébe oly módon, hogy a szintetizátorokat is képessé tegyék a hús-vér zenészek előadásainak hű reprodukálására.
Ennek megfelelően tehát az új technika nem csupán valamiféle hiperfejlett tömörítési módszert rejt, hanem egy olyan folyamatot is, amelynek során "megtanították" a gépnek a klarinét hangzásának a fizikáját, valamint egy valódi klarinét-előadás felhasználásával a hangok reprodukálásának mikéntjét is; lényegében tehát egy "virtuális zenész"-eljárást dolgoztak ki, és ez tette lehetővé a kilobájtnál is parányibb méretet.
Ezen a ponton érdemes rámutatni az eljárás rendkívüli hasonlóságra a MIDI-hez, ami annak ellenére, hogy igen régi megoldás, szintén nem foglal többet és sok szinti ma is ezt használja - a különbség csak annyi, hogy míg az konkrét hangmintákkal dolgozik, és azokat játssza le újra és újra, addig ez mintegy helyben reprodukálja a hangot az adott hangszer tanított fizikai jellemzői alapján. Elvileg ennek valóság- és élethűbb hangzást kéne eredményeznie.
És hogy gyakorlatilag az így előállított - reprodukált - zene milyen minőségű, hogy hangzik? A kutatók válasza erre az, hogy "még nem tökéletes, de már közel jár hozzá". De inkább döntse el mindenki magának, mivel az egyetem honlapján meg is hallgatható az eredeti és a tömörítettből visszajátszott változat is (mindkettő wav-formátumban).
Mark Bocko, a technológia egyik társfejlesztője, valamint info- és elektromérnök elmondása szerint ez lényegében egy ember-léptékű zenereprodukáló rendszer, ami egyrészt jóval ésszerűbben is dolgozik, mint az eddigiek, mivel ahelyett, hogy a zene minden másodpercét több ezerszer elemezné, annak a tényleges létrehozásának módozataival számol (ami, mint láthattuk, jóval hatékonyabb), másrészt pedig, az eredmények alapján elmondható róla, hogy valóban a zene reprodukáláshoz szükséges adatmennyiség abszolút minimumával dolgozik.
Határozottan úgy tűnik tehát, hogy érdemes lesz figyelemmel kísérni az ügy további fejleményeit.
