Wave of Darkness – A kevesebb több lenne

Egy hősnek számos próbatételben kell bizonyítania. Lehet a játék is egy közülük?

Wave of Darkness – A kevesebb több lenne

Szerepjátékot fejleszteni egyaránt lehet nagyon hálás és hálátlan feladat is. Hiába van meg a kidolgozott világ, a jó ötletek, érdekességek, titkok és hangulatos apróságok, mind kevesek lehetnek, ha az összkép és/vagy a megvalósítás gyenge. A Dreamatrix Game Studios első játéka, a Legends of Dawn nem kavart túl sok hullámot megjelenésekor, de akik láttak benne fantáziát, joggal várhatták a folytatást, így a Wave of Darkness ugyanazon a fejlesztők által megálmodott világon játszódik. Ha pedig bele akarunk tekinteni abba, mire jutottak jó két év alatt a készítők, akkor kezdjük az alapoknál.

A karaktergenerálás minden szerepjáték (egyik) sarokköve. Én annak vagyok a híve, hogy minél több dolog személyre szabható, annál jobb. A karakter kinézetével kezdődik a dolog, az arc, a testalkat, esetleg a ruházat és fegyverzet. Ezután jönnek a képességek, tulajdonságok és még egyéb apróságok, ha vannak ilyenek. Karakterem megalkotása kisebb sokk volt, hiszen alig volt választási lehetőségem, a maradék pedig pár pont elosztását vagy épp a random –következő fej) gomb nyomogatását jelentette, aztán kaptam is a jobbnál jobb kinézeteket. Az pedig, hogy a hajszín kiválasztható, de az arcszőrzet ettől függetlenül barnás marad, olyan apróságnak tűnik, amire már kár is kitérni. Kezdetben pedig kardos/pajzsos harcos vagy és kész, aki varázslatokat tanulhat és egyéb módon is fejlesztheti magát. Elsősorban közelharci fegyvereken és azok sokféle változatán van a hangsúly, így az a gyanúm, hogy az íjászat és a mágia amolyan fűszerezésként került csak be. A tutorialba érve az első gondolatom az volt, hogy ez nem is játék, hanem egy időgép. Nagyjából 10 évet ugrottam vissza, és hiába nem minden a grafika, amit itt láttam, az elég meglepő volt. Emellett a részletessége és a kidolgozottsága dicséretet érdemel a játéknak, már ami a világot illeti (a színvonal más kérdés) és a gyűjtögethető, craftolható tárgyak szerelmesei is el vannak kényeztetve benne. Könyveket találhatunk, legendás felszerelések után kutathatunk, achievementek is akadnak bőven, és mellé egy hatalmas világ, amit megpillantva olyasmi érzésem volt, mintha egy jó pár éve megjelent, de csak egyetlen játékossal játszható MMO-ba csöppentem volna, amikor még gyerekcipőben járt ez a stílus is.

Az első élményem a harccal kapcsolatban az volt, hogy az úton sétálva láttam, hogy jobbra mozog valami. Fogalmam sem volt, hogy helyi őrjárat, ellenség, csak álltunk és néztük egymást. Ahogy közelebb jött, piros színre váltott a körvonala és ütni kezdett, a jobb klikk-el aztán én is csapkodni kezdtem a kezemben levő fegyverrel. Két ütés után lootolható hullává változott az a valami, ami megtámadott, én meg ott álltam, azt gondolván, hogy ha ez volt a harc, akkor pacifista leszek. A következő találkozás se sült el jobban, egy hídhoz közeledve zombi szerű hörgés hallatszott a hangszórókból, de meghatározhatatlan irányból. Majd koponya jelent meg a karakterem feje felett, jelezve, hogy nem jó dolog történik velem. Ezt követően közepes távolságra kiszúrtam egy élőhalott jellegű kreatúrát, ami úgy tűnt, mindezért felelős. Ismét 2 csapással a padlóra küldtem (durván), de közben az én életerőm fele is elfogyott valahogy. Tehát újra harcoltam! Lehet, jobban járok, ha elmegyek egy világvégi faluba és kitanulok egy mesterséget.

Az epikus csaták mellett hangulatos zenét is kapunk a kalandozáshoz. Ez néha megáll, mintha új számot töltene be, vagy valaki megunta volna és lekeverte volna az adott dalt, bár lehet, csak kisétáltam az adott terület (és zene) hatótávolságából. Az NPC-k és a történet mesélőjének a hangját meghallva egy kis izom kezdett rángatózni a szemem sarkában, ilyen színtelen, zavaró és fület bántó voice-overt nem tudom mikor hallottam utoljára. Vannak más érdekességek is. Lépéseinknek csakis akkor van zaja, ha WASD-vel irányítjuk karakterünk mozgását. Ha ezt egérrel tesszük, akkor nincs. Aki meg tudja ezt magyarázni, azt hálám üldözni fogja. A küldetést adó NPC-ket, alapanyagokat, helyszíneket, érdekességeket a térkép jelöli, de hogy az egy közkatona vagy egy fontos karakter, azt csak közel érve látjuk. Ha az adott személy neve elég egyedinek tűnik, vagy oda van írva, hogy trader (kereskedő), akkor esélyes, hogy jó ráklikkelni, valami majd csak lesz. A térkép amúgy sokat segít, vagyis konkrétan megment minket attól, hogy fel alá rohangáljunk és 10 perc múlva kikapcsoljuk a játékot.

A tárgyak és egyéb felszerelések craftolására millió és egy receptet, nyersanyagot és egyebet találhatunk szorgos gyűjtőmunkával, csak legyen hol tárolni és képesek legyünk fejben tartani ezt a sok mindent. Ha sikerül, egész sikeres kovács vagy bőrműves is válhat hősünkből. Varázslatokat is gyárthatunk! Mágikus energiákat összekombinálni és ezzel kísérletezni mindig is izgalmas dolog volt, az biztos. Itt alapvetően meghatározhatjuk, hogy milyen fajta (lövedék-missile, védelem-defense, rúna-ward) legyen, majd megfelelő rúnákkal, különböző képességekkel ruházhatjuk fel. Ezután nincs más hátra, mint választani egy ikont, egy nevet és kész is van legújabb varázslatunk. Ősmágus nem lesz belőlünk, de tekintélyes sebzést okozhatunk vagy védelmet varázsolhatunk a harcok közepette, ellenségeink életének megrövidítése érdekében. Mellékesen megjegyzem, hogy a mágia abszolút kiegyensúlyozatlan is, mivel az első varázslatom, amit első szintű mazsolaként összeraktam, ritkán volt ugyan bevethető, de atomvillanás ereje volt.

A játék ambiciózus, és nagyjából mindent belepakoltak a készítők, amit hasonló esetben elvárna az ember, de ezzel egyszersmind túl is vállalták magukat. Arról nem is beszélve, hogy a sok tennivaló és lehetőség olyan felületet és keretet kapott, ami egy jobb érzésű játékost hamar elijeszt. A fórumokat átfutva sokan azon a véleményen vannak, hogy a játéknak még komoly csiszolásra van szüksége, valamint rengeteg finomhangolásra is. Ez nem tudom mikor, és milyen módon következik be, de attól tartok nem leszek ott, hogy megnézzem. A szerepjátékok piaca szerencsére nem üres, így aki hasonló élményre, kiforrottabb játékra vágyik, az fog találni jobbat, nem is egyet.

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward