2070-et írunk, de maga a Sunday Gold világa, mintha idősíkok összecsúszásából jött volna létre. Képzeljünk el futurisztikusabb kinézetű autókat és kémfilmes lézersugaras védelmi eszközöket, ami a 70-80-as évekre emlékeztet, de közben Cyberpunk/Shadowrunos óriásvállalatok, kibernetikusan harcra felspécizett kutyák és drónok/védelmi lövegek is léteznek persze. A legközelebb a Cowboy Beebop világával járunk talán a Sunday Goldhoz, ami ugyancsak remek példa volt a sci-fi és a régebbi formák és technológiák ötvözésére, adjunk hozzá még egy kis Ponyvaregényt (a hősök ruhái ezt is megerősítik), Ravasz az Agy + Blöff hatást és kész is egy olyan elegy, amihez már csak beleillő, jól kitalált szereplők kellenek.
Londonban játszódik ez a vidámnak nem igazán mondható történet, ahol egy jobb napokat is látott bandavezér, Frank Barber épp azon gondolkodik – miután ismét kihajították kedvenc kocsmájából – hogy miként is fogja megélni a jövő hetet, amikor is számot kell adnia tetemes tartozásáról a helyi, még nála is keményebb nehézfiúknak. Kapóra jön Sally Wheeler hívása – melót emleget, nagy fogást és ha ez nem lenne elég, könnyű menetet (már ami az elintézendő feladatokat illeti).
Az első bökkenő, hogy a megbízó, Gavin Dorsey is velük jönne, nyápic informatikusként pedig sok helyen el tudja képzelni az ember ezt a szorongásba csomagolt két lábon járó neurózist, de a frontvonal és a betörés nem ezek közül való. Mindezek ellenére a hármas ütőképes csapattá kovácsolódik, egyedi tudásukat latba vetve akadályt akadály után hárítanak el – de vajon a világ egyik leggazdagabb embere, London egyeduralkodó iparmágnása ellen ez elég lesz?
A Sunday Gold egy point-and-click, körökre osztott RPG és nem a felhasználónál van a baj, ha ez a mondat elsőre furcsának tűnik. A helyszínek tényleg olyanok, mint egy p&c játék részletesen kidolgozott képei. A lényeg ott is az, hogy interakcióba lépjünk tárgyakkal, emberekkel, elemezzünk, használjunk dolgokat, esetleg kombináljuk őket. Erre pakolta rá a BKOM Studios csapata a körökre osztott cselekvés és harcrendszert.
Hőseink szabadon mozoghatnak az adott területen vagy akár több másik között is egészen addig, amíg egy cselekedet, valami megvizsgálása, egy zárnyitás, hackelés vagy hasonló nem kerül akció pontba. Ekkor a költség megfizetésével megtörténik, amit kértünk, a helyszín egy kicsit átalakul és mindez tovább folytatódik, amíg mindenkinek el nem fogy az AP-ja.
Ilyenkor „átadjuk” a kört, ami feltölti az akció pontokat de az ellenség oldaláról is egy véletlenszerű eseményt indít el: ez lehet járőr, akivel meg kell harcolnunk, lehet a védő erők gyanakvásának fokozódása vagy épp enyhülése is. Némely cselekedetünk ugyancsak befolyásolja mindezt, de összességében ebből állnak a fejezetek. Frank inspiráló vezető és zárnyitó specialista, Sally a csapat erős embere és mellette remek nővérke is, Gavin pedig hacker zseni, ezen képességek pedig mindig a fókuszban lesznek, ahogy egymást kiegészítve, segítve araszolunk előre a történetben.
Ahogy az egész játék, úgy a harc is erős képregényes jegyeket visel magán, az összecsapás során a felek sorrendjét a kezdeményezés határozza meg, használhatunk fegyvereket (fontos, hogy szúró, zúzó vagy épp tech sebzésű a támadás) képességeket és tölthetik is az akció pontjaikat. Ellenségeink főként a különféle felszereltségű biztonsági őrök, védelmi berendezések, drónok lesznek, de bossharcra is készüljünk, ahol érdemes lesz komolyabb taktikával számolni és minden piszkos trükköt bevetni. Fontos jellemzője embereinknek a higgadtság (composure), ugyanis a húzós helyzetek, bukták, kutyaszorítók és egyéb slamasztikák hatására hőseink bizony feszültté, ijedtté válhatnak, sőt, be is pánikolhatnak.
Erről Gavin tudna a legtöbbet mesélni (az ő idegei bírják legkevésbé a gyűrődést) aki egy komoly pánikrohamot ugyan lábon kihordott, de a kezeléséhez 2 ampulla nyugtatóra és 2 üveg idegcsillapító hatású égetett szeszre volt szükség.
Érdemel egy bekezdést az is, hogy, Frank, Sally és Gavin szinkronhangja milyen remekül illik a játék világába. És emellett szerencsére nem fukarkodtak a fejlesztők a megírt dialógusok, beszélgetések számával sem, még a kisebb NPC-k is kaptak hangot. Az egész olyan, mintha a Peaky Blinders sorozatból emeltek volna át pár színészt és így kelt volna életre Frank reszelős, dohányfüstös hangja, Gavin ideges hebegése és aggódása vagy Sally nyugodt magabiztossága. Le a kalappal!
A nagyrészt statikus pályák, az ismétlődőnek ható, kevés változatosságot mutató harcok mind olyan terület ahol lehetne vagy lehetett volna változtatni kicsit, de mivel egy kisebb stúdióról és egy kísérletinek mondható játékról beszélünk, most ennyire futotta. Ez összességében nem jelent rossz koncepciót, de a csillogás és a briliánsan eltalált részek mellett sajnálatos, hogy ennyire csiszolatlan darabjai is maradtak az egésznek.
A Sunday Gold üde színfolt a játékok piacán, mert hangulatában, a karakterek személyiségét és interakcióit tekintve remek alkotás. A helyszínek és a történet is kellő mélységet kaptak, a korábban említett hiányosságok súlyát pedig simán elbírja. A nyomozós, logikai és kalandjátékok kedvelői mindenképp vessenek rá egy pillantást!
