1. oldal
A Double Fine csapatának bizonyítványát lapozgatva egy dolgot mindenképpen el kell ismernünk: Tim Schafer és társai azon fejlesztők közé tartoznak, akiknek nem kell a szomszédba menniük, ha egy kis kreativitásra van szükségük. A stúdió az elmúlt időszakban olcsó, letölthető játékok készítésére adta a fejét, pár hónappal ezelőtt például a Halloween témájú Costume Questtel leptek meg minket. Legújabb alkotásuk egy nagyon érdekes kalandjáték, melyet a matrjoska babák és a némafilmek ihlettek. Aki nem tudná, a matrjoska egy festett orosz fajáték, mely egymásba rakható, egyre kisebb méretű babákból áll. A Stackingben ilyen babákat kell irányítanunk, velük fogunk különféle feladatokat megoldani.
De ne szaladjunk ennyire előre, lássuk miként jönnek a képbe az imént említett némafilmek. Amint elindítjuk a játékot, rögtön nyilvánvalóvá válik a kapcsolat, hiszen a látvány és a hangzás terén is az 1930-as évekbeli filmekre hajaz a prezentáció (leszámítva, hogy ez nem fekete-fehér). Az átvezető videókban látni a filmszalagot a kép szélén, a párbeszédek feliratai pedig külön képernyőn jelennek meg, és természetesen a zenék is az 1900-as évek eleji korszakot idézik. A sztori egy kis matrjoska baba, Charlie Blackmore kalandjait követi nyomon, aki egy büszke kéményseprő család legkisebb sarja. Amint megtudjuk, édesapja abban a megtiszteltetésbe részesült, hogy a gazdag Báró fő kéményseprőjeként dolgozhatott, ami könnyebb megélhetést biztosított feleségének és fiainak. Ám a dolgok gyorsan rosszra fordultak, ugyanis a családfő hetekig nem tért haza a munkából, a pénz szűkében lévő család pedig egyre nehezebb helyzetbe került, ami odáig fajult, hogy az egyik nap Charlie kivételével mindegyik gyereket elvitték a Báróhoz, hogy ott dolgozzák le az adósságukat. Hősünk ezt persze nem hagyta szó nélkül, és elindult kiszabadítani rabszolgasorba hajtott fivéreit. A Stacking a szórakoztatás mellett könnyed kritikát is nyújt a szegényeket kizsákmányoló gazdagok világáról és a gyermekek által végzett kényszermunkáról, mely nem volt példa nélküli a 20. század elején.
Kalandunk egy vasútállomáson veszi kezdetét, ahol éppen sztrájkolnak a mozdonyvezetők a rossz munkakörülmények miatt, így első feladatunk az lesz, hogy munkára bírjuk az embereket, mivel csak vonattal tudunk eljutni a testvéreinkhez. A Stackingben úgy tudjuk megoldani a játékban lévő feladványokat, hogy a megfelelő baba képességét használjuk egy adott helyen. A világot ugyanis a legkülönfélébb matrjoska babák népesítik be, melyek mindegyikének van egy speciális képessége. A csinos hölgyet mintázó bábú például el tudja csábítani a férfiakat, egy másik karakter beszédével untatja a körülötte lévőket, de találkozunk boxolóval, trombitással és még több tucatnyi más típussal. Mi úgy tudjuk használni ezeket a képességeket, hogy Charlival beléjük bújunk, ilyenkor átvesszük felettük az irányítást, és oda mehetünk velük, ahova akarunk. A legtöbb feladat megoldása általában nem okoz túl nagy fejtörést, a kihívást inkább a szükséges baba megtalálása jelenti, amik néha igencsak el tudnak bújni a pályákon. Kicsit bonyolítja a helyzetet, hogy időnként nem tudunk addig belebújni egy matrjoska babába, amíg neki is meg nem csinálunk egy feladatot. Ezeket felfoghatjuk másodlagos küldetéseknek, amiket végre kell hajtanunk a továbbjutáshoz.
2. oldal
Az említett vasútállomásra többször is vissza fogunk térni, ezen kívül még három helyszín szerepel a játékban, melyek mindegyikén 3-5 fő feladatot kell megoldanunk a továbbjutáshoz. Ha csak az a célunk, hogy a játékot minél hamarabb kijátsszuk, akkor azt pár óra alatt megtehetjük, ám a maximalista játékosok ennek dupláját is eltölthetik a Stackinggel. Ugyanis a benne szereplő feladványok mindegyike többféle, akár öt-hat különböző fajta megoldással is rendelkezik, melyek megtalálására egyenesen bátorít minket a játék. Ha egy feladatnál minden megoldást megtaláltunk, akkor a búvóhelyünkön egy szép festmény lesz a jutalmunk. A legelső módszer mindig pofonegyszerű, de a többi lehetőség között általában akad egy-két olyan darab, aminek megoldásához már eléggé elvontan kell gondolkodni. Ha valaki komolyabban elakadna, akkor lehetőség van igénybe venni a beépített segítséget, ami nagyon okosan, egy-egy apró tippel próbálja rávezetni a játékost a helyes útra. Ha mindez nem lenne elég kihívás, akkor elkezdhetjük összegyűjteni a pályákon lévő speciális babákat, vagy megpróbálhatjuk megcsinálni az úgynevezett Hi-jinks-eket, melyek egyfajta mini feladatok (például pofozzunk meg/fényképezzünk le X darab babát).
Ami a látványvilágot illeti, elég csak ránézni a képekre, és láthatjuk, hogy a Double Fine játékokra jellemező stílusos, bájos grafika a Stackingnél sem maradt el. A helyszínek olyan benyomást keltenek, mintha kivágott és kézzel festett kartonlapokból, illetve kis makettekből lennének felépítve, és azt filmezték volna le (akárcsak sok ’30-as években készült filmeknél). A legszebben a matrjoska babák sikerültek, melyek közelről úgy néznek ki, mintha valódi, kézzel festett darabok lennének. Szinkronhangok nincsenek a játékban, a mondanivalót feliratokkal, és jellegzetes zenei motívumokkal fejezi ki a játék, hasonlóképpen a már többször említett, régi filmeknél. A játékban lévő zenék többsége zongorával előadott darab, melyre az oroszos dallamvilág jellemző.
Nehéz fogást találni a Stackingen, hiszen a mindössze háromezer forintot kóstáló játék kellemes szórakozást nyújt, ráadásul ha minden feladatot meg akarunk oldani benne, akkor akár négy-öt óráig is ellehetünk vele, ami több mint amit néhány teljes értékű program nyújt. Örültünk volna még egy-két pályának, mivel a 4 helyszín kicsit talán kevés, de ezt igazából már csak a szőrszálhasogató énünk mondatja velünk. Viszont nem ártott volna egy PC-s verzió, mert a Brütal Legend és a Custome Quest után azt ismét „kispórolta” a Double Fine, így a játék csak PSN-en és Xbox Live-on érhető el.
Platformok: PlayStation 3, Xbox 360
Tesztelt platform: PlayStation 3
