A South of Midnight Hazel Flood történetéről szól és nem lehet eltéveszteni, hogy a hatalmas esőzés és az azt követő áradás a családnevét idézi a főhősnek. Miután egy hurrikán elsöpörte a házukat, Hazel kétségbeesetten igyekszik megmenteni édesanyját, aki az elsodort házukban rekedt, de hiába kezdünk tragédiával – még úgy is, hogy az anya sorsát nem ismerjük – a történet a gyógyításról és az összefogásról szól főként. Hazel családjában is volt egy törés, amikor édesapja „rangon alul” házasodott, de a családfő halálával a két nagyon eltérő család végérvényesen megszakította a kapcsolatot, a hurrikán hozta vészhelyzet talán még ezt is felül tudja írni.

De kik azok a Weavernek nevezett mítikus alakok, akik elsődleges feladata a világ szövedékének a gyógyítása és hogyan lépnek erre az útra? Miért okoz az emberi fájdalom, az eltemetett tikok és a feldolgozatlan trauma olyan „csomókat” amik mindent megmérgeznek maguk körül? Mindezt a pszichológia szemüvegén keresztül is vizsgálhatnánk, a South of Midnight azonban más forráshoz nyúl. Észak-Amerika déli régiójának folklórja és az ott élő fekete közösségek kultúrája, babonák, misztikus lények adnak választ és népesítik be a vidéket, ami éppen csak ébredezni kezd a hurrikán pusztítása után.

A Hazel által felfedezett világ azonban nem egy olyan tündérmese, ahol „boldogan éltek míg meg nem haltak” és a királyfi sem feltétlenül nyeri el a jutalmát, a sárkányt pedig néha nincs, aki legyőzze. Az itt talált történetek, habár mélységesen emberiek, tele vannak fájdalommal, rossz döntésekkel, elkeseredéssel és megbánással.

Hiszen miért ejtené fogságba és ítélné ezzel éh- és szomjhalálra a szellemileg sérült testvérét a városból kitörni igyekvő egészséges testvér? Miért kínozna állatokat és saját lányát is az az apa, aki igazából csak attól fél, hogy a lánya híres énekesként végleg otthagyja gyermekkori otthonát?

A történet kezdőhangját egy anya lánya kapcsolat adja meg, de ugyanúgy az emberi kapcsolatokról szól minden fejezet, aminek a következmények és a döntések is a részei. Jellemző elem a népmesei segítőkkel találkozás és az egész Weaver koncepció a segítésről, gyógyításról szól. Mindeközben játéktechnikailag egy platformer-logikai-akciójátékot kapunk, de a hangsúly az utóbbin marad. Hazel ugyanis szó szerint meg kell, hogy küzdjön azokkal a szörnyetegekkel, akik rátelepedtek a vidékre és akik olyan erőket mozgatnak, amit az átlagember ugyan nem lát, de nagyon is érez.

A harc sok elemében ott van a feloldás, a kibogozás és a megtisztítás, ami természetes módon egészíti ki a Weaverek más varázslatos képességeit. A megtalált eszközök által ugyanis Hazel képes tárgyakat materializálni és mozgatni, de siklóernyőt és dupla ugrást is használ miközben felfedezi a pályákat és az emlegetett platformer ugrálással a céljához jut.

A pályák kialakítása nagyon jól hozza a déli mocsaras, mezőgazdasághoz kötődő kisvárosias, a vadonnal így vagy úgy együtt élő emberek világát. Hamar eljön az a pont, ahol először szürreális bevillanásokkal megjelenik az a valóság, amivel a már gyógyítóvá váló Hazel találkozik, és mivel egy modern 18 éves nőről beszélünk, az első tippje neki is az, hogy megőrült, begolyózott. Tényleg nem mindennapi szellemeket látni, ház nagyságú halakkal beszélgetni, vagy elburjánzott, ocsmány kinövéseket látni ott, ahol mondjuk egy kert vagy erdő lenne csupán.

A folklórból előbújó lények, varázslatok, egy életre kelő bábu és sok szörnyeteg várja, hogy a dolgok a helyükre kerüljenek és közben egy olyan, évszázadokon átívelő történet részesei leszünk, ami egy borzongató meséhez hasonlít.

Hiába épül nagyon az akcióra és az ügyességre a játék nagy része, rengeteg történet, misztikum és érdekesség megfér benne mellettük és egyáltalán nem billen ki az egyensúlyából egyik irányba sem. Még azt is lehet mondani, hogy az American Deep South bemutatásával olyan ez a játék, mint az inuit kultúrának a Never Alone (aminek lassan érkezik a második része), de némi hasonlóságot vélek felfedezni szellemiségében a Where the Water Tastes Like Wine nevű, művészileg és koncepciójában egészen egyedülálló játékkal is. Akinek mindez ismerősen cseng, az itt is megtalálja a kalandot és az érdekes történeteket.