RAIJINTEK TRITON: ÜDE SZÍNFOLT A FOLYADÉKHŰTŐK PIACÁN

Bevezető

A Raijintek még tavaly szeptember végén jelentette be különleges folyadékhűtő rendszerét, a Tritont, amely több tulajdonságával is megpróbál kiemelkedni a kompakt, készre szerelt folyadékhűtő rendszerek szegmenséből. Ezt teszi úgy, hogy közben ez a termék a Raijintek első folyadékhűtő szettje, ezt feltétlenül érdemes szem előtt tartani.

A Triton egyik legfontosabb előnye, hogy roncsolás-mentesen oldható kötéseket alkalmaz a radiátort és a tágulási tartállyal egybeépített folyadékhűtő blokkot összekapcsoló csövek esetében, így a rendszer igény esetén bármikor bővíthető, valamint a csövek lecserélésére is van mód. További extra, hogy bár egy költséghatékony szettről van szó, nem 120 milliméteres, hanem 240 milliméteres hőleadó radiátort alkalmaz. A harmadik különc tulajdonság a mellékelt festékekkel színezhető hűtőközeg, illetve a kékes-fehér LED-es világítással ellátott tágulási tartály, amelyeknek főleg azok fognak örülni, akik plexi oldalablakkal ellátott számítógépházba szánják a Tritont.

Mielőtt még az összes puskaporunkat ellőnénk, megmutatjuk a specifikációs táblát.

Most, hogy a felületes ismerkedésen túl vagyunk ideje, hogy közelebbről is szemügyre vegyük a Tritont!

A szett és tartozékai

A szett és tartozékai

A Raijintek Triton egy kompakt dobozban érkezett, amely a minél kényelmesebb szállíthatóság érdekében kapott egy kényelmes kis fogantyút is. A doboz ízléses dizájnnal rendelkezik, oldalán pedig a belül lapuló folyadékhűtő szett legfontosabb tulajdonságait is megtaláljuk, így az első találkozás összességében igen pozitív benyomással zárult.

A doboz belsejében igényesen elcsomagolva találjuk meg a kompakt folyadékhűtő szett elemeit, illetve magukat a tartozékokat. A tágulási tartállyal egybeépített folyadékhűtő blokkra már gyárilag felszerelik a csöveket, ahogy a hőleadó radiátorra is, sőt, a maximális kényelem érdekében még a hűtőközeggel is fel van töltve a rendszer, így viszonylag kevés szerelés után használatba vehető.

A csomagban az összeszerelt folyadékhűtő szetten kívül találunk még két darab 120 milliméteres ventilátort is, amelyek speciális kábelezést kaptak. A légkeverőket gyakorlatilag egy "Y" kábel köti össze, ami egy háromtűs tápcsatlakozóban végződik, valamint egy potmétert tartalmazó kábel is leágazik róla, így lehetőség van a manuális fordulatszám-szabályzásra is.

A 120 milliméteres átmérőjű légkeverők 25 milliméter vastagok, üzemi fordulatszám-tartományuk pedig 1000-2600 RPM. PWM támogatás nem jár hozzájuk, azaz a kívánt fordulatszámot a potméter segítségével tudjuk beállítani. Ezek a ventilátorok 21,6 dB(A) és 36,6 dB(A) közötti zajszintet generálnak, léghozamuk pedig 38,889 CFM-től 100,455 CFM-ig terjed.

A folyadékhűtő blokk egy nagyméretű, plexi házból álló tágulási tartályt is tartalmaz, gyakorlatilag ebbe ágyazták bele a szivattyút, méghozzá két kékes-fehér fényű LED társaságában. A szivattyú 3000-es percenkénti fordulatszámon üzemel, zajszintje pedig 20 dB(A) körül helyezkedik el, így maximum 120 liternyi hűtőközeg megmozgatására képes egyetlen óra leforgása alatt. A strapabíró, grafitcsőből és kerámiatengelyből álló csapágyazásnak köszönhetően a szivattyú várható élettartama nagyjából 50 000 üzemóra, ami nem hangzik rosszul.

A tágulási tartály tetején egy folyadékbetöltő nyílás is helyet kapott, amely természetesen gumitömítéssel is rendelkezik. Fontos, hogy a tágulási tartály tetején egy nagyon jól felragasztott fólia védi a plexi tetőt a karcoktól, amit elég nehéz eltávolítani. Ez a fólia rendszerint karcos is, így elsőre úgy tűnhet, hogy maga a plexi kapta a karcokat, de szerencsére erről szó sincs.

A folyadékhűtő blokkot és a hőleadó radiátort átlátszó, elég puha anyagú csövek kötik össze, amelyek 9,5 milliméteres belső-, és 12,5 millimétres külső átmérővel rendelkeznek. A csövek elhelyezésénél nagyon oda kell figyelni, hogy még véletlenül se törjenek meg – ez kevés hely esetén nem lesz egyszerű feladat, ugyanis a csövek nem túl masszívak, könnyen meg tudnak törni, ami jelentősen rontja a hőleadás hatásfokát.

Ha akarjuk, a mellékelt tubusok segítségével színezhetjük a hűtőközeget: használhatjuk csak a kék, a piros vagy a zöld alapszínt, de ezek keverésével egyedi szín is létrehozható. Ekkor azonban érdemesebb lefejteni a hűtőközeget, bekeverni a kívánt színnel, majd egy tölcsér segítségével visszatölthetünk 350 milliliternyi folyadékot. A színezést feltétlenül érdemes még a folyadékhűtő blokk beszerelése előtt elvégezni, később ugyanis rendkívül nehézkes a folyamat végrehajtása. Mi ezt a mókát most kihagytuk, hiszen a tesztben szereplő terméket nyereményjáték keretén belül kisorsoltuk, boldog tulajdonosát pedig nem szerettük volna megfosztani a színkeverés élményétől.

A ventilátorok gyárilag nincsenek a hőleadó radiátorra szerelve, így ezeket a fittingek felőli oldalra kell felcsavarozni. A Tritonból egy úgynevezett "Core" változat is készült, ami pár ezer forinttal olcsóbb, ugyanis nem tartalmaz ventilátorokat, így olyan légkeverőket választhatunk hozzá, amilyet csak akarunk (ez a Core szett eddig még nem bukkant fel nálunk, csak a teljes pakk).

A folyadékhűtő blokkot a mellékelt rögzítő keretek segítségével szinte minden modern Intel és AMD processzorfoglalatra fel lehet szerelni, ám a szerelés megkezdése előtt mindenképpen el kell távolítani a rézből készült, nikkelezett felülettel ellátott talpazatról a védőfóliát. Ezután már a mellékelt kis tasakból kinyomhatjuk a kellő mennyiségű hővezető pasztát a processzor felületére, majd a csomagban található kis műanyag spatulával egyenletesen el is oszthatjuk a CPU felületén, így végeredményként egy nem túl vastag paszta-réteget kell kapnunk. A túl kevés és a túl sok paszta sem jó, ugyanis a hőátadás hatásfoka mindkét esetben romlik.

A tesztkonfiguráció és a beszerelés

A tesztkonfiguráció

A Raijintek Triton teszthez egy éppen nálunk lévő Raijintek Aeneas számítógépházat használtunk, amely Mini-ITX vagy microATX formátumú alaplapokat fogad, és már gyárilag is négy darab ventilátorral rendelkezik. A termék rendkívül ideális alapnak ígérkezett, ám beszerelés közben szépen lassan kiderült, érdemesebb lett volna egy tágasabb számítógépházat használni. No de mielőtt még belekezdenénk a szerelés közben szerzett tapasztalatok kitárgyalásába, vessünk egy pillantást a tesztkonfigurációra.

Íme:

• Alaplap: Gigabyte Z97M-D3H rev 1.0

• Processzor: Core i7-4790K (Devil's Canyon)

• Rendszermemória: 2 x 2 GB Kingmax DDR3-1600 MHz

• Adattárolás: Western Digital Caviar Black 500 GB (SATA 6 Gbps; 7200 RPM)

• Tápegység: Cooler Master V850

• Számítógépház: Raijintek Aeneas

• Processzorhűtők:

– Gyári rézmagos Intel

– Noctua NH-U12P

– Raijintek Triton

• Videokártya: Nvidia GeForce GTX 770

• Operációs rendszer: Windows 8.1 Pro x64 (minden frissítéssel)

• Hőfokok ellenőrzése:

– Gyári GB app (System Information Viewer)

– CPUID Hardware monitor

– Célzólézeres infra hőmérő (A VRM-hez)

Beszerelés közben szerzett tapasztalatok

A Raijintek Triton összességében könnyedén szerelhető lenne, viszont a Raijintek Aeneas számítógépház már nem volt valami kezes partner. A probléma ott kezdődött, hogy a gyári processzorhűtő cseréjekor kiderült, hiába van kivágás az alaplaptálcán a processzorhűtő hátlapi rögzítőjének zökkenőmentes beszereléséhez, a kivágás túl kicsi, és nincs is jó helyen, így az alaplapot mindenképpen el kell távolítani, ha CPU hűtőt cserélünk. Ez mind a Noctua processzorhűtő, mind pedig a Triton beszerelését nehezítette. A Noctua processzorhűtő hatalmas mérete miatt egyéb fejtörést is okozott, de erről a számítógépházról szóló tesztünkben részletesebben is beszámolunk majd, ami hamarosan megjelenik.

A Triton kapcsán sajnos egyéb problémába is ütköztünk. Az Aeneas számítógépház felső részén kialakítottak egy nagyobb bővítőhelyet a hőleadó radiátorok és a ventilátorok számára, ám itt nem tudtuk elhelyezni a Tritont, ugyanis a csöveket nem lehetett úgy elrendezni, hogy a szett használható legyen. Más megoldás híján a bővítőhely alá kellett rögzíteni a hőleadó radiátort, ám ekkor a ventilátorok és az alaplap között elég kevés légtér maradt, a hőleadó radiátor felett pedig egy hatalmas üres öböl tátongott, ahova beszorulhatott a felfelé áramló meleg levegő – és be is szorult.

A hőleadó radiátor beszerelése közben a szűk hely miatt a könnyen hajló csövek rendre megtörtek, így rettenetesen nehéz volt őket úgy elrendezni, hogy ne törjenek meg, ugyanakkor kényelmesen el is férjenek. A csövekben emiatt elég nagy kanyarívek voltak. A fenti képek beszerelés közben készültek, itt a kábelek még nem voltak esztétikusan elrendezve.

Érdemes megemlíteni, hogy a Triton rögzítő keretét nagyon egyszerű beszerelni, viszont a folyadékhűtő blokk rögzítésénél érdemes odafigyelni, ugyanis, ha túlhúzzuk a csavarokat, elrepedhet a plexi tartály. Tartályrepedésre már volt példa, igaz, a hibajelenség nagyon ritka, eddig mindössze két szettnél tapasztaltunk hasonlót. Ettől persze még nem árt az óvatosság.

Mi első körben nagyon magas hőfokokat mértünk, így alaposan szemügyre vettük a rendszert. Picit jobban meghúztuk a csavarokat, mert elsőre féltünk, hogy a túlhúzástól elrepedhet a plexi tágulási tartály, ám a csavarok meghúzása után érezhetően javult a helyzet – gyakorlatilag 5-15 Celsius fokot esett a Core i7-4790K üzemi hőmérséklete. Egyszóval, ha magas hőmérséklet mutatkozik tesztelés során, akkor gyanakodjunk a csavarokra, és ha azok kellően feszesek – nem szabad őket túlhúzni! –, akkor érdemes megnézni, nincsenek-e légbuborékok a csövekben. Ha vannak, kevés folyadékot érdemes utántölteni, így javul a hűtőteljesítmény. Az utántöltéshez persze mindenképpen érdemes kiszerelni a szettet a számítógépházból. Ha a folyadékszintet még a szett beszerelése előtt ellenőrizzük, akkor rengeteg kellemetlenségtől kímélhetjük meg magunkat.

Hőmérsékletek

Hőmérsékletek

A különböző processzorhűtőkkel háromféle tesztet végeztünk: megnéztük, mennyire melegszik a rendszer üresjáratban, Prime terheléskor, illetve Prime és Furmark együttes futtatásakor – utóbbi remekül rámutat a rendszer szellőzésének hiányosságaira, hiszen, ha a GeForce GTX 770 is elkezd fűteni, érezhetően felmelegszik a belső légtér.

A Tritont kétféle állapotban is teszteltük: első körben megnéztük, mennyire hatékony a hűtés maximális fokozaton, majd minimális ventilátor-fordulatszám mellett is elvégeztük a méréseket.

A gyári Intel processzorhűtő elég gyatrán teljesített, ugyanis maximális terhelés mellett olykor-olykor visszavette a rendszer a processzormagok órajelét, hogy visszahűtse őket (throttling). A Noctua processzorhűtő nagyon jól teljesített, a Raijintek Triton pedig ugyancsak derekasan helytállt annak ellenére, hogy sajnos kénytelenek voltunk a lehető legrosszabb helyzetben használni – kis hely, kanyargó csövek, nem túl ideális szellőzés. A folyadékhűtő szett maximális ventilátor-fordulatszám esetén remekül lehűtötte a processzort, viszont ekkor már hangos volt, nem úgy, mint a pár Celsius fokkal melegebb Noctua, amely hangtalanul végezte a rá bízott feladatot.

Ahogy a Triton ventilátorainak fordulatszámát minimum szintre állítottuk, felborult az egyensúly: a processzor elkezdett komolyan melegedni, ugyanis a folyadékhűtő blokkról lefújt meleg levegő egy része megszorult a ház teteje és a felül kialakított bővítőhely között. A helyzetet tovább rontotta, ha a Furmark miatt a GeForce GTX 770-es videokártya is elkezdett fűteni: ekkor még gyengébben szerepelt az alacsony fordulatszámon dolgozó Triton, ugyanis a felfelé áramló meleg levegő még tovább emelte a fent beszorult levegő és a hőleadó radiátor hőfokát.

Érdekességképpen megnéztük azt is, hogyan alakul a VRM részleg hőfoka, ez ugyanis rendkívül fontos szempont, hiszen a ventilátoros processzorhűtő lecserélésével megszűnik a VRM komponensei körül a légáramlás, ami egészen extrém hőmérsékletet is eredményezhet. Anno így pukkant el az X58-as Gigabyte alaplapunk egyik MOSFET-je, mikor néhány éve a Corsair folyadékhűtő szettjeiről tesztet készítettünk.

Ahogy az a fenti adatokból is látszik, a Raijintek Aeneas szellőzése a VRM szempontjából nézve nagyon jó, ugyanis a folyadékhűtés használata közben sem emelkedett vészesebb mértékben a VRM hőfok, ha a hőleadó radiátor ventilátorai maximális fordulatszámmal pörögtek. Minimális fordulatszám esetén már 68 Celsius fokra ugrott fel a hőfok, ami egy tuningmentes processzor esetén már figyelmeztető jel lehet – tuning esetén mindenképpen ellenőrizni kell a VRM hőfokát, és gondoskodni kell a kiegészítő hűtésről, ha túl forró a hűtőborda.

Tuning

A sors fura fintora, hogy a beszerelés közben tapasztalt nehézségek után tuning alkalmával is falakba ütköztünk, ugyanis a legcsekélyebb órajel- és feszültségemelés hatására is 91 fokig melegedett a processzor, akár a Noctua hűtőt, akár a Tritont vetettük be, pedig ennek nem lett volna szabad megtörténnie, hiszen kifejezetten tuningra szánt Devil's Canyon processzorról volt szó, aminél a hűtősapka és a lapka felülete között sokkal hatékonyabb a hőátadás, mint a kommersz Haswell processzoroknál. Elvileg. Némi kutatás után az Intel "közösségi" oldalán rábukkantunk egy fórumbejegyzésre, ahol többen is hasonló jelenségről, azaz túlmelegedő Core i7-4790K processzorról panaszkodnak. A panaszkodók közül többen is arról számoltak be, hogy a garancia keretén belül cserélt processzorral már nem volt probléma, azaz nem melegedett túl gyári hűtővel sem. Nálunk annyival volt jobb a helyzet, hogy normális hűtővel gyári órajeleken nem melegedett túl a rendszer, de a legkisebb feszültségemelés hatására azonnal 90 fok környékére ugrott a hőfok – bármilyen CPU hűtővel. (Természetesen a felvehető áramerősség és a TDP keret növelését sem mulasztottuk el.)

A külföldi tapasztalatokat végigböngészve megállapítottuk, hogy jó eséllyel tényleg a processzorunkkal volt valami probléma – a gyanú szerint a lapka felülete és a hűtősapka közötti hőátadással lehetett baj, ugyanis hiába voltak tűzforróak a processzormagok, a hűtő talpazata a lézeres infra hőmérő szerint 40 celsius foknál nem volt melegebb, és a processzorhűtő lamelláin is csak 30-32 fokos hőmérsékletet mértünk.

A peches Core i7 példányunk miatt a tuningtól el kellett tekintenünk, hiszen a kívánt órajel és feszültség beállítása után nagyon rövid időn belül felszaladt a hőmérséklet 90 fok fölé, így pedig nem lehet huzamosabb ideig terhelni a rendszert – már csak azért sem, mert beindul a Throttling, azaz az órajel elkezd ugrálni, hogy a CPU mentse magát. Mivel a jelenséget egyéb processzorhűtőkkel, friss pasztázás után is tapasztaltuk, így beletörődtünk: le kell mondanunk a saját tuning eredményekről, akármennyire is kellemetlen a helyzet. Az alaplap természetesen friss, F6-os BIOS-t használt, de a korábbi, F5-ös jelzésű BIOS-szal is ugyanezeket a tüneteket tapasztaltuk.

A külföldi tesztek, illetve a fórumozók tapasztalatai alapján a Triton egyébként nagyon jól elboldogul akár egy 4600-4700 MHz-re tuningolt Core i7-4790K processzorral is, igaz, a tesztek többségét nyitott légterű tesztpadon végezték, ami az akadálytalan szellőzés miatt jelentősen jobb hőfokokat mutat. A termék hazai felhasználói által megosztott tapasztalatok alapján szintén hatékony a Triton, így bátran ajánlható kis- és közepes tuninghoz.

Ha lesz módunk egy újabb teszt elvégzésére, mindenképpen frissítjük cikkünket, és biztatnánk minden Tritont tulajt is, hogy ha van egy kis ideje, a fórumon ossza meg velünk a tapasztalatait, hogy milyen gépben milyen hőfokokat sikerült elérni.

Verdikt

Verdikt

A Raijintek első kompakt folyadékhűtő szettje abszolút nem lett rossz, de azért érződik rajta az is, hogy gyártója még csak most bontogatja szárnyait e szegmensben. A könnyen megtörő csövek nekünk sok problémát okoztak a kompakt PC házban, valamint az is fájó pont volt, hogy a ventilátorok fordulatszámát szabályzó potmétert nem lehet hova beszerelni, hogy az a ház oldallapjának levétele nélkül is elérhető legyen. Erre a célra jó lett volna akár egy PCI slotba illeszkedő hátlapi panel is, ahova bepattintható, vagy becsavarozható a szabályzó.

A folyadékhűtő blokk rögzítésére mindenképpen fokozott figyelmet kell fordítani, mert ha túlhúzzuk a csavarokat, elrepedhet a tágulási tartály. Ez a jelenség szerencsére ritka, de mint tudjuk, az ördög nem alszik, így kifizetődőbb az óvatosság.

A bontható kötések és a színezhető hűtőközeg pozitívum volt, mint ahogy a LED-es világítással ellátott tágulási tartály is – ezeket a modderek és a plexi oldallappal ellátott számítógépházak tulajdonosai valószínűleg értékelik majd. A szivattyú üzem közben, zárt ház esetén nem hangos – a ventilátorok azonban igen, ha maximális fordulatszámon járatjuk őket. Emiatt érdemes lehet a Triton Core szetten is elgondolkodni, amihez vásárolhatóak külön 120 milliméteres, halkabb légkeverők.

A szettet kompaktabb számítógépházakba saját tapasztalataink alapján nem igazán ajánljuk, de közepes torony, vagy torony formátumú kuckóban remek helye lehet. A Raijintek Triton gyerekbetegségei ellenére is jó vétel lehet, hiszen ideális körülmények alkalmával hatékonyabban lehűt egy tuningolt processzort, mint egy drágább léghűtő, viszont gyári ventilátorokkal hangosabb is.

A tapasztalataink összességében felemásak, ám ezek többségéről nem a Triton tehet, hanem a kedvezőtlen körülmények (PC ház és CPU). Amennyiben a prémiumkategóriás léghűtőknél magasabb üzemi zajszinttel meg tudunk barátkozni, úgy a Triton a maga 24 000 forintos ajánlott végfelhasználói árával mindenképpen ajánlott vétel. A termék február 12-e óta sajnos nem kapható, de a raktárfigyelő bekapcsolásával kérhető értesítés, így azonnal le lehet rá csapni az érdeklődőknek, ahogy beérkezik (többen kérdezték privát üzenetben, és sajnos nem tudunk pontos dátumot mondani a következő szállítmány érkezésére, ezért javasoljuk a raktárfigyelőt).

A Raijintek Tritont a Kelly-techtől kaptuk, ezúton is köszönet érte!