Még aki régóta követi a Pokémon világát, annak is meglepő lehet, hogy a Mewtwo visszavág: Evolúció egyben az 1. és a 22. film is a szériában. A remake oka az volt, hogy a 2000-ben kijött előd nagyon komoly CGI ráncfelvarráson ment keresztül, konkrétan újra megcsinálták az egész másfél órát. Szerencsére nem lett szőrös/furcsa textúrájú és „élőholt” kinézetű a sok zsebszörny, mint a Detektív Pikachuban, itt modern „rajzfilm” külalak lett a végeredmény.
Míg Japánban (eredeti nyelven, ofkorsz) még 2019 júliusában debütált a film, 1-2 USA-ban megrendezett fesztiválon kívül nem nagyon lehetett találkozni vele. Egészen 2020 tavaszáig, amikor is a Netflixen debütált, és ez az első alkalom, hogy online streamer szolgáltató volt a platform, nem pedig a jól megszokott mozi vagy a TV.
A Pokémon világa jelenleg a 8. generációnál tart a legutóbb kiadott játék alapján, ez a Galar régió, ami az Egyesült Királyságra hajaz, és több mint 80 új szörnnyel találkozhatunk benne, némelyik annyira erőltetettnek tűnt, hogy már az előzetesek során kiverte a biztosítékot a rajongók egy részénél. Nagy ugrás innen MewTwo, az 1. generáció világa, ahol bizony a legismertebb, „eredeti” pokémonok között a genetikai kísérlet eredményeként megszületett újonc rettentő erősnek számított.
Az eredettörténetét feldolgozó mozi szerint Dr. Fuji a titokzatos Mew egy szempilláját megtalálva géntechnológiát és klónozást felhasználó kísérletekbe kezd a gonosz Rakéta csapat vezére, Giovanni támogatásával. A végeredmény MewTwo, aki nem tudja ki ő, miért van itt és mi a célja. Viszonylag hamar rájön azonban, hogy az emberek (a tudós és Giovanni) gonoszak, önzők és csak önmagára számíthat. Meg kell védenie magát és erejét felhasználva mindenkit le kell győznie.
Ez nem esik nehezére, de közben érzéketlenné, arrogánssá válik, aki szerint a pokémonok rabszolgák (hisz ő is az volt), a trénerek, a többi ember pedig szánalmasan gyenge teremtmények, akiket egy csettintéssel elintéz, ha akar. Mivel nem talál kihívást, ezért a világ meghódításán elmélkedik és az agymosás, a klónozás, valamint egyéb „kedves” tevekénységek művelésével mulatja idejét titokzatos, a tenger közepén rejtőző laboratóriumában.
Ez, (és a kiküldött meghívók) persze odavonzzák a helyi pokémon trénerek legjavát, köztük a szinte állandó főszereplőnek mondható Ash Ketchumot és csapatát is, ami itt Mystit és Brockot jelenti. Csaták, sötét titkok és egy csomó klón felbukkanása közepette végül előkerül Mew is és a Mewduo két tagja egymásnak feszül. A mese igazából ugyanazt az utat követi, mint amiről a tanulságosnak szánt anime vagy a többi mozifilm szól. A gonosz ellen összefognak a jók és az összetartás általában elég ahhoz, hogy végül győzelmet is arassanak.
Itt a barátság ereje és az önfeláldozás az, ami a végkifejletet elhozza. MewTwo is hajlandó belátni, hogy az általa lebecsült emberek között jók is vannak, akik barátként, szövetségesként tekintenek pokémonjaikra. Kis tudományos kitekintőt kapunk azzal a gondolatmenettel, ami azon dilemmázik, hogy a klónok saját jogú élőlényeknek, önálló entitásoknak tekinthetőek-e. És mint ilyenek számíthatnak-e megértésre, szeretetre, elfogadásra.
Nem árulok el nagy titkot azzal, hogy a történet vége happy end és egy későbbi részben a Genesectek ellen visszatérő MewTwo is másképpen látja a világot már. A modernebb, csillogóbb külső nem ártott meg a résznek, hiszen odafigyeltek, hogy a történet vagy a cselekmény szempontjából ne nagyon legyen változás az elődhöz képest. És hogy kinek melyik verzió tetszik jobban? A nosztalgia faktor, a gyerekkori élmények vagy az első találkozás mind befolyásoló tényező lehet, de az is lehet, hogy valaki a „régi, kopott” verzió helyett az újjal találja meg azt az utat ami őt a pokémonok világába vezeti.
