Újabb év, újabb Nothing telefonok? Nos, természetesen igen, bár a OnePlus társalapítója, Carl Pei által életre hívott egyedi Nothing brand idén sajnálatos módon nem bővül újabb csúcsmodellel. A vezérigazgató szerint, az általam is kipróbált Nothing Phone (3) egyelőre megteszi zászlóshajónak, így inkább a megfizethetőbb (a) modellekre, illetve a Nothing OS továbbfejlesztésére koncentrálnak.

Tehát szerencsére nem maradunk új Nothing mobilok nélkül, nálam pedig a két újdonság közül most az alapkészülék, a Nothing Phone (4a) tette tiszteletét. A legfrissebb belépőmodellek mindig izgalmasak, de legalábbis figyelemre érdemesek mindazok számára, akik nem óhajtanak túlárazott csúcsmodellekre költeni, de lehetőleg valami egyedit, valami szokványostól eltérőt keresnek. Márpedig ezen a téren a Nothing Phone-nak egyértelműen van mit villantania.

Villog is tovább a Glyph interfész, legyen szó kijelzőről, LED-sorról vagy éppen a (4a)-nál látható Bar-ról, a megközelítés és stílus alapvetően nem esett át gyökeres változáson, de kicsit mindig variálnak valamit az alaprecepten. Elsősorban a fő ismertetőjegyként visszatérő, hátoldali LED-rendszer érdemel figyelmet, velünk maradt a meglepően kellemes Nothing OS, végül pedig a felhasználók többsége számára elsődleges kamerás képességek érdemelnek szót. A kérdés az, hogy ebben a megfizethetőbbnek számító árkategóriában mit tud prezentálni a gyártó a piaci vetélytársakkal szemben és vajon mit kell feláldoznunk egy kis egyediségért, elsősorban a specifikációk oltárán.

Csomagolás és tartozékok

A gyártó a telefonok esetében mindig változtat valamit, a csomagolás viszont meglehetősen egységesnek tekinthető, egészen az első készülékük megjelenése óta. Ezúttal egy teljes egészében fekete dobozban érkezett, mely passzol is a leginkább fekete/sötét szürke változatban kézhez kapott készülékhez.

Amúgy idén már egészen kibővültek a választható színek is, hiszen a megszokott és változatlanul csinos fehéren kívül egy egészen sajátos, kék színű modell is kapható, sőt, elérhetővé vált rózsaszínben is, ha valaki szeretne a tok helyett a telefon megjelenésével hivalkodni. Amire lesz is mód, hiszen a színezett hátlapok is áttetszőek, rálátást engedve az egyedi, ipari jellegű hátoldali dizájnra.

A belső elrendezése többé-kevésbé a megszokott, ahogy a mellékelt kiegészítők is, tehát ezúttal sem kell nélkülöznünk a kijelzőre már előre ráapplikált védőfóliát, illetve jár hozzá az áttetsző, gyári szilikontok is, ami nagyszerű gesztus, hiszen a nagyobb gyártók alaposan megkérik az árát a hivatalos kiegészítőknek.

Talán említenem sem kell, hogy adaptert hiába keresnénk, a dupla Type-C töltő- és adatkábel, illetve a praktikus gombostűre emlékeztető, fogantyús SIM-tű viszont nem maradtak el.

Dizájn és specifikációk

Amennyiben a Nothing Phone (3a)-t tekintjük közvetlen elődnek, akkor a Phone (4a) nem tekinthető teljes újratervezésnek, sokkal inkább egy jelentős finomhangolásnak. A Nothing megtartotta az alapvető dizájnfilozófiát (áttetsző hatású hátlap, Glyph világítás, lapos oldalak), de több részleten változtatott, hiszen míg a magasság tekintetében közel azonosak, a 4a keskenyebb, vékonyabb és könnyebb is lett elődjénél.

A 120 hz-es OLED kijelző vitán felül az egyik legnagyobb erénye a telefonnak, mely a pixelsűrűségnek köszönhetően hibátlan képet eredményez, a fényerő pedig nappali világosságban is elégséges volt az olvashatósághoz. A megjelenítő körüli káva valamivel vastagabb a kelleténél, de legalább egységes a vastagsága alul, felül és az oldalakon is, így esztétikai szempontból mégis egész kellemes benyomást keltett.

Legutóbb, a 3a esetében a kamerák elrendezése meglehetősen megosztóra sikerült, hiszen erőltette az asszimetrikus elrendezést, ami kétségkívül egyedi, ám sokak számára zavaró megjelenést kölcsönzött a készüléknek. Úgy tűnik, hogy az előzetes értekezleteken végül az ortodoxabb megközelítés tűnt nyerőnek, így a bal felső sarokban bolyongó lencsék helyét egy középre igazított kapszula alakú sziget vette át.

Anyaghasználat tekintetében ezúttal is műanyag keretet tapinthatunk és tapintásra nagyon úgy tűnik, hogy úgy sikerült csökkenteni a termék súlyát, hogy eközben megtartották az edzett üveg hátlapot is. Minőségérzet és törékenység, továbbra is kéz a kézben járnak. Hangerőszabályzóból 2 különálló gomb és bekapcsológomb a jobb oldalon, Essential Key a bal oldalon, a hangszórórács alul a Type-C, illetve a SIM-tálca mellett.

De ha már itt tartunk, a kijelzőt Gorilla Glass 7i védi, ami nagyjából egyméteres esésig biztosíthat törésmentes képernyőt, míg a teljes készülék C kategóriás zuhanásbiztosítást kapott, ami legfeljebb 1.8 méterig óvhatja meg a telefonunkat. Összességében tehát előrelépés történt, a 3a hivatalosan kevésbé volt strapabíró, bár én végül egyiket se hajigáltam, hogy megbizonyosodjak a gyártó ígéreteiről.

A SIM tálca ezúttal is két Nano-SIM kártya egyidejű befogadását teszi lehetővé, ezért már itt ki kell emelnem, hogy amennyiben eSIM támogatásra lenne igényünk, fáradjunk a drágább Pro modell felé, ugyanis ezt a lehetőséget ezúttal sem kaptuk meg az alapmodell mellé. Ahogy ne várjunk MicroSD foglalatra sem, azok az idők elmúltak, hogy a telefonunkkal könnyedén feltölthettük az akciókameránk kártyájára rögzített tartalmakat. Nyilván Jack audió sincs, ilyesmiért továbbra is bizonyos kínai gyártók kínálatában érdemes keresgélni.

A Nothing mobilok egyik, ha nem a legtöbbet emlegetett jellemzője a Glyph-interfész, ami a hátlapba épített, egyedi LED-fényeket jelenti, melyek túlmutatnak holmi fotózási segédfényen. No, természetesen van az is, a Glyph-sokkal inkább egyfajta újragondolt értesítései LED, melyet ezúttal is egy kisebb csoportnyi fényforrás képvisel.

A megoldás tagadhatatlanul játékosságot és szórakoztató faktort kölcsönöz a szériának, de még most is az az érzésem vele kapcsolatban, hogy a Nothing igazából sosem tudta igazán megmutatni, hogy mit lehet még kihozni ebből az alapvetően jópofa koncepcióból, illetve ha nem is lehet többet, valójában aligha emiatt fogunk okostelefont venni.

Az idei szenzáció a Glyph-bar, mely egy jóval kompaktabb, letisztultabb, függőleges fényoszlop (sáv) a kamera mellett, mely 63 darab precíziós mini-LED-ből áll. A sáv négyzetekre van osztva, és minden négyzetben 9 egyedi zóna található, ami rendkívül finom és folyamatos fényátmeneteket tesz lehetővé. Ráadásul a Phone (4a) fényereje 40%-kal erősebb, mint a 3a-é, így napfényben is sokkal jobban látható.

A menüben amúgy alapból 3 fényerőszint között választhatunk, mielőtt belemerülnénk a konkrét funkciókba. Van időzítő és visszaszámláló csökkenő fényoszloppal, lehet a hangerőszint jelzője, vagy a töltöttségi szintté, különböző funkciók állapotjelzője (taxi érkezése, navigációs segéd, naptári események közeledte stb.)

Erős vaku helyett finomabb szórt fényt adhatunk vele, ugrálhat a zene ritmusára, egyedi módon villoghat különböző hívások vagy akár appok esetén, hasára fordításkor válthat némán villogó üzemmódra, de a megadott időszakra ki is kapcsolható, így éjszaka garantáltan nem villog a képünkbe, ha kómába esve a szemünket pont a telefon hátlapjának támasztanánk.

Ez összességében egy finomhangoltabb, de alapvetően visszafogottabb élmény, ugyanakkor aki kicsit több komolyságot vár el a telefonjától, az biztosan üdvözli a LED-ek átrendeződését egy fegyelmezettebb, letisztultabb formába. Ami viszont eddig tényleg nem volt, az a videó rögzítésekor kíméletlenül villogó vörös LED, ami nem kikapcsolható, szóval aki fél, hogy sötétben a vörös fény esetleg belezavarhat a felvételébe, az jobb ha tud róla és máshogy támasztja le a telefonját Time Lapse készítése előtt.

Nothing OS 4.1

Ha találkoztunk már jól összerakott és kitalál mobilos rendszerrel, akkor a Nothing OS bőven kiemelkedik a sorból. Egyszerre hoz letisztult, lecsupaszított élményt és egy egyedi, monokróm színvilággal megspékelt, retro esztétikát, mindezt továbbra is az aktuális Android verzióra építve. Ez tehát továbbra is az a sallangmentes UI, ami egyszerre gyomlálja ki a felesleget és teszi hozzá a saját ötleteit a gyári Androidhoz, végül egy meglehetősen egyedi összképet nyújtva.

Pontmátrix betűtípusok, monokróm ikoncsomag, fekete-fehér widgetek zenéhez, időjáráshoz akkuhoz vagy órához, összességében egy egyedi és kellemesen minimalista kezelőfelület, de még iPhone-os kategóriákra is oszthatjuk az ikonjainkat, appjainkat, ha arra van igényünk. A Smart App Drawer, melyben ahelyett, hogy minden app ABC sorrendben lenne, az AI automatikusan kategorizálja őket, munka, kommunikáció, média,közlekedés, vásárlás stb. szempontok szerint. De pl. a felső sorba a legtöbbet használt alkalmazások kerülhetnek, amit a legtöbben bizonyosan hasznosnak találnak, én pl. szeretem, hogyha bizonyos appokra nem kell mindig rákeresni.

Ezúttal is itt az Essential Space és a hozzá tartozó fizikai gomb a telefon bal oldalán, Essential Key néven, mely az Essential Space-be menti az gy készített jegyzeteket, tartalmakat. Lényegében egy AI-alapú személyes gyűjtőhelyről van szó, ami képes képernyőképeket menteni, jegyzeteket készíteni, emlékeztetőket létrehozni, feladatokat felismerni, találkozókat kiemelni, szövegeket összefoglalni. Az AI felismeri a fotón szereplő adatokat, legyen szó helszínről, dátumról vagy konkrét eseményről, melyet pl. a naptárba is ment nekünk, ha elfogadjuk az ajánlatot.

A működési elv alaptvetően a régi, tehát egy lenyomásra sokrétű képernyőmentés, hosszabb lenyomásra hangjegyzet készül., melyet szintén az AI tud támogatni, elemezni, míg a dupla lenyomás a korábban mentett tartalmakhoz vezet. Az egész koncepció továbbra is hasznos, ám az extra fizikai gombunk továbbra sem ruházható fel általunk kiválasztott funkcióval, pedig minden bizonnyal lenne olyan vásárló, aki adott esetben másra használná.

Jó hír, hogy a közösség már talált alternatívákat a dologra, szóval ha minden igaz, a Button Mapper, Key Mapper vagy The Everything Key appokkal megkerülhetjük a gyártó korlátozásait és átprogramozhatjuk a gombot, hogy altenratív funkciók vagy szolgáltatások induljanak el, bár igaz, hogy csak a dupla lenyomás esetén, a sima kattintás marad a Nothing választása.

Rendszersebesség

Ha valamire nem lehetett különösebb panasz még az olcsóbb Nothing modellek esetében sem, az az általános felhasználói élmény. Korábban nem győztem dicsérni a Nothing OS kiváló optimalizációját és ez most sem lesz másképp. A telefon a legtöbb esetben lágy és gyors animációkkal, illetve mindvégig gyors reakcióidővel tette kellemessé a felhasználói élményemet.

Egyes komolyabb appok betöltése talán némi időt igényelhet, de alapvetően erősebb a rendszerchip és gyorsabb a beéptett UFS tárhely is, tehát ami eddig jó volt, az továbbra is jó. A Snapdragon 7s Gen 4 ugyan gyengébb, mint amit a 3, vagy akár az új 4a Pro kapott, de egy korrekt középkategóriás darab, ami ellátja a legtöbb általános, hétköznapi igényünket és még játszani is lehet vele, a COD Mobile vagy az Asphalt Legends pl. egyaránt élvezhető sebességgel futottak.

Fotók, videók

A nyers fotók ebben a Drive mappában elérhetők.

A fontos rész nem a megapixelszám, hanem hogy a 4a egy tetraprizmás periszkópos telekamerát kapott, ami ebben az árkategóriában ritkaság, még ha nem is kell feltétlenül hasra esnünk tőle. Az 50 MP-s főkamera változatlan maradt a 3a-hoz képest, ugyanazt a Samsung ISOCELL GN9 (50 MP, 1/1.57"-os szenzorméret, f/1.88, optikai képstabilizátorral) szenzort kapta meg.

A távcsövünk már kicsit jobb, ugyanis a korábbi 2x-es fizikai közelítés helyett immár 3.5x-ös zoomra adódik lehetőségünk. Ez nem rossz, bár a szoftveresen elérhető 70x-es nagyítást inkább felejtsük el, a végeredmény nagyjábük olyan lesz, mint amilyet elképzelünk.

Végül ott az a szomorkás, 8 MP-es ultraszéles kamera, melyre nem igazán lehet büszke a gyártó, de úgy tűnik, hogy többek között ezen kellett spórolni ahhoz, hogy a nevetségesre hízott memóriaárak mellett is relatíve vállalható áron kínálhassák tovább a telefont.

Az előlapi szelfikamera egy 32 MP-es szenzor, ami nem meglepő módon sokkal jobb minőségű képek készítésére ad lehetőséget. A nagylátószögű lencse kellemes adalék, csoportképek esetén valamivel többen férnek bele a képbe. A videó felbontása fix 1080p, de legalább van mellé 60 fps opció is. Van tehát fejlődés, nappal korrekt minőségű fotókat készíthetünk, de ennél sokkal többre ezúttal se várjunk a Nothing belépőmodelljétől, aki ennyi pénzért fotóban erősebb készüléket keres, találhat a konkurenciánál.

Üzemidő

A jól összehangolt rendszer előnye a kellemesre sikerült üzemidő. Felhasználói szokásoktól függően 8, de akár 10 óra körüli képernyőidő és átlagban akár két, de inkább másfél nap üzemidő hozható ki belőle, ami kifejezetten barátságos. A töltés legfeljebb 50 wattal történhet, ami egy óra alatt telepumpálja naftával. A vezeték nélküli töltés azonban továbbra sem általános ebben a kategóriában, ami sajnálatos. Emellett nem kifejezetten volt panaszom heves melegedésre sem, még a hosszas Time Lapse rögzítése után sem volt durva, ráadásul nem is lassult le tőle a telefon.

Kell ez nekem?

A Nothing láthatóan elfoglalta, majd el is fogadta a helyét a teremtésben. A (4a) legalábbis kellően magabiztos készülék úgy, hogy nem próbálja lenyomni a vetélytársait az összes létező kategóriában. Gondolok itt akár a nyers teljesítményre, akár a kameraképességekre, melyekben leginkább átlagos a felhozatal, de semmiképp se gyenge, a telefon alapvetően jó konstrukció lett, melyet a sajátos külső jegyei mellett továbbra is az egyedi és nem mellesleg változatlanul jól optimalizált rendszer emel ki a tömegből.

Ez egy továbbra is csinos, jól összerakott, minőségi anyagok bevetésével készült, egyedi készülék, mely nem mellesleg stabil, kellően gyors és nem is melegszik halálra, miközben egy bő napot kibír egyetlen feltöltéssel. Ez önmagában talán nem mindenkinek elég ennyi pénzért, de összességében továbbra is egy megbízható darabról van szó. Éppen ezért innovációért járó elismerést aligha, megbízhatóságért járó plecsnit viszont simán megítélek neki. Használat közben és a piacon is megbízható név lett a Nothing, ami örömteli hír az egyforma ajánlatok tengerén.

A dolog sajnos tényleg ott fogy el, hogy számos kritizált területen nem történt előrelépés, nincs eSIM, a kamera leginkább maradt valahol az oké tartományban, nincs wireless töltés, MicroSD és még sorolhatnám. Komoly előrelépés nem történt, csak egy kis ráncfelvarrás, ami éppen elég eben a kategóriában, hogy ne húzzuk annyir a szánkat a lusta hozzáállás miatt. Viszont aki minőségi középkategóriában gondolkodik és valami egyedire vágyik, a Nothing maradt az egyik legszimpatikusabb opció az aktuális felhozatalban is.