Anno az LG egyedül indította be az extra-szélesvásznú monitorok őrületét, most pedig úgy néz ki, hogy elért a csúcsra a 21:9-es mezőnyben, legalábbis játékos szemmel nézve mindenképpen. A 34GK950-es sorozat két tagot számlál, egy FreeSync-eset (34GK950F), és egy G-Sync-eset (34GK950G), nálunk az utóbbi járt. A wide color gamutos (!), 34 colos IPS panel ugyanaz mindkét termékben, és a kasztni is nagyon hasonló, képes magasságállításra, forgatásra és döntésre, a G változatnak pedig van annyi előnye, hogy kapott egy világító gyűrűt a hátuljára, ami igazából meglepően hangulatos egy sötét helységben (mondom ezt úgy, hogy én nem vagyok a nagy RGB őrület híve). Főleg ha van egy fal a monitor mögött, amit megvilágíthat, és hát azért az esetek többségében van.
Azonban félreértés ne essék, ez nem olyan, mint a Philips Ambilight technológiája! Nem változtatja a színét a képernyő tartalmától függően, mi állíthatjuk be, milyen árnyalatot vegyen fel (de lehet akár színváltós is, viszont az szerény véleményem szerint idegesítő).
Jelenleg kétféle G-Sync modul van a piacon, az első generációs, ami már régóta velünk van, és a nemrég bemutatott második generációs, ami képes nagyobb felbontásokat is magas képfrissítési rátával kezelni, valamint már nem ismeretlen számára a HDR és a zónákra osztott háttérvilágítás sem. Utóbbit jelenleg csak brutálisan drága monitorokban látni, a 34GK950 az első generációs változatra épít, viszont némileg megtuningolva azt, hogy elérhető legyen a 120 Hz 3440*1440-es felbontás mellett (igazából az ez első monitor, aminél ilyet láttunk).
Sajnos az első generációs modulnak megvannak a hátrányai. Az első pont a sebessége, a FreeSynces változat ugyanis 144 Hz-re is képes, és ez a csatlakozóinak is köszönhető, ami a G-Sync modul második problémája. Ha ki akarjuk használni a G-Syncet, akkor azt az egyetlen DisplayPorton (1.2) keresztül tehetjük meg. Van mellette egy HDMI is, de régi verzió, így natív felbontáson csak 50 Hz-re képes, tehát még a megszokott 60-nak is búcsút inthetünk (nem valószínű, hogy sokan használni fogják, de egy PS4 mondjuk rádugható). A bemenetek tehát eléggé limitáltak, ez a monitor tényleg csak arra van, hogy rákössük a játékos erőművünkre. A videó bemeneteket egy füles kimenet és egy kétportos USB 3.0 hub egészíti ki (ennél sosem fogjuk megérteni, hogy ezen az árszinten miért nem lehet négyportos).
Az OSD is eléggé fapados (mint szinte minden G-Sync monitornál), de ami a kalibrációhoz kell, az megvan, és még profilokat is menthetünk el, úgyhogy ez igazából a játékosok 99%-ának biztosan elég lesz. Az eddigiek alapján valószínűleg sokan gondolják, hogy némi zavar van az Erőben, hol van a közel tökéletes gamer monitor?
Nos, a lényeg csak most következik! A G-Sync modulnak hála a bemeneti késleltetés szinte mérhetetlen, mondhatni nincs, ez a régi CRT-s időket idézi. Túlvezérlésből fakadó hibák sincsenek, és a panel is egy igazán minőségi darab, bekalibrálva ragyogó a színhűsége (gyárilag nem volt annyira erős, de könnyen lehet rajta segíteni). A válaszidő inkább átlagos a jobb gamermonitorok körében, de igazából ez bőven elég, akinek sokkal alacsonyabb kell, úgyis egy TN paneles megoldást választ.
A háttérvilágítás villódzásmentes, bevilágítást szabad szemmel sehol sem láttunk, és elég széles tartományban állítható, hogy sötétben is szemkímélő maradjon, és hogy napsütésben is lássuk mi történik. HDR-hez kevés, de a régi G-Sync modul miatt ez úgyis mindegy. Viszont ha már itt tartunk…
Mi a különbség a G-Sync és FreeSync változatok között?
Nos, ami azt illeti elég sok. Azt már fentebb említettük, hogy a GK950F 144 Hz-es, és meglepő módon a TFT Central mérései szerint csak minimálisan van több bemeneti késleltetése, mint a G-Sync változatnak, ami ritkaság a FreeSync mezőnyben, és a túlvezérlési hibák is kicsik. (Akiket minden apró részlet érdekel, ajánljuk is a linkelt cikket, nekik megvan a felszerelésük ahhoz, hogy mindent mérjenek. Amit nem mérnek, azt kb. nem érdemes).
Érdekes módon a FreeSync változat képes elmosódás ellen villogtatni a háttérvilágítását (pedig régen az a G-Sync modulok sajátja is volt), és az alap HDR400 támogatásnak hála kezeli a 10 bites színmélységet (8bit+FRC trükkel, a panel nem valódi 10 bites). Ezen felül az F változat kapott gyári kalibrációt, és a modern vezérlő miatt 1.4-es DisplayPortot és 2.0-s HDMI-t is, tehát minden porton képes 144 Hz-en kezelni a panelt (sőt, egy HDMI bemenettel több van rajta, mint a G változaton). sRGB emulációra is képes, aki dolgozna is vele, annak ez fontos lehet.
A G változat előnyeinek tehát megmarad a hátlapon található gyűrűs világítás, és a kicsit jobb (tulajdonképpen nem létező) bemeneti késleltetés, valamint a nem létező túlvezérlési hibák. Ezek szép dolgok, de talán egy kicsit kevesek manapság, mert pár hónap alatt nagyot fordult a világ.
Év elején még egyértelműen a GK950G lett volna a király, hiszen csak az működött együtt a GeForce kártyákkal, a FreeSynces változat kihajtásához pedig kevesen rendelkeznek megfelelő Radeonnal, hiszen a felsőkategóriában most nem túl erős az AMD (a maroknyi Radeon VII tulaj előnyben). Mostanra viszont a GeForce-ok is hajlandóak kezelni a FreeSync monitorokat, és bár a GK950F még nincs a G-Sync compatible listán, az első tapasztalatok alapján egész jól működik az RTX sorozattal.
Az egyetlen dolog, ami most nem döntő tényező, az az ár. Normál esetben a G-Sync változatok jóval drágábbak, de most nem ez a helyzet, nagyon hasonló áron mozog a két termék, 400 ezer forint környékén, szóval az LG a felsőkategóriához mérten is árazta a 950-eseket.
Megéri?
Ezen az árszinten már egyik gyártó sem kispályás megoldásokkal van jelen, és mindenféle különlegesség közül is lehet válogatni, tehát a GK950-esek látszólag nincsenek egyszerű helyzetben, de az a helyzet, hogy a 21:9-es mezőnyben egyértelműen a legjobb megoldások között vannak (de az is lehet, hogy a legjobbak). Azoknak nem ajánljuk, akik HDR-es kijelzőt szeretnének, bár egyelőre borzasztóan kevés az olyan monitor, ami értékelhető HDR teljesítményt nyújt, és mellette gamingre is ajánlható.
