LEGO The Lord of the Rings – Egy legó mind felett

1. oldal

Érdekes jelensége a videojátékoknak a LEGO-sorozat: ha valaki minden részt kipróbál, akkor szembetűnően kevés újdonságot kap részről-részre. Ezt tükrözik a kritikák is, ahol a sokat tapasztalt újságírók egyre inkább beleunnak a játékokba. Ugyanakkor ha valakit a játékok által feldolgozott franchise-ok közül nem mind érdekel, akkor pár rész kihagyásával ugyanolyan jól szórakozhat minden egyes (kipróbált) játékkal. Így vagyok ezzel én is: a LEGO Batman után a Harry Potter, az Indiana Jones és a Karib-tenger kalózai nem érdekeltek igazán, így aztán vártam, hogy egy olyan világot dolgozzanak fel, ami engem is vonz. Vártam egy Forgotten Realms-et, egy Marvel univerzumot, vagy esetleg egy Gyűrűk Urát. Imáim meghallgattattak, mert a legújabb játék ezúttal Tolkien kitalált világába, a Gyűrűk Ura trilógia mítoszába kalauzol el bennünket, annak is elsősorban a filmes feldolgozását eleveníti fel számunkra.

Középföldei turizmus

Az előző játékban, a Lego Batman 2-ben debütált nyitott világ ezúttal is visszatért, valamivel logikusabb formában. A történetet ismerve adta magát, hogy a Gyűrű Szövetségének útját mi is bejárhassuk, és így is történt: ezúttal Középföldét kapjuk meg szabadon bejárható terepként, ahol a küldetések indítása mellett egy csomó gyűjtögetnivalót, megnyitható karaktert, és elvállalható mellékküldetést találhatunk. Gyűjtenivalókból újdonságok a kovács-sablonok, melyekkel elegendő mithril kocka birtokában olyan mithril eszközöket készíthetünk, mellyel az egyes karaktereket más karakterek különleges képességeivel ruházhatjuk fel. Egy mitrhil ásóval például Gimli is tud növényeket ültetni, mithril pecabottal (igen, ilyen is van) pedig bárki tud halat, vagy egyéb, vízben lévő kincset fogni. A mellékküldetéseket pedig a korábbi küldetések helyszínére szabadjátékban visszatérve tudjuk teljesíteni, jutalmunk változó lehet. A fentiek mellett persze gyűjthetünk még régebbről ismert dolgokat is: piros kockákat a csalások megnyitásához, kincsesládákat az összerakható trófeákért (amiket Völgyzugolyban állítanak ki), illetve számos megnyitható karaktert is meg lehet vásárolni, akik között a filmekben vagy könyvekben ismert szinte összes szereplő megjelenik (például Bombadil Toma is).

Gyűjtögetnivaló és megnyitható extra tehát dögivel áll rendelkezésre, az összes ilyen megnyitásához sok-sok szereplő különleges tulajdonságára és a játékos alapos odafigyelésére (vagy egy végigjátszásra) lesz szükség. Középföldén bizonyos helyeken elszórt térképkövek jelölik be a közelben található felszedhető extrákat, ami természetesen hatalmas segítség. Ugyanakkor nem lenne rossz egy minitérkép sem.

2. oldal

Mint a filmekben

A gyűjtögetés mellett azonban szerencsére a normál játékmenet is jól sikerült. A küldetések egészen változatosak, lesz például menekülés a Gyűrűlidércek elől, balrog-harc, varázspárbaj, ostrom, lopakodás, és még lehetne sorolni. Az átvezetők pedig eléggé filmszerűek és meglepően hűen követik a történéseket. Már a bevezetőben is lejátszhatjuk Szauron ujjának levágását, majd végignézhetjük Isildur sikertelen gyűrű-elégetési kísérletét, de a későbbiekben is nagyon sok jelenet szinte egy az egyben a filmekből került át a játékba. Persze a hosszal variáltak kissé, az átvezetők rövidebbek, a „harcos jelenetek” pedig játszhatóak, és hosszabbak. Összességében viszont a Gyűrűk Ura-filmek hűen legósított változatát kapjuk, érdekes feladványokkal, változatos harcokkal és főellenségekkel.

Nameg humorral. A Lego játékok humorizálása itt is megmaradt, azonban (talán a kötött történet miatt) ezúttal nem sikerült túllépni az egyszerű gegek és vizuális poénok szintjén. Lehet, hogy én lennék Gyűrűk Ura-sznob, de ezek a poénok nem igazán illettek a fantasy irodalom egyik alapvető művéhez, nem illettek bele az egészbe, túlságosan ambivalens volt a játékélmény, oda nem illőek a viccek, és sokszor inkább csak kínomban mosolyogtam.

[bold]

Már láttuk... de ez nem baj[/bold]

Ennyi. Másfél oldalban sikerült kábé minden, jelen cikkem tárgyára egyedileg jellemző fontosabb tulajdonságot leírni. Ezeken kívül ha egy Lego-játékkal játszottál az elmúlt évekből, akkor minden ismerős lehet. A pozitívumok (ötletes pályatervezés, szereplők váltogatása a logikai feladványok megoldásához, könnyed, gyűjtögetésre épülő, gyerek-kompatibilis játékmenet) ugyanúgy, mint a visszatérő negatívumok (nincs online co-op, nehézkes kamerakezelés, néha kiszámíthatatlan platform-részek). A Traveller's Tales becsületére legyen mondva, hogy minden résszel sikerül tartaniuk egy magas színvonalat, az új elemeken (jelen esetben a nyílt világon) pedig folyamatosan csiszolgatnak.

3. oldal

Csakúgy, mint a grafikán, ami ezúttal is egészen szép tájakat tár elénk. Sokat nem kellett csiszolni a látványon, hisz a Lego karakterek már eddig is elérték részletességük határát, de a környezet egészen szép lett, sok apróságra odafigyeltek (például Legolas jár a havon), nameg egészen lenyűgöző csatajelenetekben vehetünk részt, ahol több tucat karakter van egyszerre a képernyőn. Egyszóval ismét sikeresen ötvözték a Lego-játékok, és a számítógépes látvány elemeit.

A zenéket nem érheti szó, már csak azért sem, mert egy az egyben átvették a filmek Oscar-díjas zenéit, Howard Shore dallamai pedig most is hátborzongatóan jól szólnak. A karakterek szövegei (mert most is van ilyen) pedig... érdekesek. Sokszor a filmből egy az egyben átvettek részeket, máskor pedig mintha összevágták volna máshonnan, vagy az eredetihez hasonló színésszel vetették volna fel, esetleg az eredeti színésszel utólagosan, keverve a filmből kivágott részekkel – akárhogy is történt, a végeredmény kicsit furcsa, mintha össze lenne fércelve, és azt érezni, hogy nem kizárólag a játékhoz készültek a szövegek.

A Lego The Lord of the Rings nem hozott igazán forradalmat, nem lépett akkorát, mint az előző, batmanes epizód. Ehelyett azonban kapunk egy alaposan átgondolt, meglehetősen nagy, és változatos játékot, a már jól ismert elemekkel, erősségekkel és hiányosságokkal együtt. Ha szereted a Gyűrűk Urát, és szereted a Lego-játékok alapvető mechanizmusát, akkor csalódni itt sem fogsz. Minőségi produktum, biztosra menő játék, tisztességes iparosmunka, mely nem hoz szégyent sem a Lego, sem a Gyűrűk Ura névre.

[bold]