KING ARTHUR: KNIGHT’S TALE - HATALOM, DE MILYEN ÁRON?

Mítoszokból és legendákból bőségesen lehet meríteni, ha az Arthur király mondakört nézzük. Eredetileg Geoffrey of Monmouth angol történetíró munkásságának köszönhetően tudunk (vagy épp sejtünk) erről a korszakról. Ő az 1147-es Historia Regnum Britanniae – Britannia királyainak története című 12 kötetből álló művében 3 könyvnyi terjedelemben foglalkozik az Arthur-mondakör történeteivel. Ez a mű legendákat gyűjt össze és kelta nyelvű forrásra támaszkodik, magában foglalva a királyt, Merlint a varázslót, Camelotot, a tizenkét lovagot és sok más fontos szereplőt, eseményt és helyszínt.

Az alaptörténet szerint Arthur a britek legnagyobb hadvezére és ő az aki az országra törő angolszászok legyőzése után egyesíti Britanniát, hódító hadjáratai során Skóciát, Galliát, Norvégiát, Írországot is a birodalomba olvasztja, majd fővárost épít Camelot néven, ahol a kerekasztal lovagjaival vezeti az országot. Ezek a mondák széles körben elterjedtté váltak és a mai napig ismertek, valóságtartalmuk azonban erősen kétséges. Főként a történet vége érdekes, ott ugyanis szerelem, ármány, összeesküvés és a halál is olyan köntösbe burkolva jelenik meg, ami egy kalandregénynek is beillene.

„Mialatt Arthur Galliában harcolt a római császár ellen, feleségét, Ginevrát Mordred (Medrant), Arthur unokaöccse meghódította és vele együtt az egész ország is az ő kezébe került. Arthur a győztes galliai hadjáratból hazasietett, hogy bosszút álljon boldogsága megrontóján, és a Camlan folyó mellett vívtak véres harcot. Arthur győzött ugyan, de maga is súlyosan megsebesült. Halála előtt Bedivere lovaggal visszaküldette az Excaliburt a Tó Hölgyének, majd Avalon szigetére vitték s azóta várják, hogy visszatérjen, ha népe nagy veszélybe kerül.”

Itt csatlakozunk be a Neocore Games legújabb művében mi is az előzménytörténet és az előző rész lezáró pillanatai után a történetbe a Knight’s Tale bevezetőjével. Sir Mordred újra él, a Tó Úrnője életre hívta és ismét harcba küldi Arthur király ellen…vagy az ellen, amivé az uralkodó vált. A cél nem más, mint a birodalom megvédése és az élőholtak, démoni és egyéb lények, ártó hatalmak legyőzése. Camelot romokban áll és a lovagok is szétszóródtak, ki-ki a maga módján és eszközeivel keresi a dicsőséget vagy épp harcol a túlélésért.

A feladatunk nem kevesebb, mint a birodalom gatyába rázása, Camelot dicső újjáépítése, valamint Arthur megölése. Ehhez kapunk egy térképet, ahol fővárosunkat fejleszthetjük, valamint kiképzésre, lovagi viadalokra küldhetjük lovagjainkat, kereskedhetünk, gyógyíthatunk vagy épp varázstárgyakkal csencselhetünk. Ez a rész nagyon hasonlatos a Darkest Dungeonban tapasztaltakhoz és a különféle épületek fejlesztésével buffokhoz, előnyökhöz jutunk. A térképen látjuk a fő és mellékküldetéseket is, valamint néha 1-1 eseményt, aminek megoldása a vallási hozzáállásunkban, lovagjaink moráljában vagy gazdasági helyzetünkben okoz változásokat.

A második legfontosabb dolog, hogy minél több kísérőnk legyen, ugyanis bármily hatalmasnak is gondolja magát, Mordred nem képes egyedül megmenteni a világot. Küldetéseink során lovagokba botlunk, akiknek mind megvan a maga története és háttere – bár ezekből csak kis ízelítőt kapunk. Tetszetős, hogy a küldetésekbe beleintegrálták ezeket a történeteket a készítők és általában a legkisebb mellékszál is új lovagok, csatlósok megszerzését eredményezheti.

A bőség zavara azonban addig tart, amíg rá nem jövünk, hogy ugyan 30+ megszerezhető lovag van a játékban, közülük azonban 12 tarthat csak velünk. Ez még akkor is kevésnek tűnik, ha amúgy bőven lesznek olyanok, akik nem szimpatikusak, vagy akik komoly ellentétben állnak azzal a világnézettel, amit képviselünk. A játék ugyanis a korábbiakhoz hasonlóan egy keresztény/ősi kelta vallás és igazságos/zsarnok rendszerben jutalmazza döntéseink egy részét és nem érdemes semlegesnek maradni, hiszen képességeket, egységeket nyit meg mindkét fejlődési irány.

A harc a taktikai RPG-k világából merít, ahol akciópontokkal gazdálkodunk, körökre osztva harcolunk és a mozgás/skillek aktiválása, a helyezkedés és a különféle, egymást kiegészítő támadások bevetése visz majd sikerre minket. Alapvetően ez is jól sikerült a játékban és nehézségi fokozattól függően könnyedén elsöpörhetünk mindenkit vagy épp lépéseken múlik, hogy élet vagy halál a sorsunk.

A King Arthur: Knight’s Tale hangulata és történetei elsőrangúak, a fontos részeknél párbeszédeket és beszélgetéseket kapunk, a küldetések lényegét is felolvassák nekünk, mégpedig meglepően jó hangú színészek. A játék grafikája sajnos elavult, épp elég ahhoz, hogy 2022-ben rendben legyen. A hátrányai közül pedig kiemelkedik, hogy a pályák, küldetések rettentően lineárisak, sok időnk elmegy arra, hogy kincsesládák és loot után kajtatva még egyszer bebarangoljuk őket és sajnos a pályák stílusa is nagyon ismétlődő, ez pedig idővel a hangulat rovására megy.

Említést érdemel a játék humora is, ami furcsának hangzhat elsőre, de a cinikus, melldöngetős és dark fantasy elemekkel bőven átszőtt világban jól beleillik a főszereplő karakterébe, kicsit Cook Fekete Sereg regényciklusát juttatva eszembe.

A Neocore Games egy bevált recepthez nyúlt és sikerült is sok téren élvezetes és jó játékot alkotnia. A játék gyengesége azonban felvetik a kérdést, hogy a történet és a karakterek túlsúlya vajon meddig tudja kompenzálni a külalak és a küldetések pályáinak a hiányosságait. Az Arthur legendakör, a taktikai RPG-k és a magyar játékok pártolóinak jó szívvel ajánlott a Knight’s Tale és azoknak is, akik a egy jól megírt történetet és az azt életre keltő karaktereket többre becsülik a grafikánál.