A kompakt asztali gépek, Mini PC-k vagy NUC-k nem ma bukkantak fel, hiszen vannak helyzetek, amikor sem egy méretes gépházba szerelt rendszer, sem egy notebook nem megfelelő opció. Kereskedelemben, illetve bizonyos irodai környezetekben kifejezetten előny, ha a munkaállomásokba szerelt "egyen-perifériák" mellé a lehető legkisebb helyigényű gép kerül. Egy időben az is igaz volt, hogy ezek nem voltak alkalmasak sokkal többre egy számlázóprogram vagy egy böngésző futtatásánál, ám ettől a korszaktól már rég messze járunk.

Aktuális alanyunk például szinte minden téren nagyszerű képességekkel kecsegtet, mivel az AMD egyik legjobb képességű ajánlatát rejti, ami csak egy mobil CPU-tól elvárható. Legyen szó kis helyre zsúfolt teljesítményről, hűthetőségről és a modern architektúrából eredő felszereltségről, a kínai székhelyű Minisforum UM790 Pro modellje az egyik legizmosabb, 8 magos Ryzen 9 APU-t kínálja, ami egészen korrekt asztali processzorokkal is felveszi a versenyt. A gyártó amúgy az utóbbi években meglehetősen sikeressé vált, mivel a jó-ár érték arány náluk többnyire  a megfelelő minőséget és az átgondolt hűtési konstrukciót is magában foglalja.

Amit tehát elvárunk, az a jó teljesítmény, barátságos fogyasztás, illetve a korrekt hőfokok, lehetőleg idegkímélő zajszint mellett. Az említett modell azonban jelenleg több okból is érdekes: a gyártó csupaszon, vagyis SSD és RAM nélkül is forgalomba hozta, nálunk azonban a DDR5 memóriával kellemesen megpakolt és egy gyors, 1TB-os SSD-t sem nélkülöző kiadás járt, mely az aktuális memóriaárak mellett sokak számára különösen vonzó ajánlat lehet.

Unboxing: külcsín és belbecs

A termék csomagolása egészen figyelemfelkeltőre sikerült, a fekete-narancs színkombináció meglepően jól áll neki és az igényesebb gamer termékek csomagolásait juttatta az eszembe. A kemény fedél amúgy tetőtől talpig beburkolja a dobozt, így az unboxing élménnyel együtt jár némi vákuum is, ami enyhén késlelteti ugyan az első találkozást, cserébe nem szükséges semmit széttépni vagy elvágni, hogy hozzáférhessünk.

A masszív belső habszivacs ágyazat szépen körülfogja az eszközt, mely még a tető és maga közé kapott egy extra párnát is, hogy a lehető legkevesebb mozgolódásnak legyen kitéve. A kiegészítők persze alatta kaptak helyet, köztük a kellemesen kompaktra és egyben formásra sikerült, 120W leadására felkészített adapterrel. Utóbbi ugyan a szokásos DC porton keresztül csatlakozik, de legalább pofásabb a szokásos töltőtégláknál, amit sokszor a nevesebb gyártók is adnak a gépeik mellé.

Ezen túl jár hozzá némi extra alkatrész a szerelni vágyóknak, például egy fém rögzítőkeret csavarokkal, ha az asztal helyett a falra szeretnénk ráapplikálni, továbbá két tartalék gumitalp. Illetve van hozzá egy nagy teljesítményű HDMI vezeték, mellyel a modern 4K-s kijelzők is teljes mértékben kihasználhatók lesznek, egészen 144 Hz-es képfrissítésig.

Dizájn és felszereltség

A letisztultság ezen a területen szinte alapvető követelmény, nem mintha ne láttunk volna az évek alatt furán bazári és meglehetősen faragatlan megoldásokat. A Minisforum azonban megspórolta nekünk ezeket a köröket, a gépház ugyanis egyszerűen nagyszerű, illetve nagyszerűen egyszerű. A szokásos módon lekerekített négyszöget kapjuk, azt is műanyagból, ám a sötétszürkés-fémes árnyalat kifejezetten jól áll neki és a plasztik is magas minőségű.

Az egész pont annyira minimalista, amit manapság elvárhatunk egy hasonló készüléktől, a felső márkajelzést leszámítva díszítésmentes felületekkel, az oldalain, alul és hátul is lélegzőrácsokkal és résekkel. A modernitás jegyében az előlapi bekapcsológomb mellett diszkréten csak kettő darab USB-C portot, illetve egy 3.5 mm-es kombinált audio csatlakozót és a beépített mikrofonnak felszabadított kis vájatot találjuk. Persze nem érdemes megfeledkezni a Reset gombot rejtő résről, illetve a helyzetjelző LED-ről sem.

Természetesen a hátoldalon azért megtaláljuk a szükséges I/O részleget, kezdve a tápcsatlakozóval; a nem egy, de mindjárt kettő darab HDMI 2.1 porttal; egy 2.5 Gigabites Ethernettel és összesen négy USB-A 3.2 Gen2 (10 Gbps) interfésszel. Hogy mi hiányzik? Megszokhattuk, hogy a HDMI-t az egyensúly jegyében egy DisplayPort kíséri, ám utóbbi szerepét lényegében az előlapi Type-C-k vállalták át.

Ezek ugyanis 100W továbbítására képes, 40 Gbps-os USB4 portokat rejtenek, amelyekkel együtt összesen akár négy darab 4K-s kijelző is bevethető egyszerre. Nem rossz, egyáltalán nem, főleg annak tudatában, hogy ez a két USB4 port amúgy egyenként 8K@60Hz-ig nyújt támogatást, szóval ebből a szempontból legalábbis jövőbiztosnak tekinthetők.

A gépházat a hátára fordítva előtűnik a készülék egyetlen aktív hűtőeleme, mely a szellőzőrács mögött teljesít szolgálatot. Apró szépséghiba, hogy a gépház csavarjait az amúgy pofás, de erősen a helyükre ragasztott gumitalpak mögé rejtették, én pedig nem akartam nekiesni szerszámokkal, hiszen még vissza kellett adnom. Mindenesetre nem volt túl nehéz információt lelni a belső felépítésről, mely ezt a kellemetlenséget leszámítva gondosan kitalált elrendezést mutat, amelyet az optimális hűtés elősegítését szem előtt tartva terveztek meg.

A Cold Wave 2.0 névre keresztelt hűtőrendszer azonban nem csak egy aktív ventit hajt, melynek vezetékére a felnyitáskor érdemes odafigyelni. Nagyon izgalmas, de legalábbis hangzatos, hogy az egység folyékony arannyal oldja meg a hőelvezetést. Továbbá tényleg ügyes megoldás, hogy a hűtés érdemi része lényegében ezen a levehető alsó panelen kapott helyet, az itt alkalmazott egy-egy hővezető pad azonban nem csak a CPU, de az SSD és a RAM-ok hűtését is elősegíti.

És ha már itt tartunk, az általam kipróbált összeállítás 2 x 16 GB DDR5 5600-as modult hajt meg, ami munka és játék szempontjából egyaránt kellemes kezdőcsomag. A dual-channel tehát adott, ráadásul ha valakit a jövőben nagyon felvetne a pénz, akár 64 GB-ra is bővíthet. Emellett egy kerek 1 TB-os PCIe 4.0 meghajtó került a gépbe, melyet egy másik hasonlóval bővíthetünk, így RAID konfiguráció is megvalósítható.

Előbbi nagyszerű, a duplán jelenlévő 4.0-s foglalat pedig kifejezetten ritka ebben a termékkategóriában, szóval a helyzet már a kezdetekkor kifejezetten ígéretes. Ha mindehhez még hozzácsapjuk a minőségi és szélsebes, 2 x 2 db 160MHz-es adó és vevőegységgel dolgozó, akár 2.4 Gbps adatátvitelt ígérő WiFi 6E kártyát, akkor nem igazán lehet okunk a panaszra.

Telepítés és BIOS

A gyártó részéről kellemes gesztus, hogy nem vette fél vállról a BIOS/UEFI kérdését sem, így ahelyett, hogy egy olcsó és retro felületet kapnánk, kizárólag a minimumra szorítkozó beállításokkal, egy pofásra sikerült grafikus felület fogadott. A meglehetősen letisztult interfész tökéletesen kezeli az egeret, de ami ennél is fontosabb, hogy hasznos alapbeállításokat kapunk, mellyel az energiafelhasználás és a teljesítmény is szabályozható, beleértve még a RAM-okat is. Itt amúgy a kiegyensúlyozott és a teljesítményorientált módok között választhatunk, mely energiafelvétel szempontjából 60, illetve 65W-ot jelent.

Különös, hogy bár a hivatalos termékoldal szerint a lecsupaszított alapmodellen kívül minden SSD-vel bővített változat Windows 11 rendszerrel érkezik, az enyém teljesen üres meghajtóval szolgált. Ez alapvetően nem nagy probléma, egy USB-s telepítő elkészítése nem nagy ördöngösség, bár az ajándék licenc azért kellemes gesztus lett volna.

Ezen felül gyakran előfordul, hogy a hivatalos driverek beállítása nem megy zökkenőmentesen, ami főleg a tapasztalatlanabb felhasználók számára jelenthet kényelmetlenséget. Sajnos nálam is jelentkezett egy anomália, miszerint a Bluetooth-t sehogy sem bírtam működésre bírni. A hang, a kép és az összes komponens azonnal megtalálta a helyét, azonban a Bluetooth funkció végig inaktív maradt.

A teszt során sokáig nem is bírtam működésre bírni, mivel az eszközkezelő nem volt hajlandó lecserélni az automatikusan telepített eszközillesztőt az általam kiválasztott, hivatalos oldalról származó verzióra. A dolog végül megoldódott, egyszerűen végig kellett várnom a Windows 11 frissítéseinek végtelenek tűnő sorát, így valószínűleg a gondot inkább a Microsoft ügyetlenkedése okozta.

Konfiguráció

Ember legyen a talpán, aki ki tud igazodni a gyártói fantázianevek és típusjelzések között, mindenesetre a Ryzen 9 7940HS processzor a 7000-res sorozatú mobilchipek legjobbja, igaz, alig pár száz MHz extra mozgástér különbözteti meg a Ryzen 7 7840HS-tól, mely ezt és a névbeli eltérést leszámítva lényegében ugyanennek az APU egységnek tűnik. A 8 fizikai maggal és 16 logikai szállal dolgozó lapka a 4nm-es, asztali Zen 4 chipekkel azonos architektúrára épül és komolyabb gamer laptopokban is találkozhatunk vele, tehát papíron nem kell aggódnunk a várható teljesítmény miatt.

A másik húzóerő nem más, mint az iGPU, avagy az integrált grafikus egység, amelyet az RDNA3 architektúrát hajtó Radeon 780M képviseli. Ez integrált vonalon meglehetősen korrekt megoldás, mely simán felveszi a versenyt a régebbi, büdget-orientált asztali kártyákkal, ezzel egy egészen vállalható, belépőszintű játékélményt tesz lehetővé. A legjobb, hogy a BIOS-ban turkálva jelentősen kitolhatjuk számára a rendszermemóriából elkülönített keretet, így akár 8, sőt 16 GB is a rendelkezésére állhat. Utóbbi valószínűleg túlzás egy ilyen teljesítményű chip számára, ugyanakkor dicséretes, hogy van lehetőségünk a takarónknál is tovább nyújtózni.

Tesztek

Az eredmények kifejezetten impozánsra sikerültek, melyek végül egy kifejezetten kellemes összteljesítményt rajzoltak ki. Az impozáns eredményekhez lehet némi köze a frissebb BIOS-hoz is, mivel a gép hozzám már alapból az utoljára kiadott verzióval érkezett.

Akárhogy is, a rendszer kifejezetten versenyképes számokat hozott, ráadásul látványosan jobb számokat, mint a legutóbb tesztelt NucBox K9 és az abban munkálkodó Intel Core Ultra 5 125H, mely összesen 14 fizikai magot hajt. Az eredmény az, hogy többszálas munkavégzésben az Apple M2-re köröket vert, míg egy szálon megszorongatta. Emellett szépen lehagyta az Ryzen 7 5800X asztali CPU-t is, mely bár egy több éves AM4-es proci, a nagyobb fogyasztási keretét is figyelembe véve ez kifejezetten szép teljesítmény.

Nem kellett szégyenkeznie a gyárilag beszerelt Kingston SSD-nek sem, mely nagyszerű sebességgel dolgozott. Talán van a piacon fickósabb meghajtó is, mindenesetre nem egy tesztet láttam, ahol ugyanez a meghajtó gigabyte-okban mérhető lemaradással dolgozott, szóval a stabil 6 GB szekvenciális írás és 5 GB környéki olvasás másodpercenként szép teljesítmény. Még ha nem is aknázható ki teljesen az interfészben rejlő lehetőség, ez a Kingston SSD határait elértük.

Végül érdemes még kitérni a játékokra, illetve a melegedésre és fogyasztásra. Kíváncsiságból egy nagyobb igényű játékot és egy népszerű e-sport darabot választottam, előbbi kategóriához a Call of Duty: Black Ops 6 volt kéznél, míg utóbbi természetesen a Counter-Strike 2 volt.

Az a helyzet, hogy a viszonylag friss COD epizód FSR 3.1-es felskálázással elért FULL HD-ben bőven 60 fps fölött volt játszható, igaz, a látványt lényegében teljesen a minimumra csavartam. A vizualitás oltárán hozott áldozat stabil játszhatóságot biztosított, ráadásul a mazochisták lemerészkedhetnek ennél is alacsonyabb tartományokba is. A CS2 cserébe natív 1080p-ben stabil 150 körüli képkockaszámot produkált másodpercenként, tehát egy 144 Hz-es monitort hibátlanul ki tudunk használni vele.

Emellett örömmel számolhatok be a derekasan teljesítő hűtésről is, amit a fűtött otthoni szobámban produkált. A többmagos terhelések alatt megálltunk nagyjából 85°C-nál, míg az egymagos munkavégzés legfeljebb 70°C-ig űzte a processzort, mindezt teljesítmény, avagy Performance módban. A fogyasztás legfeljebb 65W körül alakult, tehát aktívan futtatott renderfolyamatok esetén sem olvasztja le a bankszámlánkat, illetve a villanyóránkat.

Kell ez nekem?

A MINIS FORUM Venus UM790 Pro kifejezetten meggyőző teljesítményt nyújtott, ráadásul érezhető mértékben múlta felül a legutóbb kipróbált GMKtec NucBox K9-et, miközben ahhoz nagyon hasonló áron tűnt fel. Igen ám, de idő közben elképesztő mértékben kilőttek a memóriaárak, így az amúgy talán kevésbé egyértelmű választásból pillanatok alatt simán alkalmi vétellé változott, a cikk megjelenésének pillanatában konkrétan már nem is elérhető. Annyi biztos, hogy az ár-érték arányért járó díjért jelenleg nem kellett megizzadnia.

De amúgy sem izzadt különösebben, mivel az AMD ütős Ryzen 9 7940HS laptopprocesszora nevetve tűri a melegedést, konkrétan 100°C-ig egy köhögést sem szabad ejtenie. Eközben nálam, a szűkös gépházba szerelt aprócska ventilátor ellenére sem mászott sokkal 80°C fölé, így lényegében a legtöbb rá váró terhelést zökkenőmentesen képes teljesíteni. Ezzel nem csak egy meglehetősen stabil és megbízható, de egy viszonylag takarékos, hatékony és jól felszerelt masinának is bizonyult, amiért szintén megérdemel egy vállveregetést.

Sőt, az integrált Radeon 780M grafikus processzorral még videojátékos kihívások esetén sem jött zavarba. No persze az új AAA megjelenéseknél vissza kell fogni a látványt, de egy Counter-Strike 2 esetében még natív 1080p-s felbontás mellett is simán kiszolgált egy 144Hz-es monitort. Ha tehát kis helyigényű, illetve hordozható munkaeszközt keresünk, amin olykor egy kis játékkal is lazítanánk, ez a gép tökéletesen alkalmas lesz rá. Pár apróság azért itt sem tökéletes, lehetne például könnyebben szerelhető, lehetne egyszerűbb a driverezés, a két HDMI egyike pedig lehetne DisplayPort, de összességében egy kifejezetten ajánlható kis masina, már ha épp kapható.